Legtöbb egyházközségünk gyülekezeti termében ott díszeleg az óriási
Kőrösfői-Kriesch Aladár mű reprodukciója, mely A vallásszabadság
kihirdetése az 1568-iki tordai országgyűlésen címet viseli. A kivételek
közé tartozott a mi frissen alakult egyházközségünk mindaddig, amíg
ajándékba kaptunk egyet onnan, ahol kettő volt. És nagyon jó helyre
érkezett ez a kép, hiszen vallásórás gyerekeinkkel többször beszélgetünk
a rajta látható személyekről, középen álló feltartott kezű férfiról.
Dávid Ferenc kiabálják, ha szól feléjük a kérdés, akiről már a
legkisebbek is tudják, ő volt az első unitárius pap bácsi.
Január 13-án ünnepelünk, beszélünk a vallásszabadságról, büszkén ismételgetjük azt a nagy jelentőségű mondatot a káténkból, hogy a „világon először itt Erdélyben mondották ki, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, mely felfogásával megegyezik, mert a hit Isten ajándéka.”
A szabadság – hogy szóljak nyelvemen
A szabadság – tudni, érteni a szót
Tisztességgel indítani az elindulót
A szabadság betevő falat
Hűs ital, víz a szomjazónak
Oh, itass meg, ennünk adjál
Hogy belülről nőjön naggyá a holnap.
Én szabadságom – igazi szabadság
Jogát és hitét csak szabad társak adják
A szabadságot én itt hordom
Itt a szívemben
És nem tépheti ki onnan soha
Senki sem.
A szabadság – tán felemelt fejem
Magyari Lajos sorai jutottak eszembe, melyet a szabadságról írt. Ezekben a sorokban úgy érzem, hogy teljességgel benne van az is, hogy mit jelent a szabad vallásgyakorlat, hogy mit jelentett őseinknek, akiknek nem mindig adatott meg ez. Mert remélem, hogy ma, amikor nem kell harcolnunk érte, mindenkinek a maga vallása, melyet el tud fogadni, mely boldoggá teszi őt, mely hitet tud adni neki, felemelt fej, betevő falat, hűs ital is tud lenni, és akkor nem tépheti ki onnan, soha senki sem.
Makkai-Ilkei Ildikó, Bencéd, unitárius lelkész
Január 13-án ünnepelünk, beszélünk a vallásszabadságról, büszkén ismételgetjük azt a nagy jelentőségű mondatot a káténkból, hogy a „világon először itt Erdélyben mondották ki, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, mely felfogásával megegyezik, mert a hit Isten ajándéka.”
A szabadság – hogy szóljak nyelvemen
A szabadság – tudni, érteni a szót
Tisztességgel indítani az elindulót
A szabadság betevő falat
Hűs ital, víz a szomjazónak
Oh, itass meg, ennünk adjál
Hogy belülről nőjön naggyá a holnap.
Én szabadságom – igazi szabadság
Jogát és hitét csak szabad társak adják
A szabadságot én itt hordom
Itt a szívemben
És nem tépheti ki onnan soha
Senki sem.
A szabadság – tán felemelt fejem
Magyari Lajos sorai jutottak eszembe, melyet a szabadságról írt. Ezekben a sorokban úgy érzem, hogy teljességgel benne van az is, hogy mit jelent a szabad vallásgyakorlat, hogy mit jelentett őseinknek, akiknek nem mindig adatott meg ez. Mert remélem, hogy ma, amikor nem kell harcolnunk érte, mindenkinek a maga vallása, melyet el tud fogadni, mely boldoggá teszi őt, mely hitet tud adni neki, felemelt fej, betevő falat, hűs ital is tud lenni, és akkor nem tépheti ki onnan, soha senki sem.
Makkai-Ilkei Ildikó, Bencéd, unitárius lelkész
forrás: http://erdely.ma/hitvilag.php?id=133934&cim=vallasszabadsag
Tárgy: Miért nem az IGAZSÁGOT hallhatja a Kossuth rádió hallgatója
- a reformáció világnapján?
Tisztelt Erdei Krisztián Szerkesztő Úr!
Mit nem hallok ma, szombaton, a reformáció világnapján, kb.
12:45-kor a Kossuth rádióban?!
Hogy „A VILÁGON ELŐSZÖR AMERIKÁBAN mondták ki a
vallásszabadságot, 1791-ben, Amerika első alkotmányában”!
Hát kik csinálják ezt a MAGYARORSZÁGI műsort? Nem magyarok?
Magyarul beszélnek, és Amerika történelméből (legalább?) ezt tudják, de a MAGYAR
TÖRTÉNELMET NEM ISMERIK, - talán nem is kíváncsiak rá?!
Gondolom, nemcsak a műsorban beszélő nem tudja, mi történt az
1568. évi, tordai országgyűlésben, hanem azok sem tudják, akik a műsort
szerkesztették, és akik műsorba engedték.
Javasolható sürgős továbbképzésük magyar
történelemből.
Ideje tehát HELYESBÍTENI:
NEM AMERIKA volt az ELSŐ, ahol törvényt hoztak a vallások egyenlőségéről és a
vallásszabadságról, hanem az ERDÉLYI MAGYAR FEJEDELEMSÉG IDEJÉN, TORDÁN 1568-ban
összeült MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS.
(A történelemből gyengébbek kedvéért: Buda 1541-től 1686-ig
török uralom alatt állt, Magyarország középső részével együtt…)
Miközben:
http://epa.oszk.hu/00900/ 00979/00008/01benda.htm
-en olvasható Benda Kálmán-tanulmány szerint:
„A középkori Európa nem ismerte a vallási türelmet. A római
katolikus egyház a tanaitól való minden eltérést eretnekségnek bélyegzett, s
mint Isten elleni bűnt, máglyahalállal sújtott. Nem hozott megértést vagy
türelmet az övétől eltérő vallási felfogások iránt a reformáció sem. Kálvin
János kinyomtatott írásban fordult szembe egykori fegyvertársával, Sébastien
Castellióval, amikor az a türelem, más tanítások megtűrése mellett emelt szót,
és tudjuk, hogy a Szentháromságot tagadó Servet Mihály megégetésével is
egyetértett. Theodor Bčze
(akit a magyarok Béza Tivadarként emlegettek), vagy később az anglikán
prédikátor Thomas Edwards egyaránt úgy vélte, hogy a „libertas conscientiae”, a
lelkiismereti szabadság, más hiten lévők megtűrésének a gondolata a sátán
találmánya, hogy az emberekben kételyt ébresszen és meggyöngítse a
hitet…”
Eközben:
Az erdélyi magyar földön keletkezett unitárius vallás
1568-ban elismert szabadságjogot nyert, hazánk Habsburg uralomtól
mentes, a magyarságot a török uralom alatt is őrző Erdélyben ismert
katolikus, és a német és svájci területről itt is tért hódított
református és evangélikus vallás mellett:
Vallásszabadság — Tordai országgyűlés: 1568. január 6-13
„Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel
az religio dolgáról végezőtt, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont
erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot
prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja,
jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem
nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik.
Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne
bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi
constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal,
avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek
ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által
vagyon”.
Amerikát ezen a téren a
franciák is megelőzték:
IV. Henrik
francia király a Nantes-i
ediktumot 1598-ban írta alá. Ebben biztosította
a hugenottáknak a szabad vallásgyakorlatot. A katolikusokat pedig visszahelyezte
jogaikba és visszaadta a vallásháború során elvesztett javaikat.
A Habsburg uralom alatt
állt Magyarországon azonban nem volt teljes a vallásgyakorlás
szabadsága:
„Magyarországon II. József német-római császár 1781-ben adta ki
a "Türelmi Rendeletet" (Edictum Tolerantiae), amellyel a nem
katolikusok nyilvános vallásgyakorlatát szabályozta, és ezzel 100 éves vallási
elnyomatást szüntetett meg. A protestánsok (egy településen legalább száz
család) ezentúl minden községben szervezhettek gyülekezetet, tarthattak
lelkipásztort, nem voltak kötelesek a római katolikus plébános szolgálatával
élni; neki fizetni. Építhettek templomot, de utcára nyíló ajtó és torony nélkül.
Mindez azt mutatta, nem volt teljes a vallásszabadság.”
Tehát még II.
Habsburg József „türelmi rendelete” is megelőzte az amerikaiak 1791. évi
alkotmányát, amelyről ma a Kossuth rádióban azt állították TÉVESEN, hogy
a világon az volt az első a vallásszabadság kimondásában!
II. Habsburg
József azonban
folytatta dinasztiája folyamatosan érvényesíteni szorgalmazott szándékát: a
magyarság elnémetesítését, - bizonyára ezért történt, hogy 1786-ban
egyszerűen betiltotta a magyar nemzeti hagyományokat leginkább őrző
szerzetesrendet: a Pálos-rendet…
A „független” Erdély
történelme eltérően alakult a Habsburg uralom alatt állt
Magyarországétól:
http://epa.oszk.hu/00900/ 00979/00008/01benda.htm
- Benda Kálmán írja:
„Erdélyben
nemegyszer egy településen belül is több, két vagy három felekezet hívei éltek
együtt. A békés együttélés megteremtésére itt más utat kellett járni, mint az
előbb említett tájakon.
A különböző
vallások együttélése itt egyébként is évszázadok óta hagyományos volt.
Erdélyben, a nyugati és keleti kereszténység határán, a római és az ortodox
egyház egyaránt jelen volt, s az 1400-as években Csehországból a huszitizmus is
átterjedt a déli részekre. Zsigmond király az 1430-as években Rómából a domonkos
rendi inkvizíciót is behívta ellenük, a 16. században pedig a reformáció
mindegyik hulláma elérte Erdélyt, és híveket szerzett. A felekezeti tarkaságot
még erősítette az etnikai: a vallási különbség nem egy esetben nemzetiségi
különbséget is jelentett.
Az ortodox
vallású románokat kivéve, akiket a reformáció nem érintett, az 1550-es évekre
Erdély lakossága a lutheri reformációhoz csatlakozott; maga a fejedelem,
Szapolyai János Zsigmond is. Katolikusnak csak a Székelyföld egy része, Csíkszék
és néhány főúri család maradt meg. A gyulafehérvári és a váradi katolikus
püspöki széket nem töltötték be, a püspökség javait az állam foglalta le.
1557-ben az országgyűlés törvényben bevett vallássá nyilvánította
a lutheri evangélikus vallást, azaz a katolikussal azonos jogokat
biztosított számára. Majd amikor a magyar lakosság s a fejedelem is a kálvini
irányhoz csatlakozott (az erdélyi szászok, tudjuk, megmaradtak a lutheránus
vallásban), az 1564. júniusi tordai országgyűlés bevett vallássá
nyilvánította a reformátust is. Ahogy a törvény szövege mondja: „A
királyi városok, mezővárosok és a falvak bármelyik vallást követhessék, hitükön
való prédikátort tarthassanak, a velük ellenkezőt pedig elbocsájthassák.” Azaz:
a települések maguk határozzák meg, hogy melyik egyház tanítását fogadják el, s
aki a választással nem ért egyet, elköltözhet. Nem nehéz ebben a szövegben az
1555. évi augsburgi vallásbéke hatását felismerni: egy településen csak
egy vallás alkosson közösséget. A különbség csak annyi, de ez nem jelentéktelen,
hogy a választás szabadságát a paraszti mezővárosoknak és a falvaknak is
megadja, s hogy a fejedelem vallása nem válik privilegizált
államvallássá.
Az erdélyi
reformáció azonban ezzel még nem fejeződött be: a reformátusok egy része a
magyarul unitáriusnak nevezett antitrinitárius tanokhoz csatlakozott, s udvari
papjának, Dávid Ferencnek hatására János Zsigmond fejedelem is unitáriussá lett.
Így került sor
1568-ban a tordai országgyűlésen az unitárius vallás
egyenjogúsítására.”
Ideje tehát HELYESBÍTENI
a Kossuth rádióban is: NEM AMERIKA volt az ELSŐ, ahol törvényt hoztak a
vallások egyenlőségéről és a vallásszabadságról, hanem az ERDÉLYI TORDÁN
1568-ban összeült MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS.
Kincsesné Salca
Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése