Fejérekhez a Napisten újjászületésének napján

Fejérek, honfitársak, bajtársak!

Elmúlt. Elmúlt egy magyar év, egy csodálatos évet hagytunk magunk mögött 21-én éjjel a Kerecseny Tűzszertartással.

A Fejér Szék nevében köszönettel tartozom mindnyájótoknak: vendégeinknek, tiszteletbeli tagjainknak, pártoló és rendes tagjainknak egyaránt.

Ezévben először történt, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony napján tettünk néhányan komoly fogadalmat önmaguknak és egymásnak. S bár sokan nem is értették, hogy e fogadalom miként és hogyan kötelez majd, s néhányan tették ezt egy kissé át nem gondolt buzgalommal, azonban az ő lemorzsolódásukkal is, s a tartózkodók megértő együttérzésével is erősödött szövetségünk, mégis, csak megszületett egy komoly testvéri szövetségre lépett fejér mag, a "fejérek" csapata, kiknek az adott szó szent, a lelkiismeret parancsa hatalmas, s a tettek értéke több már, mint arany.

Már január elején hallattuk hangunkat szövetségünk 12 pontjából a 12.-kel, a Nemzeti Sírkert és Emlékhellyel kapcsolatban egy sajtótájékoztatón, hogy nem vagyunk egyedül, vannak, nem is kevesen, akik nem engedik, nem engedték szőnyeg alá söpörni, "síkba betonozni dicső múltunkat"!

Márciusban avattunk rovásírásos táblát Sárszentmihály határában, ahol kis tizedünk mutatta nekünk az utat, hogy elkötelezettek kis csapata is képes lehet olyan célok megvalósítására, amelyre parancs vagy engedély nélkül kevesen vállalkoznak ma. S a helyi ügyek adtak erőt ahhoz, hogy országos szövetségeket kössünk az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításáért.

Amellett, hogy másodszor rendeztük meg a Botond napi vásárt, s a Kárpát-medencei Találmányi Kiállítást, arra vállalkoztunk, hogy szorosabb együttműködésben a települési önkormányzattal kockázatokat is vállalva szállunk be a Csókakői Várnapokba. A Csókakő-váraljai Fejér Vásár és Hun-Magyar Találkozó sikere mára leírhatatlan. S, ha már lúd, legyen kövér, gyújtottunk még Soponyán is Nagylángot a Gárda Szövetséggel kart karba öltve, persze, hogy ugyancsak első ízben. S a Szent Mihály Napi Vásár és Sárvízi Hagyományőrzők Találkozóján a Fejér Hétpróbára 72 hetvenkedő nevezőt jegyezhettünk, hogy kiválasszunk egy győztest Szent Mihály kapitányának. S a szertűz után Soponyán arról meséltek napokig a kocsmában, hogy "ilyen nagy lángot bizony Nagylángon még nem láttak".

Voltunk Csókakőn is és Szegeden is, hogy együtt emlékezzünk a helybéliekkel Horthy Miklósra, a kormányzóra, mentünk Egerbe, Budapestre, Mezőszilasra, Sárkeresztúrra, ... mentünk mindenhova, ha segítségül hívtak.

Első ízben avattunk alapkövet egy olyan emlékmű fogadására, amely párját ritkítja majd azzal, hogy egy be nem jegyzett társadalmi szervezet kevesebb, mint egy év alatt valósítja meg emlékművét a mesterséges határokkal elválasztott székelynek és magyarnak. S bár halasztanunk kellett kétszer is a végső átadás napját, ám ezzel is csak az esélye növekedett annak, ami a célja volt a Hét áldás Fehérvárra felhívásunknak, hiszen szövetségünk éppen az éves évfordulóra avat majd emlékmű tárgyat Csíkszereda és Fehérvár testvérvárosi kapcsolatának olyan feliratokkal, amely nem is kis fejtörést okozhat azoknak, akik továbbra is nagyobb hitelt adnak a tényekkel szemben a megrögzött irodalmakban olvasottaknak.

Ebben az évben a Hétvezér Estékkel átléptük a százat, s elsőként rendeztünk estét a felújított Királykút aulájában. Jövőre folytatjuk, ahol abbamaradt, ha nem is engedték januárig senkinek használni a házat.

Közösségünk több tagja döntött úgy, hogy szélesebb közéleti szerepet vállal, s belépett az MVSZ tagjainak sorába. S miközben motorja voltunk tavasszal a TAHSZ megalakulásának, országos értekezleteinek, aközben nem mulasztottunk el segíteni több tagunk ügyes bajos dolgában sem, sőt, egy fehérvári fiatalember összetört arc- és állkapocs-csontjainak - egyébként milliós költségű - szájsebészeti helyrehozatalában, fájdalmának enyhítésében is szerepünk lehetett azzal, hogy növeltük részvételünket és bizalmunkat az MVSZ tagjainak és elnökségének munkájában. Erősítettük a testvériséget a gárdával az Izland melletti szimpátia tüntetésen vállalt kiállásunkkal ugyanúgy, mint azzal, hogy legutóbb a MAREVOSZ-szal és velük vállvetve kiáltoztuk tüntetőleg, hogy nem adjuk, nem engedjük elbitorolni a Magyar Házat, Hazát, Földet, Vizet, Embert, s megvédjük az MVSZ Székházat.

S miközben nem kevés anyagi áldozatot vállalva hirdetjük a Hét áldást Fehérvárra felhívásunkat, vastagon ott vagyunk a Magyarságtudományi Egyetem alapításában.

Leírni sem könnyű, mi mindenben vettünk részt, s hogy mennyi áldozatot hozott az a fejér mag, amely nélkül pártolóink, közösségünk távolabbi tagjai nincs mit támogassanak.

Az év számunkra, tudatos magyarok számára a Nappal fordul. Azaz, mikor e sorokat írom, már az új napévbe léptünk mindannyian. Ám mégis, az átmeneti hónap (holdnap) ideje van. Ahogy a régi időkben a "modern" Karácsony és újév napján keresztül vízöntő napjáig tartott egy számolatlan, valaha tárkány, avagy szala hónap, hogy a növekvő nappalokkal életbe lépett újév első teljes holdjárta hónapjának számítása is megkezdődjék ugyanúgy, mint ma, a januárral indított 12 hónapos naptárral.

Ezért e hosszú méltatás Kerecseny napját követően, az új Napév első napjaiból visszatekintve arra, mit hozott az óév, hogy az újra várakozásban mindőnk átgondolhassa, mit rejt az újév, mit hozhat a hol(d)nap!

Köszönet jár mindannyiótoknak, áldás mindnyájatokra. Köszönet azért, hogy kitartottatok a nehéz napokban.

Ezzel a hosszúra nyúlt beszámolóval kívánok áldott és meghitt Karácsonyt mindnyájunknak.

Ferenc (az öreghegyi)