Meddig folytatódik a kegyeletsértés a Nemzeti Sírkert és Emlékhelyen?

Ma hányan nem láthatják Szent István Királyunk sírhelyét? 

A Fejér Szövetség tagjai ismét megkezdték, helyesebben szólva folytatták a tavaly elkezdett aláírásgyűjtést, a fehérvári városvezetés által tévesen értelmezett ún. „városmarketing”címén a Nemzeti Sírkert és Emlékhely - a fehérváriak által Romkertként ismert – területén ismételten felállításra kerülő, jelenleg építés alatt lévő aréna - állványerdő – építése ellen.

A városvezetés az idei évben ismételten nagy média-hírverés mellett próbálja elfogadtatni, s mi több állítja azt, hogy mennyire helyénvaló a szakrális játékoknak nevezett színházi előadásokat a magyar nemzet történelmének egyik szent, ha nem a legszentebb helyén - ahol 15 királyunk, köztük Szent István király lett eltemetve, - színházi produkciókat rendezni. Tavaly például West Side-storyt, idén pedig Puccini áriákat előadni.

Szögezzük le ismételten, hogy nem a színházi előadásokat, vagy azok témáját, színvonalát bíráljuk. Ebben nem kívánunk állást foglalni. Kimondottan azok helyszínét kifogásoljuk.

Álljon most itt egy másik érv, hogy a kegyeletsértés mellett még miért is elfogadhatatlan az, hogy több mint egy hónapig kizárják az ide látogatókat abból az élményből, hogy megismerjék és bejárhassák azt az emlékhelyet, melyhez fogható egész Európában nincs. Éppen fül- és szemtanúja voltunk egy kb. negyvenfős Felvidékről, Szencről ide látogató csoport számára tartott idegenvezetésnek (lásd a képet!), amelyet az állványerdő építése miatt a Nemzeti Sírkert és Emlékhely területéről kizárva a Koronázó téri sétáló úton volt kénytelen az idegenvezető a csoport számára megtartani. Mivel a Sírkertből gyakorlatilag semmi sem látszik az idegenvezető imígyen ecsetelte a látványt: „Ott a színpad végében, a színpad alatt, most nem látjuk, mert a deszkázat eltakarja, ott van Szent István király sírja”.

Ugyanezen időben egy másik turistacsoport az Osszárium közelébe kiszorítva hallgatta ugyancsak azt a szóbeli tájékoztatót, hogy mit látnának, ha nem lenne ott az aréna, az éppen épülő állványerdő (lásd a képet!).
Sok, nem szervezett csoportban ide látogató hazai, és külföldi meg sem kísérli a bejutást a „szabadon látogatható” maradék, csonka Nemzeti Emlékhelyre, hiszen egy láthatóan más célokra használt területre miért is kísérelné meg a bejutást. Látható, hogy ez a terület most sem sírkertként, sem emlékhelyként nem funkcionál, tehát ott nincs mit látni, keresni valója alig maradt ott turistának … 

Sokan kénytelenek megelégedni azzal, hogy a szemközti „lábas-ház” árkádjai alatt lévő két nagyméretű tájékoztató táblát nézegetik, hogy erről a helyről hány király és királyné származott el Európa szinte, minden szögletébe Bizánctól Kijevig, a ködös Albiontól a napfényes Hispániáig. 

Naponta száz és száz magyar és külföldi kénytelen tudomásul venni a helyszínen, hogy – bár nem fogadja zárt ajtó - mégsem látogathatja meg Európa egyik legnevesebb történelmi helyszínét. Sőt mi több erről nem is tájékoztatják megfelelően, mert ha előzetesen próbálna tájékozódni a Szent István Király Múzeum honlapján arról, hogy a Nemzeti Sírkert és Emlékhely látogatható-e, arról egyetlen szó sem esik, hogy több mint egy hónapig ebben akadályoztatva van az idelátogató. Arról már nem is beszélve, hogy ha a honlap angol nyelvű változatát szeretné valaki elolvasni, akkor igaz úgy tűnik, hogy az angol verziót fogja látni, de az utolsó betűig, az továbbra is csak magyarul olvasható. Középkori Romkert 

Joggal kérdezhetjük meg akkor ez milyen „városmarketing”, ha már ragaszkodunk ehhez a szakzsargonhoz? Milyen „város marketing” az, ha 30-35 napig több ezer idelátogató még „madártávlatból” sem láthatja királyaink temetkezési helyét, ezt az Európában és talán a világon is páratlan történelmi helyszínt? Mindezt azért, hogy körülbelül háromszor másfél óráig egy színházi produkciót láthasson pár ezer, médiahadjárattal odacsalogatott ember, akik közül sokan talán azt sem tudják, hogy a színpad és a nézőtér egy sírkert területén, királysírokra támaszkodva épült meg. 

Marad az idelátogatók számára egy - bár technikailag kiválóan megszerkesztett - lehetőség, amely azonban mégsem képes pótolni azt a valóságos élményt, melyet csak a sírkert bejárása során szerezhet meg a látogató. Álljon itt ebben a híradásban az a 2013 óta létező - legjobb tudomásunk szerint egy lelkes, városát igazán szerető, tisztelő „civil” ember által létrehozott és szerkesztett - internetes oldal: a 360szekesfehervar! Itt megnézhető zavartalanul a Nemzeti Sírkert és Emlékhely, de valljuk be őszintén, mégsem kárpótolja azt az élményt, mintha valaki meglátogathatta volna ezt a helyet! Lásd Nemzeti Emlékhely (Romkert)

Be kéne látni azt, ami nem helyén való, az helytelen, ami megoszt, az káros, és végre be kéne fejezni a különböző hajánál fogva előrángatott statisztikákkal bizonygatást, hogy Fehérvár hírnevét mi szolgálja és mi nem. 

A sírkert az sírkert, ha pedig Királyi Sírkert a Nemzeti Emlékhely, akkor a felelősség is nemzeti, királyi, történelmi, még akkor is, ha koronázó templom volt is. Székesfehérvár, a történelmi főváros jelenét és jövőjét csak múltjának alázatos megbecsülése szolgálhatja. Nem válhatnak el a szavak a tettektől, mert azt már a történelem számtalanszor bizonyította, hogy jóra nem vezet. 

Legyen ismét helyreállítva az Ereklyés Országzászló az Országzászló téren, legyen királyaink koronázó- és temetkezési helye újra a kegyelet, a megemlékezés és tisztelet helye!
Legyen minden magyarok Zarándokhelye, ahonnan soha senkit ne lehessen kizárni semmilyen indokkal, pláne oda nem való arénát formázó állványerdő építésével, vagy színházi szerepjátékok játszásának indokával kitiltani!
Legyen minden év augusztus 15.-e, Szent István királyunk halála napja a tisztelet és emlékezés napja, és legyen ismét piros betűs munkaszüneti ünnepnap Nagyboldogasszony Napja, a valódi Új Kenyér Ünnepe, mikor Szent István az országát Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta!
Legyen ez a nap, mint ahogy 1948-ig, évszázadokig, a kommunizmus rémuralmának kezdetéig volt munkaszüneti ünnepnap!
Legyen e szent hely Fehérvár Csíksomlyója legalább augusztus 15-én, ezen a kivételes napon! 

E célok eléréséért a Fejér Szövetség folytatja az aláírásgyűjtést, és idén is szervezi, immár másodízben a Fehérvári Nagyboldogasszony Napi Kegyeleti Zarándoklatot, augusztus 15.-ére, ahová hívunk, várunk minden jó érzésű, hazáját szerető magyar embert Fehérvárról, a Dunán innen és azon túl a Kárpát-medence minden tájáról.

Fejér Szövetség Sajtószolgálat