Oldalak

2012. május 8., kedd

Lengyel Károly: Ima a magyar földért

IMA A MAGYAR FÖLDÉRT

Magyar, ki erre jársz, emelj fel szívedhez!

Hallgasd ezer évek siralmát, regéit,
ne azt lásd a rögben, mit hazudnak rólam,
keress vérszínű cseppeket, mind igazat!

Gondolj nagyapáidra, akik szántottak,

reménykedhettek még Boldogasszonyunkban!
Gondolj apád könnyére, fogságból jövet,
ki embert sosem lőtt, de máig is szenved! 



Nagyanyád ráncos apró keze előtted,
amint egy cipót éppen neked megszegett!
Édes szülédnek áldott ölében ringasz,
ki lelkével bajban hűséggel betakar.

Ne mondd nekem, neked mindez mindegy lehet,

ne mondd fiadnak üres tányérod felett!
Miért ülsz még abrosztalan asztalodnál,
s nem hozod fiaddal apád zászlaját!?

Csak erre jártál, és ennyi volt, nincs tovább?

Mi visz rá arra, hogy szavunkra meg se állj?
Elhívott téged is szépszavú láthatár?
Gondolnád, átölelne ringó délibáb?

Tudod, testvérem, még mindig itt maradok,

akkor eszem, ha látja ma a családom.
Még egy ordításra kimosom a zászlóm,
aztán jöjjön, amit küld a Boldogasszony!

 

Ferencváros, 2012. május 8.
Lengyel Károly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése