Oldalak

2014. szeptember 21., vasárnap

Kinek van szeme a látásra, ott látja a távolban a Hargitát ...

Kedves Mind!

Ismét újkori fényében ragyogva köszönti a Székes Fejér Városba érkezőket a maroshegyi városkapu, a Csíki Székelykapu.


Bizton mondhatjuk, hogy Fehérvár délnyugati kapuja jó időre megfelelő védelmet kapott, hogy sokáig hirdesse összetartozásunk. A magyar székelyek és a székely magyarok elválaszthatatlanságát. Mint a magot a szik levelecskétől, avagy a szik levelecskét a szárba szökkenő növekmény virágának gyümölcsétől, annak magvától, semmi, de semmi el nem választhatja őket egymástól, se mától, se holnaptól.

2014. szeptember 10.-étől szeptember 21.-éig, pontosan 11 napig lengett a város kapujában a Székely Nemzeti Zászló, hogy hirdesse: a székely autonómia ügye, magyar ügy is, mert együvé tartozunk mi mind a Tátrától az Adriáig, s a Hargitától az Alpok aljáig.
"Amikor innen tovább Önök a Balaton felől jönnek haza a városukba, látván a székelykaput, messze a távolban bizonyára ott látják - hogyha nem szó szerint, akkor lelki szemeikkel - a Hargitát. Ott látják Csík országot, ott látják a Székelyföldet, ott látnak bennünket és tudják, hogy együvé tartozunk."
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, Székesfehérvár, 2012.03.21., Székelykapu avatás
Köszönet a Jó-Karban Tartóknak, Józsefnek, Ferencnek, Imrének és persze Csabának, aki nélkül aggregátorunk se (vagy csak üzemképtelen) lett volna!

Áldás és békesség:
Imre (a felsővárosi)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése