Petőfiért! - A második, Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett című értekezlet
Fotó: Kőszegi László |
Február 7-én került sor a második, Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett
című értekezletre a Magyarok Világszövetségének Arany János termében. A
zártkörű rendezvény jelentős esemény a nemzet nagy költőjét megillető
nemzeti kegyeletadásra való törekvésben, miként a 2013 februárjában
megtartott első értekezlet is annak bizonyult, hiszen azt követően adta
ki az MVSZ Petőfi Sándor Bizottsága a Megvannak Petőfi hamvai című,
tizenkét pontos bizonyítást, amely kétségtelenné tette, hogy
Barguzinban, 1989. július 17-én, a Morvai Ferenc vezette expedíció
valóban Petőfi Sándor hamvait tárta fel. A Magyar Tudományos Akadémia
(MTA), a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM ) és a Petőfi Irodalmi
Múzeum (PIM) meghívott vezetői távol maradtak. A fenti, nyitó képen
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Fuksz Sándor
elnökhelyettes, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora
hallgatja dr. Drábik János, az MVSZ Stratégiai Bizottsága elnöke tagnapi
előadásának töprengéseit arról, hogy vajon miért ellenzi továbbra is
oly ádázul a magyarországi hivatalosság az igazság kimondását Petőfi
Sándor eltűnésének és halálának ügyében?
Az
MVSZ várhatóan kitünteti az újkori Petőfi-kutatás útra indítóit,
Vaszilij Vasziljevics Pagirját és Alekszej Vasziljevivs Tyivanyenkot,
valamint posztumusz, a kutatás áldozatainak tekinthető Dr. Szuromi
Lajost és Nehéz Mihályt. Kéri Edit levele a moszkvai külügybe…
Patrubány Miklós
értékelte az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának 2014. évi tevékenységét,
majd elemező tájékoztatást adott a testület és a MEGAMORV Petőfi
Bizottság viszonyának alakulásáról. Az MVSZ elnöke rendkívül gazdagnak
minősítette az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának előző évi ténykedését,
legjelentősebb eseménynek a 2014. július 31-én, a Hősök terén megtartott
rendezvényt – Petőfi Sándor NEM HALT MEG a segesvári csatában! –
nevezve meg, amelynek során megjelölték a Petőfi Sándor végső
nyughelyéül a Hősök terén levő ismeretlen katona jelenleg szimbolikus
sírját. Kiemelten szólt a 2014. március 15-én, a Magyar Tudományos
Akadémia székháza előtt megtartott, „Az idő igaz, és eldönti ami nem az…” c.
rendezvényről, Tyivanyenko professzor Magyarországra utazásának és
előadó körútjának megszervezéséről, valamint a Hősök terén minden nap
délben megtartott, Hódolat Petőfi Sándornak c. művészi mozzanatról.
A
MEGAMORV Petőfi Sándor Bizottság Egyesülethez fűződő viszony alakulását
taglalva, az MVSZ elnöke tájékoztatott arról, hogy az általuk
kezdeményezett kapcsolat a korábbi években ígéretesen alakult, de
2014-ben Morvai Ferenc előzetes figyelmeztetés nélkül, egyoldalúan
felmondta az együttműködést, majd az általa vezetett bizottság tagjai –
maga Morvai Ferenc, Kéri Edit, Kiszely István özvegye, Hankó Ildikó, –
és velük karöltve Bunyevác Zsuzsa döbbenetes támadássorozatot indítottak
a Magyarok Világszövetsége ellen. Előadásának végén Patrubány Miklós
azt a kívülállók számára talán meglepő, de az elemzés hallgatói számára
természetes következtetést vonta le, hogy az elmúlt években a Petőfi
Sándornak való nemzeti kegyeletadás legfőbb fékezőjének a MEGAMORV
Petőfi Sándor Bizottság bizonyult, miként az MVSZ Petőfi Sándor
Bizottsága legfőbb hátráltatójának is.
Fuksz Sándor a Szibériában „felejtett” hadifoglyok-ról
tartott előadást. A rendezvény részvevőinek kiosztották Dr. Józsa Antal
c. egyetemi tanár, a történelem tudományok doktora 2001. január 21-én, Glatz Ferenchez, az MTA akkori elnökéhez írt levelét, amelyben a barguzini Petőfi hamvakról szólva így ír: „Negatív
eredmény esetén sem módosítom meggyőződésem, hogy vittek ki
hadifoglyokat 1849-ben Oroszországba, elsősorban az 5. orosz
gyaloghadtest hadműveleti területéről. Maga az az axióma, hogy 1849-ben a
cári hadsereg nem vitt magával orosz területre hadifoglyokat, már a
hiteles osztrák konzuli jelentések tanulmányozása alkalmával is megdől.
Nemcsak az orosz-lengyelországi illetőségűeket vitték, hanem másokat
is.”
Ez
a tudósi közlés nem akadályozza meg Hermann Róbertet, az MTA doktorát, a
Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesét,
hogy nyíltan hirdesse: 1849-ben nem vittek magyar hadifoglyokat
Szibériába! (Az időközben elhunyt Dr. Józsa Antal azzal a feltétellel
adta át levelének másolatát Kardos Lajosnak, hogy az csakis halála után
hozható nyilvánosságra. Sajtószolgálatunk közelebbről közzéteszi a levél
teljes szövegét.)
AZ MVSZ elnökhelyettese, Fuksz Sándor javasolta, hogy az MVSZ tüntesse ki az újkori Petőfi-kutatás elindítóit, a Munkácson élő Vaszilij Vasziljevics Pagirját és az Ulan Ude-ban élő Alekszej Vasziljevivs Tyivanyenkot.
Dr. Kárász Szilvia fogorvos Petőfi-„dentológia”című, vetítettképes előadásában a barguzini csontváz fogazatát elemezte és fontos következtetést vont le: ”Fogászati vizsgálódás alapján megalapozottan állítható, hogy Barguzinban Petőfi Sándor hamvai kerültek elő.”
Bottyán Zoltán Szuromi Lajos igazsága
címmel a Petőfi-kutatás egyik áldozatának tekinthető, néhai debreceni
verstan professzor, az MTA doktora erkölcsi nagyságáról értekezett. Dr.
Szuromi Lajos a kilencvenes évek elején két orosz nyelvű verset
elemzett, amelyek Szibériában kerültek elő, és amelyeket Petőfi
Sándornak tulajdonítanak. Tanulmánya – amely teljességében itt olvasható – végén volt bátorsága leírni tudományos meggyőződését, még akkor is ha ezzel karrierjét tette kockára: „A
két orosz nyelvű vers pusztán verselési technikája által is közvetlenül
Petőfi saját alkotásainak minősíthető. A természetes logika elemi
konzekvenciája ez.”
Kiss Endre József Kegyelet és kultusz című előadásában, amelyet sajtószolgálatunk a mai napon közzétesz, fontos megtapasztalást mond ki: „A
hazug korszakok hamis Petőfi-képe napjainkban is kísért. A diktatúra
kisajátítási törekvését követően a liberális demokrácia odáig megy
magyarellenességében, hogy Petőfit a perifériára űzi, ahol lehet
elhallgatja, sőt bizonygatja, hogy mai olvasatban a legnagyobb magyar
költő verse már nem irodalmi élmény.”
Dr. Drábik János
töprengéseit foglalta össze arról, hogy minek tudható be a
magyarországi hivatalosságok ádáz ellenkezése Petőfi Szibériai utóélete
kérdésének tudományos lezárása ellen? Előadásának következtetése az okot
a pénzhatalmi világelit azon törekvésében véli megtalálni, amelynek
elemi érdeke a nemzeti érzés megerősödésével járó, esetleges
Petőfi-kultuszt csirájában elfojtani.
A
második Petőfi-értekezlet egyik fontos mozzanatában vetítettképes
Skype-kapcsolattal bekapcsolták a távoli Burjátországból Alekszej
Vasziljevics Tyivanyenko professzort, aki tavaly az MVSZ vendége volt,
és azzal a határozott ígérettel tért haza, hogy pár hónapon belül a
Burját Tudományos Akadémia elnökével tér vissza, aki a Petőfi-ügy ügy
iránt élénk érdeklődést tanúsít. Tegnapi, élőben közvetített
felszólalásában elmondta, hogy sajnos szándékának megvalósításába nem
várt akadály gördült. Budapesti látogatását követően Kéri Edit, a
MEGAMORV Petőfi Bizottság idős tagja levelet írt Moszkvába, az orosz
külügyminisztériumba, amelyben „eltanácsolta” az Oroszországot a
Magyarok Világszövetségével való együttműködéstől. A moszkvai külügy
leszólt Ulan Ude-ba, és ezt követően a burját akadémia elnökének érdeklődése a Petőfi-ügy iránt csökkent…
Dr. Lépold Józsefné ismert grafológus nagy érdeklődéssel várt, Beszélnek a betűk c. előadása elmaradt, mert az előadó sajnálatos módon nem tudott eljönni az értekezletre.
Végül idézünk a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának E. Csorba Csillának leveléből, amelyből e részletet a levél címzettje, az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós maga olvasta fel: „Mint
ahogy azt két évvel ezelőtti levelemben is megfogalmaztam, Petői
Sándor halála körülményeinek bizonyításához argumentációként a
történész/irodalomtörténész szakma, a Magyar Tudományos Akadémia, az
egyetemek, intézetek jeles képviselőinek már megjelent, alapos
forráselemzésen, tárgyi dokumentumok elemzésén alapuló megállapításait
fogadjuk el, és ezt közvetítjük.
Ezért
kérem, ne vegye rossz néven, ha nem kívánunk most részt venni az Önök
által meghirdetett értekezleten, illetve Petőfi (újra)temetését
szorgalmazó, de az ehhez szükséges bizonyító jellegű kutatási
eredményeket még nem kellő elfogadottsággal publikáló civil szervezet
összejövetelén.”
A második, Petőfi Sándor hamvainak elhozása végett című értekezletre sajtószolgálatunk még visszatér.
Petőfiért! – Petíció, amely történelmi igazságot kér. Aláírása itt.
Szégyen
és pirulás nélkül tovább nem tűrhetjük a bizonytalanságot s még jókor
el kell magunkról hárítani a késő kornak bizonyosan bekövetkező vádját,
hogy kortársunknak, a nemzet nagy költőjének sírját felkeresni restek
valánk, s a helyett megelégednénk naponkint megújuló mendemondákkal,
melyeket részint a jóakarat, de többnyire a rövidlátóság s nem ritkán
szándékos áltatás koholt végnélküli ámításunkra. Tudni akarjuk, tudnunk
kötelesség: Petőfi Sándor hol és mikor halt meg! – írta 1860-ban Pákh Albert, a Vasárnapi Újság alapító főszerkesztője.
„Behantozatlan áll S hazám leányi közt
Hamvai fölött a hely. Nincs egy Antigoné,
Hol, merre nyugszik ő, Ki sírját fölkeresve
Nem mondja semmi kő, Hantot föléje nyesve,
Nem mondja semmi jel. Virággal hintené!”
(Arany János)
„Hamvaidnak elhozása végett
Elzarándokolnánk szívesen,
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!”
Elzarándokolnánk szívesen,
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!”
(Petőfi Sándor: Rákóczi)
MVSZ Sajtószolgálat
8520/150208
„A
Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka
György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar
Nemzeti Igazgatóságot.” (Alapszabály)
A
Magyarok Világszövetsége egy pártok és kormányok fölötti nemzeti
szervezet. A Magyarok Világszövetségét 1938-ban a Magyarok
Világkongresszusa hívta életre saját, állandóan működő, ügyvivő
testületeként. A Magyarok Világszövetsége minden magyarnak születő
embert hozzá tartozónak tekint.
A
2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint
hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.
A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése