Kedves Olvasóink!
Merthogy reméljük, sokan olvassák e honlapot. A fejérekét, kik hiszik és vallják, hogy a kétszínűségnek nem ellentéte az, ami átlátszó.
Egy tíz éve hallott előadás alapján készült írásból idézünk most tanulságul, miután hamarosan Pünkösdre virrad. Kinek itthon, kinek otthon, ott, a Csíkban, vagy itt, Pilisben. Azután a legnagyobbnak, Nagyboldogasszonyunknak rójuk le majd tiszteletünket, ha már István, a Király, a Szentté avatott épp' e nagy napon ajánlotta a Magyarok Nagyasszonyának, amit felajánlhatott.
S, hogy tisztelni tudjuk az őseinket, kik - persze, nem voltak hibátlanok, de - nem alkottak mást, csak nagyot, olvassuk el ezt is, itt alább, újra, hogy úgy mégse legyünk, mint azok, kik olvasatlanok, vagy ami rosszabb, olvastak épp' valami nagyot, s már nyoma sem marad annak, amit tudtak, vagy tudni véltek, avagy csak akartak! Talán mert épp' csak hittek, s ha hittek, nem gondolkoztak el azon, hogy mi az, mit nem szó vagy írás, de tett és ami abból maradt, az igazol.
S, hogy az alábbiak semmiben, de semmiben sem mondanak ellent annak a regevilágnak, amit Paál Zoltán hagyott ránk abban a sokak által olvashatatlannak, mások által alaptalannak, s a legtöbbek által meg már olvasatlanul is elutasítandónak kikiáltott ARVISURÁ-ban!? Nos, akinek van szeme a látásra és van füle a hallásra, és olvas is, nem csak hallgat vagy hisz csupán a szép szavaknak, annak igazság és egészség lesz ajándéka; ha nem ebből, akkor abból ...
itt vagy máshol, vagy épp egy latin közmondásból:
Timeo hominem unius libri!