Több százan búcsúztak L. Németh Erzsébettől

Több százan búcsúztak L. Németh Erzsébettől, a Magyarok Világszövetsége elhunyt elnökhelyettesétől Pakson, a Kálvária temetőben. A római katolikus szertartást Dr. Keresztes Pál helybéli plébános végezte, emelkedett lelkülettel emlékezve az elhunytról. A Magyarok Világszövetségét húsz magyarországi, erdélyi és felvidéki tisztségviselője képviselte Patrubány Miklós elnök vezetésével, akinek ott elmondott búcsúbeszédét alább közzétesszük. A kegyelet virágait annál a Millenniumi Emlékkeresztnél helyezték el, amelyet 2000-ben, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján L. Németh Erzsébet kezdeményezésére állítottak, az országhatárain túl elhunyt testvéreinkért.

Isten küszöbén

Kedves Gyászoló Család!

Gyászoló Magyar Közösség!

 Búcsúzni jöttünk. Búcsúzni a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettesétől, L. Németh Erzsébettől, mindannyiunk Zsikéjétől, akiről az egyik kötete előszavát író Kacsó Tibor így vall: „Három jellemzője koronaként magasodik föléje: az igazságosság, a szerénység és a szeretet.” Amit mi, akikkel együtt vívta közéleti harcait, mindenképpen megtoldunk még egy vonással: a bátorsággal.

Az igazságért folytatott harcában volt bátorsága szembe szállni bárkivel. Ha kellett, a hatalmat gyakorlókkal, ha pedig az élet úgy hozta – költőként – akár az irodalmi élet mindenhatóival. Volt bátorsága nyíltan megvallani, hogy a megcsonkított hazában megingott magyar öntudatát, a Kárpát-medence határán, a Gyimesekben segített megtalálni egy egyszerű falusi asszony. Volt bátorsága beismerni, hogy mint oly sok magyar állampolgárt, becsapták a rendszerváltó pártok, és volt ereje megtenni a felismerés nyomán szükségessé vált pályakorrekciót. Volt ereje kimondani, hogy a költő nem hazudhat soha, semmilyen körülmények között. És volt bátorsága súlyos szentenciáját a szemébe mondani korábbi példaképének, a koronázatlan költőfejedelemnek. Volt bátorsága ezt megtenni, jóllehet számolhatott, és számolt az igazságért való kiállásának minden következményével.

Zsike tudta, hogy az Isten ott van, ahol az igazság. A fény is ott van, ahol az igazság és az Isten.

De amit magadban őrzöl,

az csillagpályás ősi fény!

Átrepít minden akadályon

És letesz az Isten küszöbén.

 írta Számadás magamnak című versének zárószakaszában.

2002-ben került a Magyarok Világszövetségének csúcsvezetésébe. Előbb az egyesült Kárpát-medence Régió társelnöke lett Borbély Imre társaságában, majd 2004. november 19-től haláláig az MVSZ elnökhelyettese. Hogy mi a legkedvesebb szolgálat? – A munkám, a Magyarok Világszövetségében – nyilatkozta alig egy évvel ezelőtt egy paksi újságnak. Olyan harcostársakat, olyan csodálatos embereket ismertem meg, akikre nyugodtan merem bízni akár az életemet is, egyformán látjuk a világot, egyformán gondolkodunk. Ez ajándék. Ne vedd nagy szónak, de nekem nagyon fontos a hazám, nagyon fontos a magyarságom. Azt hiszem, én olyan kivételes örökséget kaptam a sorstól, hogy mindent kibírok, mindent túl tudok élni. Átok-e vagy áldás, amit a sors nekem szánt? A mélységes hit az, ami átsegít mindenen. 

Aggódva figyeltük évek óta, hogyan küzd a betegséggel, és csodáltuk lelkierejét, ahogyan a súlyos kezelések után újra és újra bizakodva kijelentette: meggyógyultam.

Halálát ne úgy fogjuk fel, hogy végül legyőzte őt a betegség, hanem úgy, hogy a Jó Isten megkönyörült rajta, megszabadította a szenvedéstől, és ami ennél fontosabb, földi pályájának itt végét szabva, átszólította a másik csapatba, az égibe, hogy ott folytassa harcát nemzetünkért, az igazságért, a Világszövetségért.

Földi csapatunk ismét megfogyatkozott, de hitünk ereje és ügyünk tisztasága méltóvá tesz arra, hogy – amint Csaba királyfi visszatért székelyeihez a Csillagösvényen, vagy Szent László felkelt nagyváradi sírjából –, úgy mellénk is odaálljanak harcunk legreménytelenebb pillanataiban az égi seregek. Zsike is közöttük lesz immár!

Budapest-Paks, 2012. január 30.

                                                                                              Patrubány Miklós

 

MVSZ Sajtószolgálat

7398/120201