Tanka Endre: „Nem én kiáltok, a föld dübörög”
2012. március 27. 18 óra, Székesfehérvár, Királykút, Mikszáth Kálmán út
25. (az estről felvétel készül)
Prof. Dr. Tanka Endre
nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA doktora lesz a Fejér Szövetség Hétvezér Est programsorozatának 119. meghívott előadója. S az előadás nem kevesebbről, mint sorskérdésünkről, a magyar földről szól.
Az előadó Molnár Gézával együtt a "Nem én kiáltok, a föld
dübörög" c. könyv szerzője, amely a tavaly év végén jelent meg a Kairosz Kiadónál.
Tanka Endre úgy látja, hogy a magyar anyaföldünk
végveszélyben van, ezért József Attila drámai soraival akarja felrázni,
cselekvésre késztetni a nemzetet.
A könyvet tavaly decemberben mutatták be az EMI-Klubban, a
benne megfogalmazott kérdések, válaszok mindenkit érintenek:
Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke
elsajátítási tárgya? Csak nem ezért vettek fel bennünket az Unióba? Van-e még
ezután reális esély földünk megőrzéséhez visszaszerzéséhez? Miért nem tudunk
ésszerűen gazdálkodni a jövő egyik legfontosabb stratégiai kincsével, a vízzel?
Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük
ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság?
Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget. A
termőföld és az édesvíz az élet alapfeltételei, közösségi birtoklásuktól függ
fizikai létünk és etnikai megmaradásunk.
Tanka Endre számos írása jelent meg az utóbbi időben az NFA pályázati eljárásainak visszásságairól, az eredeti célkitűzéseket megcsúfoló végrehajtás végzetes félresiklásairól. E könyvbemutatóval összekötött estre egy "Gazdakövetelések" címmel juttatott el hozzánk egy részletes elképzelést a magyar föld sorskérdéseiről, mely innen letölthető, illetve ezen oldal mellékleteként alul is olvasható.
Korábbi hírünk erről az előadásról itt: "Nem én kiáltok, a föld dübörög": VIGYÁZZATOK MAGYAROK!
s vonatkozó bejegyzéseink pedig az alábbiakban olvashatók.
Az előadás helye: Királykút, Szfvár, Mikszáth Kálmán út 25
Az előadás ideje: 2012. március 27. (kedd) 18.00-20-ig
Az előadás ideje: 2012. március 27. (kedd) 18.00-20-ig
Mit és
milyen törvényes alapon követelhet a gazdatársadalom a kormány földprogramjának
a végrehajtásától?
Az
intézményi kitörés esélyei a tőkeérdeket szolgáló földpolitikából
(Koncepció – vázlat)
1/ A polgári
kormány 2010. nyarán közzétett földprogramjának (Pr) legfontosabb része a
következő: „mindent megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és
a gazdálkodó családok kezében maradjon…A természeti erőforrás –
gazdálkodás nemzeti hatáskörben
tartását, a természeti javak feletti önrendelkezés megtartását nemzeti
szuverenitásunk kulcselemének tekintjük…A birtokpolitika középpontjába a
családi/egyéni gazdaságokat és azok társulásait állítjuk…„A termőföld –
és a talajvédelem érdekében megfelelő szabályozással korlátozzuk a zöldmezős
beruházással terjeszkedő ipari parkokat és a lakópark célú beruházásokat.”
A
fentiekhez járul az a programnyilatkozat, amely – indokolása szerint főként a
külföldi földspekuláció kizárására – élni kíván a mezőgazdasági üzemszabályozással. Mindez kétségtelenné teszi: a kormány
elkötelezte magát a nagybirtokrendszer nyomasztó gazdasági - politikai
erőfölényének, tőke – és földkoncentrációjának az intézményi visszaszorítására,
a birtokszerkezetben a kis – és középüzemek erősítésére, a családi gazdálkodás
támogatására. Ezzel nemcsak a gazdák, hanem a vidék és a társadalom döntő
többsége is egyetért és elvárja a közérdekű, értékalapú birtokpolitika következetes
végrehajtását. Mivel az elmúlt (közel) két év történései a földprogram számos
töréspontját, sőt, már lényegének a megtagadását is bizonyítják, számba kell
venni, hogy melyek azok az alapvető szakmai - intézményi igények, amelyeket
teljesítését a többségi társadalom előfeltételnek tekinti a felvállalt földprogramnak
a - kormányciklus részére még nyitva álló 2 évben - a sikeres megvalósításához.
