Legtöbb egyházközségünk gyülekezeti termében ott díszeleg az óriási
Kőrösfői-Kriesch Aladár mű reprodukciója, mely
A vallásszabadság
kihirdetése az 1568-iki tordai országgyűlésen címet viseli. A kivételek
közé tartozott a mi frissen alakult egyházközségünk mindaddig, amíg
ajándékba kaptunk egyet onnan, ahol kettő volt. És nagyon jó helyre
érkezett ez a kép, hiszen vallásórás gyerekeinkkel többször beszélgetünk
a rajta látható személyekről, középen álló feltartott kezű férfiról.
Dávid Ferenc kiabálják, ha szól feléjük a kérdés, akiről már a
legkisebbek is tudják, ő volt az első unitárius pap bácsi.
Január 13-án ünnepelünk, beszélünk a vallásszabadságról, büszkén
ismételgetjük azt a nagy jelentőségű mondatot a káténkból, hogy a
„világon először itt Erdélyben mondották ki, hogy mindenki azt a vallást
gyakorolhatja, mely felfogásával megegyezik, mert a hit Isten
ajándéka.”
A szabadság – hogy szóljak nyelvemen
A szabadság – tudni, érteni a szót
Tisztességgel indítani az elindulót
A szabadság betevő falat
Hűs ital, víz a szomjazónak
Oh, itass meg, ennünk adjál
Hogy belülről nőjön naggyá a holnap.
Én szabadságom – igazi szabadság
Jogát és hitét csak szabad társak adják
A szabadságot én itt hordom
Itt a szívemben
És nem tépheti ki onnan soha
Senki sem.
A szabadság – tán felemelt fejem