Több
százan búcsúztak L. Németh Erzsébettől, a Magyarok Világszövetsége
elhunyt elnökhelyettesétől Pakson, a Kálvária temetőben. A római
katolikus szertartást Dr. Keresztes Pál helybéli plébános végezte,
emelkedett lelkülettel emlékezve az elhunytról. A Magyarok
Világszövetségét húsz magyarországi, erdélyi és felvidéki
tisztségviselője képviselte Patrubány Miklós elnök vezetésével, akinek
ott elmondott búcsúbeszédét alább közzétesszük. A kegyelet virágait
annál a Millenniumi Emlékkeresztnél helyezték el, amelyet 2000-ben,
Gyümölcsoltó Boldogasszony napján L. Németh Erzsébet kezdeményezésére
állítottak, az országhatárain túl elhunyt testvéreinkért.
Isten küszöbén |
Kedves Gyászoló Család!
Gyászoló Magyar Közösség!
Búcsúzni
jöttünk. Búcsúzni a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettesétől, L.
Németh Erzsébettől, mindannyiunk Zsikéjétől, akiről az egyik kötete
előszavát író Kacsó Tibor így vall: „Három jellemzője koronaként magasodik föléje: az igazságosság, a szerénység és a szeretet.” Amit mi, akikkel együtt vívta közéleti harcait, mindenképpen megtoldunk még egy vonással: a bátorsággal.
Az igazságért
folytatott harcában volt bátorsága szembe szállni bárkivel. Ha kellett,
a hatalmat gyakorlókkal, ha pedig az élet úgy hozta – költőként – akár
az irodalmi élet mindenhatóival. Volt bátorsága nyíltan
megvallani, hogy a megcsonkított hazában megingott magyar öntudatát, a
Kárpát-medence határán, a Gyimesekben segített megtalálni egy egyszerű
falusi asszony. Volt bátorsága beismerni, hogy mint oly sok
magyar állampolgárt, becsapták a rendszerváltó pártok, és volt ereje
megtenni a felismerés nyomán szükségessé vált pályakorrekciót. Volt
ereje kimondani, hogy a költő nem hazudhat soha, semmilyen körülmények
között. És volt bátorsága súlyos szentenciáját a szemébe mondani
korábbi példaképének, a koronázatlan költőfejedelemnek. Volt bátorsága
ezt megtenni, jóllehet számolhatott, és számolt az igazságért való
kiállásának minden következményével.
Zsike tudta, hogy az Isten ott van, ahol az igazság. A fény is ott van, ahol az igazság és az Isten.
De amit magadban őrzöl,
az csillagpályás ősi fény!
Átrepít minden akadályon
És letesz az Isten küszöbén.
írta Számadás magamnak című versének zárószakaszában.
2002-ben
került a Magyarok Világszövetségének csúcsvezetésébe. Előbb az egyesült
Kárpát-medence Régió társelnöke lett Borbély Imre társaságában, majd
2004. november 19-től haláláig az MVSZ elnökhelyettese. Hogy mi a legkedvesebb szolgálat? – A munkám, a Magyarok Világszövetségében – nyilatkozta alig egy évvel ezelőtt egy paksi újságnak. Olyan
harcostársakat, olyan csodálatos embereket ismertem meg, akikre
nyugodtan merem bízni akár az életemet is, egyformán látjuk a világot,
egyformán gondolkodunk. Ez ajándék. Ne vedd nagy szónak, de nekem nagyon
fontos a hazám, nagyon fontos a magyarságom. Azt hiszem, én olyan
kivételes örökséget kaptam a sorstól, hogy mindent kibírok, mindent túl
tudok élni. Átok-e vagy áldás, amit a sors nekem szánt? A mélységes hit
az, ami átsegít mindenen.
Aggódva
figyeltük évek óta, hogyan küzd a betegséggel, és csodáltuk
lelkierejét, ahogyan a súlyos kezelések után újra és újra bizakodva
kijelentette: meggyógyultam.
Halálát
ne úgy fogjuk fel, hogy végül legyőzte őt a betegség, hanem úgy, hogy a
Jó Isten megkönyörült rajta, megszabadította a szenvedéstől, és ami
ennél fontosabb, földi pályájának itt végét szabva, átszólította a másik
csapatba, az égibe, hogy ott folytassa harcát nemzetünkért, az
igazságért, a Világszövetségért.
Földi
csapatunk ismét megfogyatkozott, de hitünk ereje és ügyünk tisztasága
méltóvá tesz arra, hogy – amint Csaba királyfi visszatért székelyeihez a
Csillagösvényen, vagy Szent László felkelt nagyváradi sírjából –, úgy
mellénk is odaálljanak harcunk legreménytelenebb pillanataiban az égi
seregek. Zsike is közöttük lesz immár!
Budapest-Paks, 2012. január 30.
MVSZ Sajtószolgálat
7398/120201
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése