Lajos bátyánk csendesen távozott ...

Drága Lajos bátyánk, évek óta szövetségesünk, hagyományőrző vásáraink ügyeletes orvosa, kedves tanácsadónk nem oktalanul maradozott el az utóbbi időben a Hétvezér Est előadásokról.

Elhunyt a Vidi örökös tiszteletbeli főorvosa, Dr. Horváth Lajos

A kiváló szakember 83 éves volt.

November 26-án, 83 éves korában elhunyt a Vidi egykori csapatorvosa, Dr. Horváth Lajos, aki 25 éven át dolgozott klubunknál. 

Horváth Lajos 1935. augusztus 20-án született, 1960-ban avatták orvosdoktorrá. Első munkahelye a fehérvári kórház szemészeti osztálya volt, ott nevelte ki elismert szemészorvosok generációit. Az ő nevéhez fűződik a kórház korszerű szemészeti osztályának megszervezése. 1997-ben vonult nyugdíjba, de haláláig rendszeresen látogatta a Vidi mérkőzéseit, mint a klub örökös tiszteletbeli főorvosa.

Lajos bácsi is velünk volt a nevezetes 80. évfordulón
(a képre kattintva látható és hallható felvétel róla is szól)
megj: sajnos a felvételen futó feliratban Dr. Horváth Lajos
Kovács Lajosként szerepel (javításával a csatoló is megváltoznék)

Azzal a felvétellel búcsúzunk Lajos bátyánktól, amelyben utoljára szerepelt velünk együtt 2016. május 24-én, az Országzászló térre meghirdetett és az eső miatt a Királykút Emlékházban, a szokásos keddi Hétvezér Esténk nyitányaként megtartott sajtótájékoztatónkat megelőző koszorúzáson, mikor először adhattunk hírt a városvezetéssel kötött megállapodásról, az Ereklyés Országzászló és Trianon Emlékmű helyreállításáról.

Kedves Lajos bátyánk!

Az az opera részlet, s a felvétel most Rólad és Hozzád is szól!

2016.05.22. Botond Napi Vásár és Hagyományőrző Találkozó, Székesfehérvár, Vásártér

A Jóisten kísérjen utadon, drága barátunk, orvosunk, Lajos!

Ferenc (az öreghegyi)
....

Isten veled Lajos bácsi
Köszönjük, hogy megismerhettünk
 
Mária (Sajó)

Isten veled Lajos bácsi!
 
Szeptember közepén Kovács Miklós közbenjárására megbeszéltük, hogy elhozlak autóval a Hétvezér estünkre. Sajnos valami közbejött és lemondtad, de a kávézóban találkoztunk és beszélgettünk egy kicsit. Csupa kedvesség és mosoly voltál, én is örültem, hogy láthattalak.
A sors fintora, hogy november 25-én délután éppen a kávézó előtt jártam és benéztem, hogy nem ülsz-e éppen ott kedvenc helyeden, sakkozó partneredre várva. Az asztal üres volt, így hát nem mentem be.
 
Most már tudom, hogy miért. Azt is tudom, hogy valahányszor még arra járok és önkéntelenül benézek, látni fogom a mosolyod és érzem majd a felém áradó kedvességed, biztatásod.
 
Köszönöm Neked drága Lajos bácsi!

Márta (Fogarasi)