2/
A földviszonyokba való közhatalmi beavatkozás a birtokrendet alakítja ki.
Ezért a földprogram sorsában e rendszernek négy alkotóelemét, a földtulajdon,
a földhasználat, a földvédelem és a földügyi igazgatás alakítását kell
tisztázni.
2.
1. Földtulajdon
2.
1. 1. Az állami földtulajdonnál alapkövetelmény az állam meglévő (2
millió 178 ezer ha) termőföld vagyonának forgalomképtelen kincstári vagyonná
minősítése. Ehhez módosítani kell – a legutóbb a 2010: LXXXVII. tv. által
módosított – a Nemzeti Földalapról szóló 2001: CXIV. törvényt, amely az állami
tulajdonú termőföldet forgalomképes „üzleti vagyonná” nyilvánította és az NFA
fő ügyleti típusává a földek magántulajdonba adását tette. Ugyancsak módosítani
kell a nemzeti vagyonról szóló 2011: CXCVI. törvényt (Nvtv), amely az állami
földtulajdont – mint nemzeti vagyont – forgalomképes „üzleti vagyonná”
nyilvánította.
A
változtatás indokai:
a/
csak a forgalomképtelen állami földvagyon megőrzése és gyarapítása ellensúlyozhatja a
nagybirtokrendszert fenntartó tőke – szerveződés magántulajdoni monopóliumát, így azt, hogy egyoldalú
erőfölényével a birtokszerkezetben maga alá rendelje a földhasználat teljes
célrendszerét az elsajátítási nyereségérdekeinek;
b/
saját földtulajdonosi súlyának megalapozása és kiterjesztése nélkül az állam
nem tehet eleget az államterületet alkotó földalapra kiterjedő, alkotmányos
közhatalmi feladatainak, különösen az ésszerű,
közcélú földkészlet –gazdálkodás követelményeinek, a földvédelemnek és
annak, hogy a földtulajdon hasznosítása teljesítse legfőbb közfunkcióját, az élelmiszertermelést és az
élelmezésbiztonságot;
c/
csak az állami földtulajdon juttathat termőföldet célvagyonként
(birtokpolitikai közcélhoz kötötten) a gazdálkodóknak nem tulajdoni, hanem
(rugalmas) földhasználati jogcímeken azért, hogy a tartós földhasználat egyidejűleg agrár-, vidék-, népesedés – és
szociálpolitikai célokat szolgáljon.
(Nemzetközi modellek alapján bizonyított: ma már az „állam a legjobb
földtulajdonos”.)
Sem
az állami földtulajdon forgalomképességének a kizárása, sem a meglévő állami
földvagyon gyarapítása nem ütközik sem a közösségi, sem a hazai jogba. (A
tulajdonszerzés iránti jog ui. nem alkotmányos alapjog: az államnak
nincs kötelezettsége arra, hogy a magánszemélyt tulajdonszerzéshez vagy
tulajdon élvezetéhez segítse. /936/D/1997. AB határozat.)
2. 1. 2.
A jogellenes külföldi földügyletek (a
„zsebszerződések”) tulajdonszerzésének megakadályozását és az eredeti
birtokállapot visszaállítását két intézmény segítheti:
a/ a
földtörvény (1994: LV. tv. - Ftv) módosításával vissza kell állítani az Ftv 25/A – 25/D. szakaszaiból - a Gyurcsány kormány által kiiktatott – szankciókat, amelyek 1994 VII. 27
– re visszamenő hatállyal kizárták, hogy a külföldi és gazdálkodó jogi személy
javára szóló földtulajdonjog (és más jogcím) az ingatlan –nyilvántartásba
bejegyzésre kerülhessen, vagyis tulajdont létesítsen.
b/ a kormány „föld
– amnesztiát”, vagyis az erkölcsi és jogi felelősség alóli mentesülést
hirdethet a zsebszerződések hazai földtulajdonosai, mint eladók javára azzal,
hogy segítsék a jogellenes ügylet felderítését. Ez alapján - törvényes
elővásárlási joga címén - a külföldi vevő helyett a Magyar Állam veheti meg a
földet, amely a forgalomképtelen kincstári vagyonba kerülne. Ennek
költségvetési terheit lényegesen csökkentené e földeknek kis – és középüzemek
részére földbérletbe vagy tartós használatba adása az e címen járó
ellenszolgáltatással. Miután 2002 óta csak ígérgetések hangzanak el a
„zsebszerződések” felszámolására, a
jelzett két intézmény együttes hatására közel egy millió ha termőföld jogellenes külföldi megszerzését
akadályozhatja meg az állam, amit egyidejűleg a közcélú földhasználatra
fordíthat.
2. 1. 3. Az állam elsődleges elővásárlási jogával
következetesen kell élni a - nagyüzemi földhaszonbérletben álló - részarány
tulajdoni földek eladása során, mert csak így gátolható meg, hogy a
nagyüzemi (többnyire külföldi) tőketulajdonos, elő – haszonbérleti joga
alapján, várományi jogot szerezzen azt általa haszonbérelt, részarány tulajdonú
földre. (Mivel csekély tulajdoni hányad is megalapozza a jogcímet, a vételár
itt nem lehet akadálya az állami tulajdonszerzésnek.) Ugyancsak ki kel
terjeszteni az állam elővásárlási joggyakorlását arra az 1,5 millió ha részarány tulajdonra, amelynek még a jogi
sorsa sem tisztázott.
2. 1. 4. Az állam elővásárlási jogát – fokozatosan és
folyamatosan – érvényesíteni kell mind a (930 ezer ha) természetvédelmi, mind a
(közel 2 millió ha) Natura 2000 közösségi értékű természeti területekre. Ha az
egymást váltó kormányok itt változatlanul a forráshiány miatti tehetetlenségük
mögé bújnak és legalább a legértékesebb természetvédelmi területeket nem veszik
kizárólagos, forgalomképtelen állami tulajdonba, úgy még a „klasszikus
gyarmatok” (az afrikai, „harmadik világbeli” országok) önvédelmi szintjéig sem
juthatunk el, hiszen a nemzeti parkok és egyéb természeti értékek világszerte
közvagyonban állnak. (E nélkül hamis, demagóg jelszóvá silányul a Pr ígérete a
természeti javak feletti önrendelkezésünk megőrzéséről.)
2. 2. Az önkormányzatok
termőföld – és ingatlantulajdonát – a nemzeti vagyonról szóló 2011:
CXCVI. tv. 5. § módosításával – kizárólagos
önkormányzati tulajdonú, forgalomképtelen törzsvagyonná kell
minősíteni. (Jogtechnikai megoldásként itt szóba jöhet az idézett tv. 5. § (4)
szerinti „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonná
minősítés” is azzal, hogy a termőföld – és ingatlantulajdonnál ezt a vagyonelem
minősítést a törvénynek kell kimondania, vagyis ez nem bízható a helyi
képviselőtestület mérlegelésére.) A hatályos Nvtv ui. az önkormányzati föld –
és ingatlantulajdont – mint nemzeti vagyont forgalomképes üzleti vagyonná tette.
Másfelől, az Ftv 6. § módosításával ki kell mondani,
hogy ”az
önkormányzat termőföld tulajdonjogát csak lekötött célvagyonként, törvényes
elidegenítési és terhelési tilalom mellett szerezheti meg. Az önkormányzati föld – és ingatlantulajdon - mint
forgalomképtelen törzsvagyon - nemzeti vagyonnak minősül. Az önkormányzat
meglévő termőföld – és ingatlantulajdonát ilyen törzsvagyonná kell minősíteni. E rendelkezések
kizárásával vagy korlátozásával ellentétes rendelkezés semmis.”
A két idézett törvény ilyen tartalmú
megváltoztatása nélkül gátlástalanul folytatódhat az a – törvényesnek álcázott,
valójában a csatlakozási szerződést és az Ftv 7. § tulajdonszerzési tilalmát jogi
cinizmussal megkerülő - gyakorlat, amely (a külföldi tőke, mint beruházó és
vevő kívánságára) bármely
forgalomképtelen, külterületi termőföldet, térmértéki korlátozás nélkül,
korlátlanul forgalomképes ingatlanná minősít az önkormányzati
földtulajdonszerzés közbenső, technikai beiktatásával. Mégpedig azért, hogy a
szerzési tilalom alatti termőföld tulajdonjogát a külföldi jogi személyre
átruházza. (T. i. az önkormányzat megveszi a külterületi termőföldet azért,
hogy a képviselő testület rendeletével, övezeti átsorolással, azt belterületi
ingatlanná minősítse és – a szerzési akadályt így elhárítva – azt a beruházónak
eladja.)
Az önkormányzati föld – és
ingatlantulajdon törzsvagyonná minősítése biztosíthatja csak termőföldjeink
jogellenes külföldi tulajdonszerzésének a kizárását, továbbá azt, hogy a
települési önkormányzatok föld – és ingatlanvagyona tartósan megmaradjon a
helyi közösség indokolt földszükségleteinek (földhasználati jogcímekkel
gyakorolt) kielégítésére.
2. 3. Földhasználat
2. 3. 1. A hatályos Ftv az elő – haszonbérleti jog törvényi rangsorával szavatolja,
hogy a helyi gazdák kizárásával, a
nagyüzemi haszonbérlő cégtulajdonosai és tőkeberuházói szerezzék meg a
földbérletet, e várományi joguk alapján, pedig, 2014. IV. 30. után a
bérelt föld tulajdonjogát. (Ld. az elsőbbségi elő – haszonbérleti jog
biztosítását az ültetvényt telepítő vagy halastavat létesítő beruházó javára,
továbbá az állattartó telep és halastó üzemeltetője részére. Ftv 21. § /1/) E
jogintézmény az egyik alkotmányos jogalap a földalap közel 90 % - át
megszerzett nagybirtokrendszer megszilárdítására, birtoklási monopóliumának a
földtulajdonnal való véglegesítésére. Ha a Pr – meghirdetett ideológiája
szerint - valóban a családi/egyéni gazdaságokat támogatja és a
birtokszerkezetben súlyt kíván adni a gazdálkodásuknak, úgy fel kell számolnia
itt is a nagyüzemi tőketulajdonos kiváltságait. Ennek jogi megoldása az Ftv 21.
§ (1) következő módosítása:
„A
termőföldre és tanyára, az alábbi sorrendben, előhaszonbérleti jog illeti meg:
a) a volt haszonbérlőt,
ha a haszonbérleti szerződés nem a haszonbérbe adó azonnali hatályú felmondása
következtében szűnt meg;
b) az
igazoltan mezőgazdasági tevékenységet folytató, helyben lakó szomszédot;
c) az igazoltan mezőgazdasági
tevékenységet folytató, helyben lakót;
d) a helyi önkormányzatot.
(2) Az (1)
bekezdés b)-c) pontjában
meghatározott jogosulti csoportokon belül az előhaszonbérleti jog gyakorlásának
sorrendje a következő:
a) a családi gazdálkodó és a
gazdálkodó család tagjai;
b) a nyilvántartási
(regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó;
c)
a helyi önkormányzat. „
2.
3. 2. Az Ftv a földhaszonbérletnél a tipikus nagyüzemi földhasználók, a
gazdasági társaság (GT) és a szövetkezet részére térmértéki kiváltságot nyújt, ami – a felesbérlet és a
részesművelés szabályozásával összehangolva –
jogi garanciája a nagybirtok korlátlan üzemméretének. Míg ui. a
belföldi magánszemély legfeljebb 300
ha földet haszonbérelhet, ennek felső mértéke a két jogi
személynél 2500 ha.
Ez tovább növelhető azzal a földterülettel, amelyet a cég a tagjától, névre
szóló részvényesétől, vagy a földalapkezelő szervtől haszonbérel. Ha az így
létrehozható üzemméret nem lenne elég a nagyüzemnek, azt – jogi értelemben – korlátlan, tetszőleges nagyságra
növelheti a további területek feles bérleti vagy részesművelési jogcímre
alapozásával, mivel ezekre a földhaszonbérlet szabályai azzal az
eltéréssel irányadók, hogy a haszonbérlet időtartamára és a bérelhető terület
nagyságára vonatkozó törvényi korlátok elesnek. (Gyakorlatilag a felesbérlet
„méretnövelő” alkalmazása kézenfekvő, mert a haszonbérlettől ez csak a bérleti
díj kötelező természetbeni meghatározottságában tér el.)
A
GT és a szövetkezet földhaszonbérlet – térmértéki kiváltságainak fenntartása
uniós tagságunktól fogva a közösségi
jogba ütközik. Az általános egyenlőség és a jogegyenlőség ui. olyan
alapjog, amit – a Római Szerződés 4. cikke alapján – az Európai Bíróság piaci
viszonyoknál (így a földbérleti piacon is) kiterjesztett az azonos versenyfeltételek biztosításának
tagállami kötelezettségére. A nagyüzemek fenti térmértéki kiváltságai
súlyosan hátrányos, jogsértő megkülönböztetést jelentenek a földbérleti piac
többi szereplőjének a terhére, ezért a jogalkotónak azokat már 2004. V. 1-jétől
fel kellett volna számolnia. Az Ftv módosításával ennek törvényes megoldása a
következő lehet:
„A haszonbérelhető terület nagysága
22. § (1) Belföldi
magán - és jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet
- a Magyar Állam
és az önkormányzat kivételével - legfeljebb 300 hektár nagyságú vagy
6000 AK értékű termőföldet vehet haszonbérbe.
(2) Gazdasági társaság és szövetkezet, legfeljebb a mezőgazdasági
üzemek jogállásáról szóló törvényben, a legmagasabb térmérték szerint
meghatározott üzemméretnek megfelelő nagyságú termőföldet haszonbérelhet.”
A feles bérlet (24. §) és a részesművelés (25. §) jogintézményét,
pedig úgy kell módosítani, hogy mindkét földhasználati jogcímre a
földhaszonbérlet szabályai megfelelően irányadók, tehát a jogviszony
időtartamára és a bérelhető földterület legnagyobb mértékére vonatkozó
korlátozások is.
2. 3. 3. A
nagybirtokrendszer lebontását és a családi gazdálkodás térnyerését szolgáló
földhasználat kulcskérdése a mezőgazdasági
üzemszabályozás hazai bevezetése. Ez egyben hatékony önvédelmi eszköz
lehet a jogellenes külföldi földspekuláció kizárására, amit az EU – 15
tagállamaiban a több évtizedes alkalmazása is bizonyít. (Ezekben ui. az éves
földforgalom a földalap 1 % - át sem éri el, amelyen belül elenyésző a külföldi
földszerzés.)
A Pr ígéri ugyan ezt a
jogintézményt, de a kiszivárogtatott jelzések annak a lényegi elvetésére utalnak. A Darányi – tervben ui. a
„korszerű üzemgazdasági szabályozást” a „családi gazdálkodó, őstermelő,
kistermelő kategóriák újradefiniálása” jelenti, éspedig a kis-, a közép – és a
nagyüzemtípusok „békés együttélésének” biztosítása jegyében. Az utóbbi
rendezőelv egyértelmű azzal, hogy a jogalkotó
elkötelezett a mai birtoklási képlet (a status quo) fenntartása mellett:
a gazdaságok 92 % - át kitevő kis – és a középüzemek elégedjenek meg a földalap
10 százalékának birtoklásával, míg az
összes gazdaság 8 % - át adó (legnagyobb) üzemek továbbra is a földalap 90 % -
át uralják. (Az üzemméret fenti megoszlási adatait Zvi Lermann, a
Világbank vezető agrárgazdasági szakértője 2000 – ben tette közzé, ami óta a
nagyüzemi tőke – és földkoncentráció még fokozódott.) Ehhez képest, már fel sem
merül, hogy a mezőgazdasági üzemszabályozásnak, közérdekből, a
nagybirtokrendszert kell lebontania, közhatalmi és gazdasági eszközökkel arra
kényszerítenie, hogy az „egyetlen üzem és kötelező birtokminimum – maximum”
elve alapján, termelési kapacitásának és földkészletének a törvényes mértéket
meghaladó részét az átalakulásával adja át a kis – és középüzemeknek, ezzel
biztosítva a föld eltartó képességét és a vidék felemelkedését.
Ha a mezőgazdasági üzemszabályozás a Pr a kitűzött birtokpolitikai
céljait kívánja végrehajtani, a gazdatársadalomnak ragaszkodnia kell a
következő szabályozási alapelvek
érvényesítéséhez:
·
bármely
hazai földhasználó – a tőkeerejétől és a földhasználat jogcímétől függetlenül
(akár tulajdonosként, akár bérlőként) - csak
egyetlen gazdaságot (mezőgazdasági üzemet) tarthat fenn, amelynek méretét nem ő dönti el, hanem azt
a törvény szerinti minimális és
maximális méretküszöbön belül kell kialakítania. (A törvény ezt,
soktényezős szempontok mérlegelésével, rugalmas keretek közt biztosítja.) Az
„egyetlen üzem és maximált üzemméret” követelményét semmilyen „jogi kiskapu”
nem kerülheti meg.
·
Az
üzemtörvénynek kötelező érvényt
kell biztosítani és hatályát a teljes
földalapra, valamennyi árutermelő gazdaságra ki kell terjeszteni. (Nem
lehet „választás”, egyéni ügyleti akarat kérdése a törvény elfogadása a
gazdálkodó üzem részéről, amint azt a jogszabály előkészítése tervezi.)
·
A
szabályozást össze kell kapcsolni az agrártámogatással,
hogy ez is erősítse az érdekeltséget a rendezés elfogadásában.
Ezért az uniós és a kiegészítő nemzeti
támogatásra való jogosultságnak egyik előfeltételévé kell tenni a
gazdálkodónak az agrárüzemi nyilvántartásba való bekerülését.
2. 4.
Földvédelem
A hatályos földvédelmi törvény (2007: CXXIX. tv. – Fvt), csaknem kizárólag, a tőkebefektető elsajátítási
magánérdekét, nyereség – igényét, a földspekulációt és a termőföld élelmezési
célú hasznosításának a felszámolását szolgálja. Ez a törvény és a rajta alapuló
gyakorlat megtagadja a termőföld
mennyiségi és minőségi védelmét, ezért gyökeres változtatásra szorul. Szakmai koncepcióm van arról, hogy
földvédelmi stratégiánkat milyen érték – alapzatra kell építenünk, ami viszont,
a neoliberális földpolitikával való teljes szakítást követeli az értékalapú intézményrendszer
létrehozásához. Ennek főbb kulcselemei
a következők:
a/ A termőföld kül – és belterületi fekvéséről
(az övezeti átsorolásról), az ideiglenes vagy végleges más célú hasznosításáról
(a művelésből kivonásról) való közhatalmi döntéseket el kell vonni mind a települési
önkormányzatok, mind az ingatlanügyi hatóságok (a földhivatalok) hatásköréből
és a közigazgatási hatósági rendelkezést e
tárgyban egy központi államigazgatási szervre kell – a számon kérhető
felelősség garanciája mellett – telepíteni. Területmérték és értékhatár
függvényében a földkivonásról ez az országos szerv sem hozhatna érdemi döntést,
hanem annak jóváhagyása az Országgyűlés hatáskörébe tartozna.
b/ Közgazdasági és jogi
szabályozórendszert kell kimunkálni, amely – főszabályként és hatékony
szankciókkal – megtiltja a termőföld
művelésből való végleges kivonását és e tilalmat a földvédelmi
gyakorlat szigorával érvényesíti. A föld
művelésből való, végleges kivonására csak szűk kivételként – akár a
kisajátítási törvényhez hasonló, taxációval lefedett esetkörben – , kizárólag közérdekből kerülhet
sor. (A mai magánérdekek - pl.
”zöldmezős beruházás”, ipari park, gyárépítés, lakópark, stb. - semmilyen „jogi trükkel” nem sorolhatók a
közérdekű földkivonás körébe, így közhatalmi szigorral el kell
utasítani a termőföld – igényeiket. A földkivonás rendezését olyan jogi keretek
közé kell illeszteni, amelyek kizárják
a törvény megkerülését és a joggal való visszaélést.
c/ A földvédelmi járulék és a bírságolás
mértékét úgy kell meghatározni, hogy – az engedélyezhető, illetve a
szankcionált földkivonásnál egyaránt – hatékony
visszatartó eszköz legyen a termőföld más célú felhasználásával szemben.
Magyarán: a tőkeberuházás hasznát, általában, olyan tétellel terhelje, ami
miatt a beruházó kénytelen lemondani a termőföldet igénylő, nem – élelmezési
célú vállalkozásáról, mert az – a földkivonás megfizetésével – veszteséges
lenne, így a tőke az ilyen jellegű befektetésektől „menekülni” kényszerül.
(Ehhez, a törvénynek, a kivonás ellentételéül nem elég a földpiaci árat
megfizettetnie a potenciális beruházóval, hanem annak sokszorosát kell
előírnia.)
2. 5. Földügyi szakigazgatás
Ez olyan szakmai kérdéskör, amelynek még a vázlatos
jelzése is túlnőne a jelen írás keretein. A súlya, viszont hasonló a birtokrend
már ismertetett három eleméhez: nyilvánvaló, hogy a földtulajdon, a
földhasználat és a földvédelem állami közhatalommal irányítása – még inkább egy
közmegegyezéssel elfogadott reformmal való átalakítása – döntően függ attól,
hogy erre a kormány milyen
intézményrendszert létesít és az – számon kért felelőssége mellett – milyen hatékonysággal működik.
Egy adalék. A Nemzeti
Földalap ma a Pr meghirdetett alapelveivel merőben ellentétes
gyakorlatot folytat: földbérleti
juttatásai nem a családi gazdálkodást, nem a demográfiai földprogramot
(a népességzuhanás mérséklését és az elöregedő agrárnépesség fiatalokkal
való utánpótlását) szolgálják, hanem a nagybirtokrendszer
földalapjának további növelését, ezzel gazdálkodási monopóliumának az
erősítését. Megjegyzendő: ez az élő gyakorlat nemcsak a Pr ígéreteit semmisíti
meg, hanem egyidejűleg jogellenes
is. Az NFA pályáztatási rendszerében – a szektoregyenlőség és a versenysemlegesség
hamis ideológiája alapján – a
közösségi jogot sértő nagyüzemi kiváltság a legfeljebb 1200 ha földhaszonbérlet
állami juttatása, miközben a természetes személyek legfeljebb 300 ha föld bérlétéhez
juthatnak. A törvénysértést nem
orvosolja – nem teheti megengedhetővé -, hogy
az Ftv a kötelező közösségi jog
kötelező átvételének mind máig nem tett eleget, vagyis „alkotmányos mulasztás”
állapotába került a hazai földbérleti piacon az Európai Bíróság által is
megkövetelt azonos versenyfeltételek
tagállami biztosításának a kötelezettsége. A gazdatársadalom – nemcsak létérdekén
alapuló – törvényes követelménye, tehát az
NFA földbérleti pályáztatási rendszerében a törvényesség helyreállítása és a Pr
alapelveit érvényesítő földjuttatás biztosítása.
3. A föld hazai sorsának alakulása szorosan összefügg az EU agrárpolitikájával és a KAP jövőjével.
Ez összetett kérdéskör, ami beható elemzést kíván. E nélkül is, azonban, látni
kell: a WTO –Dohai – Honkong Megállapodás nyomására az EU 2018 után a
világkereskedelem számára a korlátlan
agrárpiac megnyitására kényszerül, ami egyértelmű a külső védelem
feladásával, illetve a mezőgazdaság belső – és exporttámogatásának a kötelező
megszűntetésével. Az EB 2020 – ig tervezett agrár – jövőképe szerint (ld. SCENARIO
2020) a KAP mai rendszere összeomlik és maga alá temeti a mezőgazdaság európai
modelljét, az ún. „ökoszociális” modellt. (Ez - nem a valós gyakorlatában, de
alapelve szerint – egyidejűleg kívánta érvényesíteni az ágazatban a gazdaság, a
társadalom és a környezet fenntarthatóságának, vagyis az életminőségnek a
követelményeit.) Az EB az EU – 27 államában a
10 millió gazdaság 47 százalékának a felszámolását tervezi, amelyből 4 millió a
keleti térségre esik. (A családi gazdaságok helyett az „agrobusiness
óriáscégek” lesznek meghatározóak.) Továbbá: a vidékfejlesztés forrása, az EMVA ugyan megmarad, viszont
annak összes tengelyén a támogatások
csökkenni fognak, mert e nélkül nem mozdulna a vidéki munkaerő, vagyis
nem érhető el az EU világpiaci versenyképessége.
Nyilvánvaló:
az EB fenti stratégiája merőben
tagadja a fenntarthatóságot, ellenkezőleg – a megtévesztő ideológiai
jelszavaival szemben - a mezőgazdaság létfeltételeinek és közfunkcióinak a
leépítését, az agrárnépesség zömének a további elnyomorítását célozza meg. Melyek
lehetnek a kitörési pontok és a
túlélés esélyei a KAP ilyen jövőképe mellett?
a/ A „keleti Tizek” – a „visegrádi négyek” szervezésével, a jogegyenlőség uniós
alapelvére támaszkodva – kezdeményezhetnék a KAP közérdekű „korszerűsítését”,
ésszerű alkalmazkodását az összeomlással is fenyegető, globális válságok
kezelésére, amit csak a rendszer
gyökeres átalakítása érhetne el. Ennek lényege: mivel a mai rendszert
2018 – ig fel kell számolni, az ésszerű cselekvés az „előre menekülés” lehet.
Vagyis, nem a „tőkeszabadság uniós vívmányának” kell elsőbbséget adni azzal,
hogy – a mezőgazdaság teljes elsorvasztása árán – a nyereségét 2018 után is
garantálják, hanem le kell építeni a
kvótarendet és fokozatosan vissza kell adni a tagállamok számára az élelmezési
önrendelkezést. (Az uniós
tagállam – mivel a termelői már nem kaphatnak támogatást, ugyanakkor az
élelmezésbiztonság „nemzetbiztonsági ügy”, vagyis az önellátás létkérdés, maga dönthessen a hazai mezőgazdaság és
élelmiszeripar mindenkori termelési, feldolgozási és értékesítő
teljesítőképességének a hasznosításáról.)
b/ Mivel a WTO piacnyitási
diktátuma nem terjedhet ki arra a tilalomra, hogy az EU – az agrártermelés
támogatása helyett – a vidéki népesség életminőségét javítsa, el
kell érni, hogy a közösségi és a kiegészítő nemzeti forrásokat növeljék a
CARPE teljes rendszerében, ezzel, pedig, történelmi távon megalapozzák
az egész társadalom felemelkedését szolgáló vidékstratégiát.
c/ A gazdatársadalom és
érdekvédelme ezt a szükséges politikai fordulatot döntően azzal támogathatja,
ha a kormánytól számon kéri a programjában felvállalt új politika
végrehajtását, amely az élelmiszertermelés és forgalmazás irányváltását
célozza meg: első a helyi, a regionális, majd az országos ellátás és csak a
megtermelt árufelesleg kerülhet kivitelre.
Üröm, 2012. március 21.
Prof. Tanka Endre, az MTA
doktora, tantárgyfelelős ny. egyetemi tanár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése