A bajnok alszik a föld mély ölében, Ki tudja merre hamvad hűlt pora?
Sírjára, mert nem tudja senki hol van, Nem hull a bánat könyje szent titokban.
Tisztelt Fejér Vármegyei Múzeumi Igazgatóság!
Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Városvezetés!
Tisztelt Sajtószerkesztőségek!
Tisztelt Fehérvári Polgárok!
Tisztelt Honfitársak!
Több, mint 20 éves hagyományt ápolva rendezte meg az Alba Regia Civitas - Fejér Szövetség 2024. október 26-án a Királyi Halottak Napi történelmi kegyeleti szertartást Székesfehérvár Nemzeti Sírkert és Emlékhelyén, a hajdani koronázó templom Romkertjében, melynek meghívója olvasható a fenti csatolmánnyal elérhető honlap bejegyzésben. E meghívót, mint minden korábbi évben, továbbítottuk a Szent István Király Múzeum igazgatójának és titkárságának is, hogy a szokásos zárási idő után a hajdani koronázó templomban eltemetett királyi méltóságok vélt, jelképes, vagy valós sírhelyeinél róhassuk le tiszteletünket kegyeleti koszorúk és virágok elhelyezésével, mécses gyújtással, imával és csendes imádságos énekekkel (amint tesszük ezt hozzátartozóink sírhelyén Mindenszentek idején). Válasz a levelünkre, amint korábban, most sem érkezett, azonban a zárási időt megtoldották ezen a napon is, mint a korábbi években.
A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványul sugára: A régi fény ragyogjon fel honára!
Távozásunk után mintegy fél órával néhány az emlékhely mellett a megszokottnál tovább időző résztvevőnk megrökönyödve tapasztalta, hogy a múzeumi igazgatóság egyik alkalmazottja a szertartás után egyenként kezdi elfújni az osszárium fedlapján elhelyezett mécseseket. Mint a felháborodásuknak és megdöbbenésüknek hangot adók tiltakozására felhívott illetékesek, majd végül a Fejér Szövetség társelnökének, Sajó Máriának Pokrovenszki Krisztián múzeum igazgatóval folyt beszélgetéséből kiderült, maga az igazgató erősítette meg, hogy "tűzvédelmi" okokból írta elő a mécsesek elfújását, megtoldva érvelését azzal, hogy ez így történt korábban is minden évben.
Tisztelt Igazgató Úr!
Ön szándékosan téved! Ugyanis eleddig soha, de soha nem történt ilyen, s ezt Önnek is tudni kellett! A mécsesek háborítatlanul éghettek, pontosan úgy, amint az ország minden temetőjében, azaz a "Romkert" beton, kő, márvány és szikla maradványaihoz képest messze tűzveszélyesebb környezetben. Ezt tanúsíthatják alkalmazottai, a kései, sőt másnapi szemtanúk ugyanúgy, amint a mécseseket napok múlva minden évben leszedő önkénteseink egyaránt.
Több mint 20 év után elsőként sértette meg ezzel a kegyeleti szertartást, a szervező és azon résztvevő társadalmi szervezeteket, képviselőiket, a helyi és távolból érkezett közreműködőket, tiszteleteseket, művészeket, többek között a kifejezetten erre a tiszteletadásra érkezett Lázár Levente korondi unitárius lelkészt, ifj. Hegedűs Lóránt református lelkészt Budapestről, a veszprémi Vitézi Rend képviselőjét, a Szent György Lovagrend Visegrádról ide utazó magisztrátusát, v. Vesztergám Miklós tárogató művészt és a Fejér Szövetség tiszteletbeli tagjaiként közreműködő Dévai Nagy Kamilla többszörösen kitüntetett érdemes művészt és a Gyöngyösi Zsidó Hitközösség képviseletében is megjelent vészkorszak túlélő Reiner Pétert!
Kötelessége megkövetni a résztvevőket a tájékoztatás elmulasztásáért, az újdonsült eljárásáért és szándékos tévedéséért, hogy valaha bárkinek is eszébe jutott volna elfújni a királysírokon meggyújtott mécseseket, nem hagyni tündökölni, majd lassan elhalni Mindenszentek közeledtén a veszélytelen kegyeleti fényeket!
Igazgató úr elfelejtette talán, hogy nem tűzvédelmi szakember, hogy felülbírálja a temetői környezetben, hulló avarok tömkelegében zöldellő bukszusok és lassan elszáradó fenyő koszorúk, műanyag virágtartók között elhelyezve is biztonságosnak minősített üvegmécsesek tűzveszélytelenségét egy néhány, könnyen eltávolítható száraz levéllel terhelt gyújthatatlan műköves, vagy sziklaköves környezetben?!
Igazgató úr arra kötelezte egy alkalmazottját, hogy az elhelyezett és meggyújtott 750 üvegmécses forró fém, vagy műanyag kupakját leemelve egyenként fújja el a lángot a megolvadt viasz felett! Végiggondolta ezt, hogy az a fiatalember mennyire szégyellte tettét, miközben nem létező veszélyt elhárítani ezzel sem lehetett, azonban saját testi épségét veszélyeztetni és a szertartást meg nem történtté tenni, lekicsinyelni igen?!
Különösen érzékenyen érinti a megjelent társadalmi szervezetek képviselőit és tagjait ez az eset amiatt is, hogy e "Romkert" területén a királyi városhoz méltatlan állapotot éppen megszüntetni szándékozik a városvezetés és a közgyűlés az ez év október 9-én összeült alakuló közgyűlésen meghirdetett 14 éves helyreállítási kezdeményezésével, azaz a társadalmi szervezetek bevonásával megkezdeni szándékozott Szent István millenniumi ünnepi felkészüléssel! Ez az, amit ez az évtizedes szertartás már évtizedek óta és most különösen is kifejez, támogat és üzen az éppen arra sétáló fehérvári polgároknak és látogatóknak egyaránt. E szent helyen viszont, ha nem gyakorlunk kegyeletet királyi méltóságaink vélt, vagy valós sírhelyei felett, ha idő előtt borul oly sötétbe, mint ez évben, az Garay János versének kezdősoraiban felfestett enyészetet idézi, nem a régi-új fénynél gyújtott szövétneket.
A hajdani koronázó templom Romkertje nem csupán kőhalom, hanem élő emlékezet, egy kötelező társadalmi szerződés múltja, jelene és jövője kell legyen!
A szervezők és a résztvevők nevében, egyúttal bizalommal az ősi erényben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése