Szondi Miklós: "Hogy ne legyen sok a rovásodon"
A 468. Hétvezér Est vendége Szondi Miklós tanár, rovásoktató lesz. Magáról ezt mondja: tanár, rovásoktató vagyok. A magyar nép őstörténetével foglalkozó könyvem azon írások gyűjteménye, amit vagy kihagytak, vagy a mai napig is másként tanítanak az iskolai történelem-oktatásunkban. Ezen belül az ősi írásunk a rovás jelentős helyet foglal el. Előadásaim során lehetőség van ennek megtanulására illetve vissza-tanulására.
Szondi Miklós egy legalább hétezer éves írásrendszer fennmaradásáért dolgozik. A rovás maga is történelem! A rovás, - amely a mai ember úgy gondolja, hogy az írást helyettesítette - maga volt az írás, csak más formában, mint ma ismerjük. Tehát a rovásírás életünknek sokkal mélyebb, feledhetetlenebb része, mint azt hétköznapi felületességgel gondoljuk.
Van, hogy székely-magyar rovásírásnak is nevezik: de ez a kettő ugyanaz. Ezek a rovott jelek magyar betűket és magyar nyelvet is rögzítenek. A tanár úr szerint a világ ma ismert jelkészletei közül ez, a magyar rovásírás a legrégebbi. Ezt támasztja alá a Tatárlakán (Erdély) fellelt kerámia korong, rovásjelekkel. Vannak aztán nehezen magyarázható más tárgyi emlékek is, például a sokat emlegetett boszniai piramisokban (vagy: piramis alakú hegyekben) feltárt összekötő alagútban talált, az alagútnál sokkal nagyobb kerámiatömb, amelyen ugyancsak van néhány magyar rovás. Szondi Miklós azt mondja: 1802-ben a pásztorok még használták ősi írásunkat, ami otthonról hozott tudás volt. Kiskunhalasról például fennmaradt 16 darab rováspálca. A rovás tudása egykor csakis és kizárólag apáról fiúra szállt. Iskolában nem tanították. Nem tanítják most sem. Szondi Miklós azt mondja, más rovókkal ellentétben, hogy most sem kellene kötelező érvénnyel tanítani iskolákban, pláne nem kellene felváltani vele a ma használt latin betűket. Sok mindenből kizárnánk magunkat azzal. Viszont ha lehetővé tennénk, szorgalmaznánk, hogy aki kedvet érez magában a rováshoz, az csinálhassa, gyakorolhassa, akkor gazdagabbak lehetnénk általa. Aki belekezd, azt úgyis magával ragadja a dolog. Segíti a gondolkodást is. Megértjük és megéljük általa őseink életének egy darabját. Ez az előadás ékes (rovott ékes) bizonyítéka lehet annak, hogy aki megismeri, azt magával ragadja a dolog. Szondi Miklós – többek között – ezért is járja az országot, világot, hogy ez az ősi, egyedülálló kincsünk továbbra is fennmaradjon és tovább éljen.
Mindenkit szeretettel várnak a szervezők erre a nyáresti előadásra, a kellemes klímájú Királykút Emlékházba, ahol az előadást követően lehetőség lesz a Szerző korábbi könyveiből is válogatni, vásárolni, sőt természetesen rovással dedikáltatni is.
Az előadás ideje: 2019. Áldás hava, azaz július 02. kedd 18.00 óra
Helye: Királykút Emlékház, Mikszáth Kálmán u. 25
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése