Petőfiért! – Petíció, amely történelmi igazságot kér

Petőfiért! - A második, Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett című értekezlet

Fotó: Kőszegi László

Február 7-én került sor a második, Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett című értekezletre a Magyarok Világszövetségének Arany János termében. A zártkörű rendezvény jelentős esemény a nemzet nagy költőjét megillető nemzeti kegyeletadásra való törekvésben, miként a 2013 februárjában megtartott első értekezlet is annak bizonyult, hiszen azt követően adta ki az MVSZ Petőfi Sándor Bizottsága a Megvannak Petőfi hamvai című, tizenkét pontos bizonyítást, amely kétségtelenné tette, hogy Barguzinban, 1989. július 17-én, a Morvai Ferenc vezette expedíció valóban Petőfi Sándor hamvait tárta fel. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM ) és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) meghívott vezetői távol maradtak. A fenti, nyitó képen Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Fuksz Sándor elnökhelyettes, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora hallgatja dr. Drábik János, az MVSZ Stratégiai Bizottsága elnöke tagnapi előadásának töprengéseit arról, hogy vajon miért ellenzi továbbra is oly ádázul a magyarországi hivatalosság az igazság kimondását Petőfi Sándor eltűnésének és halálának ügyében?

Az MVSZ várhatóan kitünteti az újkori Petőfi-kutatás útra indítóit, Vaszilij Vasziljevics Pagirját és Alekszej Vasziljevivs Tyivanyenkot, valamint posztumusz, a kutatás áldozatainak tekinthető Dr. Szuromi Lajost és Nehéz Mihályt. Kéri Edit levele a moszkvai külügybe…

Patrubány Miklós értékelte az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának 2014. évi tevékenységét, majd elemező tájékoztatást adott a testület és a MEGAMORV Petőfi Bizottság viszonyának alakulásáról. Az MVSZ elnöke rendkívül gazdagnak minősítette az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának előző évi ténykedését, legjelentősebb eseménynek a 2014. július 31-én, a Hősök terén megtartott rendezvényt – Petőfi Sándor NEM HALT MEG a segesvári csatában! – nevezve meg, amelynek során megjelölték a Petőfi Sándor végső nyughelyéül a Hősök terén levő ismeretlen katona jelenleg szimbolikus sírját. Kiemelten szólt a 2014. március 15-én, a Magyar Tudományos Akadémia székháza előtt megtartott, „Az idő igaz, és eldönti ami nem az…” c. rendezvényről, Tyivanyenko professzor Magyarországra utazásának és előadó körútjának megszervezéséről, valamint a Hősök terén minden nap délben megtartott, Hódolat Petőfi Sándornak c. művészi mozzanatról.

A MEGAMORV Petőfi Sándor Bizottság Egyesülethez fűződő viszony alakulását taglalva, az MVSZ elnöke tájékoztatott arról, hogy az általuk kezdeményezett kapcsolat a korábbi években ígéretesen alakult, de 2014-ben Morvai Ferenc előzetes figyelmeztetés nélkül, egyoldalúan felmondta az együttműködést, majd az általa vezetett bizottság tagjai – maga Morvai Ferenc, Kéri Edit, Kiszely István özvegye, Hankó Ildikó, – és velük karöltve Bunyevác Zsuzsa döbbenetes támadássorozatot indítottak a Magyarok Világszövetsége ellen. Előadásának végén Patrubány Miklós azt a kívülállók számára talán meglepő, de az elemzés hallgatói számára természetes következtetést vonta le, hogy az elmúlt években a Petőfi Sándornak való nemzeti kegyeletadás legfőbb fékezőjének a MEGAMORV Petőfi Sándor Bizottság bizonyult, miként az MVSZ Petőfi Sándor Bizottsága legfőbb hátráltatójának is.   

Fuksz Sándor a Szibériában „felejtett” hadifoglyok-ról tartott előadást. A rendezvény részvevőinek kiosztották Dr. Józsa Antal c. egyetemi tanár, a történelem tudományok doktora 2001. január 21-én, Glatz Ferenchez, az MTA akkori elnökéhez írt levelét, amelyben a barguzini Petőfi hamvakról szólva így ír: „Negatív eredmény esetén sem módosítom meggyőződésem, hogy vittek ki hadifoglyokat 1849-ben Oroszországba, elsősorban az 5. orosz gyaloghadtest hadműveleti területéről. Maga az az axióma, hogy 1849-ben a cári hadsereg nem vitt magával orosz területre hadifoglyokat, már a hiteles osztrák konzuli jelentések tanulmányozása alkalmával is megdől. Nemcsak az orosz-lengyelországi illetőségűeket vitték, hanem másokat is.”

Ez a tudósi közlés nem akadályozza meg Hermann Róbertet, az MTA doktorát, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesét, hogy nyíltan hirdesse: 1849-ben nem vittek magyar hadifoglyokat Szibériába! (Az időközben elhunyt Dr. Józsa Antal azzal a feltétellel adta át levelének másolatát Kardos Lajosnak, hogy az csakis halála után hozható nyilvánosságra. Sajtószolgálatunk közelebbről közzéteszi a levél teljes szövegét.)

AZ MVSZ elnökhelyettese, Fuksz Sándor javasolta, hogy az MVSZ tüntesse ki az újkori Petőfi-kutatás elindítóit, a Munkácson élő Vaszilij Vasziljevics Pagirját és az Ulan Ude-ban élő Alekszej Vasziljevivs Tyivanyenkot.

Dr. Kárász Szilvia fogorvos Petőfi-„dentológia”című, vetítettképes előadásában a barguzini csontváz fogazatát elemezte és fontos következtetést vont le: ”Fogászati vizsgálódás alapján megalapozottan állítható, hogy Barguzinban Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.”

Bottyán Zoltán Szuromi Lajos igazsága címmel a Petőfi-kutatás egyik áldozatának tekinthető, néhai debreceni verstan professzor, az MTA doktora erkölcsi nagyságáról értekezett. Dr. Szuromi Lajos a kilencvenes évek elején két orosz nyelvű verset elemzett, amelyek Szibériában kerültek elő, és amelyeket Petőfi Sándornak tulajdonítanak. Tanulmánya – amely teljességében itt olvasható – végén volt bátorsága leírni tudományos meggyőződését, még akkor is ha ezzel karrierjét tette kockára: „A két orosz nyelvű vers pusztán verselési technikája által is közvetlenül Petőfi saját alkotásainak minősíthető. A természetes logika elemi konzekvenciája ez.”

Kiss Endre József Kegyelet és kultusz című előadásában, amelyet sajtószolgálatunk a mai napon közzétesz, fontos megtapasztalást mond ki: „A hazug korszakok hamis Petőfi-képe napjainkban is kísért. A diktatúra kisajátítási törekvését követően a liberális demokrácia odáig megy magyarellenességében, hogy Petőfit a perifériára űzi, ahol lehet elhallgatja, sőt bizonygatja, hogy mai olvasatban a legnagyobb magyar költő verse már nem irodalmi élmény.”

Dr. Drábik János töprengéseit foglalta össze arról, hogy minek tudható be a magyarországi hivatalosságok ádáz ellenkezése Petőfi Szibériai utóélete kérdésének tudományos lezárása ellen? Előadásának következtetése az okot a pénzhatalmi világelit azon törekvésében véli megtalálni, amelynek elemi érdeke a nemzeti érzés megerősödésével járó, esetleges Petőfi-kultuszt csirájában elfojtani.

A második Petőfi-értekezlet egyik fontos mozzanatában vetítettképes Skype-kapcsolattal bekapcsolták a távoli Burjátországból Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko professzort, aki tavaly az MVSZ vendége volt, és azzal a határozott ígérettel tért haza, hogy pár hónapon belül a Burját Tudományos Akadémia elnökével tér vissza, aki a Petőfi-ügy ügy iránt élénk érdeklődést tanúsít. Tegnapi, élőben közvetített felszólalásában elmondta, hogy sajnos szándékának megvalósításába nem várt akadály gördült. Budapesti látogatását követően Kéri Edit, a MEGAMORV Petőfi Bizottság idős tagja levelet írt Moszkvába, az orosz külügyminisztériumba, amelyben „eltanácsolta” az Oroszországot a Magyarok Világszövetségével való együttműködéstől. A moszkvai külügy leszólt Ulan Ude-ba, és ezt követően a burját akadémia elnökének érdeklődése a Petőfi-ügy iránt csökkent…

Dr. Lépold Józsefné ismert grafológus nagy érdeklődéssel várt, Beszélnek a betűk c. előadása elmaradt, mert az előadó sajnálatos módon nem tudott eljönni az értekezletre.

Végül idézünk a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának E. Csorba Csillának leveléből, amelyből e részletet a levél címzettje, az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós maga olvasta fel: „Mint ahogy azt két évvel ezelőtti levelemben is megfogalmaztam, Petői Sándor  halála körülményeinek bizonyításához argumentációként a történész/irodalomtörténész szakma, a Magyar Tudományos Akadémia, az egyetemek, intézetek  jeles képviselőinek már megjelent, alapos forráselemzésen, tárgyi dokumentumok elemzésén  alapuló megállapításait fogadjuk el, és ezt közvetítjük.

Ezért kérem, ne vegye rossz néven, ha nem kívánunk most részt venni az Önök által meghirdetett értekezleten, illetve Petőfi (újra)temetését szorgalmazó, de az ehhez szükséges bizonyító jellegű kutatási eredményeket még nem kellő elfogadottsággal publikáló civil szervezet összejövetelén.”

A második, Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett című értekezletre sajtószolgálatunk még visszatér.

Petőfiért! – Petíció, amely történelmi igazságot kér. Aláírása itt.

Szégyen és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját, hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal, melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság s nem ritkán szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! – írta 1860-ban Pákh Albert, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője.

„Behantozatlan áll                S hazám leányi közt

Hamvai fölött a hely.             Nincs egy Antigoné,

Hol, merre nyugszik ő,          Ki sírját fölkeresve

Nem mondja semmi kő,        Hantot föléje nyesve,

Nem mondja semmi jel.        Virággal hintené!”

(Arany János)

„Hamvaidnak elhozása végett
Elzarándokolnánk szívesen,
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!”

(Petőfi Sándor: Rákóczi)

MVSZ Sajtószolgálat

8520/150208

Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!

„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot.” (Alapszabály)

A Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő embert hozzá tartozónak tekint.

A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.

A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.