Oldalak

2011. július 20., szerda

Nem holmi "királyi séta", hanem "királyi út" az, ami vezet is valahova

2011. július 19-én este vendégünk volt Biczó Piroska és Branczeiz Zsuzsanna a Hétvezér Esték előadás sorozat keretében a Hétvezér Sörkertben. Az előadás címadója a hajdani "Nagyboldogasszony székesegyház" avagy "Szűz Mária Királyi Bazilika" és az abban eltemetett királyi és királynéi sírok hajdani és jelenlegi állapota, a csontmaradványok azonosíthatósága.
Nagyboldogasszony székesegyház belső terének elméletileg helyreállított képe
az oltár előtt Szent István sírjával
Felemelő élmény volt újra hallani Biczó Piroskát a hajdani "Romkert" akkori korban szinte tökéletesnek tekinthető 1938-as műemléki helyreállításáról és arról a munkáról, amelyben jóval később maga is részt vállalt, sőt, vezetett is 2003-tól.
Az előadással mi, fejérek, arra is emlékeztünk és emlékeztetni kívántunk, hogy 1938. május 22-én a megannyi ásatás után helyreállított Romkertben a Szent Korona szellemében alkotmányos Magyar Királyság és egyúttal a magyar királyok és királynék emlékéhez méltó emlékhely helyreállításán fáradozó Horthy Miklós kormányzó éppen ott, azon a helyen, méltó körülmények között vitézeket is avatott!














Az előadáson is elhangzott, hogy érthető, ha aki tanúja volt az akkori eseményeknek és látta, megélte az akkori állapotot, az visszasírja azt, ami volt. Jogos a szakmai körökben is egyre erősödő felvetés: a Nemzeti Sírkert és Emlékhely elvi és kivitelezési terveiben súlyos szempont és követelmény kell legyen az akkori, az 1938-as helyreállításhoz méltó és korszerű állapot, a keresztényi zarándoklat célpontját megjelenítő koronázótemplom romok és sírkert és Magyarország egyik legbővebb kőtárát bemutató emlékhely kialakítása Székesfehérvárott.

A résztvevők és az előadó is értetlenül állnak az előtt az állapot előtt, amit a mai "Romkert", a leendő "Nemzeti Sírkert és Emlékhely" mutat, s amit ezáltal nyújt fehérváriaknak és az idelátogatóknak. Ponyvák és állványok, mintha bármikor lezúdulhatna még mindig a hó, mintha nem királyi és királynéi sírokat rejtő Királyi Bazilika állt volna valaha ott, csupán csak ódon, moha és porlepte kőhalom, vagy hajdani kőbánya, amely holmi rendezettség látszatát mutatja.

Ébresztő fehérváriak! Ébresztő város- és megyeházi Hölgyek és Urak! Fehérvár, Fejér és Magyarország jövője csakis a múltunkból, gyökereinkből fakadhat. Jövőnk olyan lesz, mint múltunk ismerete és tudata! Ébresztő drága magyar testvérek, honfitársak! Nem "királyi séta", hanem királyokhoz, királysághoz méltó "királyi út" vezet oda, ahol magyaroknak Magyarország az otthona, hol megszületett nemzetünk és majdan a mi "sírjaink is domborulnak".

A tegnapi előadásról a Fejér Megyei Hírlap is hírt adott.

A leletek pontos korának meghatározása máig nehéz

Királyok nyomában

Székesfehérvár - Biczó Piroska, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze tegnap a Fejér Szövetség Hétvezér estjén tartott előadást a közelmúltban folytatott régészeti kutatásokról.

2011. július. 20. szerda | Szerző: Lukács Károly

Ennek apropóján kértük, meséljen a Nemzeti Emlékhelyen végzett, legutóbbi ásatásairól és feltárásairól.

Biczó Piroska biztosra veszi: az újabb kutatási szempontok szerint dolgozó régészek majd más dolgokra is fel fognak figyelni (Grafika: Lovász Lilla)

- Még 2006 és 2008 között volt az utolsó időszak, amikor folyamatosan foglalkoztam a Romkert munkáival. A munka 2006-ban közvetlenül a déli fal mellett, a kerengőnek nevezett prépostsági épületrészben folytak a munkálatok. Ezek azt a nem várt eredményt hozták, hogy innen a templomhoz tartozó támpillérek és -ívek kerültek elő. Mivel két ilyenből épült a Nagy Lajos-féle kápolna, ezeket már ismertük. Hatalmas támpillérekre bukkantunk, amelyek a déli falnak mentek neki. Ezek a leletek azt sejtetik, hogy nagymértékű átépítés történt, volt itt már valamiféle élet.
Az, hogy mikor történt meg a  hajó legutolsó átépítése, szakmai körökben is régóta vitakérdés. Az itt talált temetkezési helyek a 15. századra utalnak, de vannak, akik a 14. századhoz kötik. A régész szerint egyelőre korai lenne ezeket teljes biztonsággal a Mátyás-féle építkezésekhez kötni, mivel az északi oldal változásait kevésbé ismerjük.

Az északi oldal részletes megismerése már egy következő generáció munkája lehet, de mindenképp fontos újra felvetni ezt szakmai körökben. Abban az esetben, ha a 14. századhoz köthető az átépítés, akkor a  belső pillérbővítmények úgy is tudtak működni, hogy a déli hajóban komoly statikai problémák nélkül is dolgozhattak. A későbbi években a volt földhivatal épületében végeztünk feltárást. Ez mutatta meg, hogy az egész kerengőudvar temető volt, még a pincében is találtunk korábbi sírokat.
Elmesélte, hogy itt új pinceteret is alakítottak ki, hogy legyen férőhely a múzeumnak. A török korban sok gödröt ástak, a rétegek pusztultak.

- Főleg 17-18. századi cserépanyagokat találtunk, ebben az időszakban temették vissza a törököktől maradt gödröket. Az itt talált falrészek korát nehéz meghatározni, mivel a pusztítások miatt nincsenek csatlakozó részek. Az egész épület egyébként barokk alapokon áll, valószínűleg már a kerengő után készülhetett. Az ásatások sok réteget tettek tönkre addigra. Az itt talált árkok és cölöplyukak keltezése problémás. A kevés rétegelelet a késői tizedik, korai 11. századra enged következtetni, ugyanakkor az egész bazilika területén mindenütt gyéren fellelhetők császárkori településnyomok, kelta töredékek. A leletek kora valahol a kettő között ingadozik.

Eddig az írás az FMH lapjain.
S legyen a végén egy ráadás:
Badiny Jós Ferenctől: ... ha már "nem jöttünk mi sehonnan sem"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése