Postaládánkba érkezett: Egy Habsburg legyen a vatikáni magyar nagykövet?!

Egy Habsburg legyen a vatikáni magyar nagykövet?!

TILTAKOZUNK!

            2015. július 28-án értesültünk arról, hogy Orbánék döntöttek: egy Habsburgot küldenek a Vatikánba nagykövetnek. Bécsben él, osztrák állampolgár, apósa Ausztria vatikáni nagykövete. Ősztől Habsburg Eduárd képviseli hazánkat a Szentszéknél.

Habsburg-Lotharingiai Eduard Karl Joseph Michael Marcus Antonius Koloman Volkhold Maria, rövidebb nevén Habsburg Eduard lesz ősztől Magyarország vatikáni nagykövete? Amikor végre megszabadultunk a Habsburg dinasztiától, a Habsburg mételytől, – még mindig vannak, akik visszaáhítozzák a Habsburgokat? A jelenlegi kormány-hivatalosaink ismerethiány miatt önként és dalolva, vagy éppen nagyon is tudatosan, a tények elhallgatásával, a magyar történelmi tudat semmibevételével adnak ilyen fontos megbízatást egy Habsburg-leszármazottnak?

Követeljük, hogy hívják vissza, függesszék fel Eduard Habsburg vatikáni megbízatását! Ha ezt nem tenné meg a magyar kormány, úgy erőnkhöz képest, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az elkövetkező választásokon a Fidesz ne kerülhessen hatalmi helyzetbe. Tudomásom szerint Magyarországon a legtöbb díszpolgársággal rendelkező személy Habsburg Ottó. Ez azt is jelenti, hogy a magyarság mára a közömbösség és a felejtés olyan szintjére került, hogy nem árt emlékeztetni, mit “köszönhet” a magyarság a Habsburgoknak.

Néhány történelmi hivatkozás

Mióta megkaptam ezt a lélekdermesztő hírt, másra sem tudok gondolni, hogy éppen a Habsburg királyaink voltak a legkitartóbb leigázóink, a legnagyobb történelmi tragédiáink okozói.

De egyáltalán: királyaink voltak-e a Habsburgok? Kik lehettek a királyaink?

Pap Gábor: A Szent Korona nevében c. művében leírja: A koronázási szertartás rendkívül kötött volt… Az első és elengedhetetlen, tehát kivétel nélküli megkötés az volt, hogy magyar király csak az lehet, akit a magyar Szent Koronával koronáztak… II. Józsefet nem koronázták meg a magyar Szent Koronával, mert ezt ő visszautasította, II. József tehát nem volt magyar király.

A Szent Koronával való koronáztatáson kívül volt egy még nagyobb követelmény a királlyá választás feltételeként: a magyar nép akaratának képviseletére tett eskü. Ha ez megtörtént, csak ezután történhetett a Szent Koronával való koronáztatás.

Pap Gábor szerint az az iskola, az a tanár, aki Habsburg II. Józsefet és leszármazottait II. Lipóttól fogva magyar királynak tanítja, évszázadok óta hazaárulást követ el. Ez a hamisság alapozta és adta meg a Habsburgok „történelmi jogát” a magyar trónra, amire máig hivatkoznak.

Történelmi tény, hogy a Habsburgok kezdettől fogva a magyar föld megszerzésére, a leigázásunkra törekedtek. A legfurfangosabbtól a legnyilvánvalóbb eszközökig mindent bevetettek ennek érdekében: nyíltan magyarellenes törvényeket, háborúkat, a velünk békében élő kisnépek ellenünk szítását, az „oszd meg és uralkodj” jegyében.

1686-ban, Buda felszabadítása idején, amikor a török elfogta és börtönbe vetette a magyar királyt és Erdély fejedelmét, Thököly Imrét, kuruc serege szemben állt a Habsburg törekvésekkel. A vezér nélkül maradt, sok csatát nyert kuruc hadak mégis csatlakoztak a Habsburgok labancaihoz, amikor azokat Buda felszabadítására indították, és elsőként harcoltak a vár visszavételéért; elsőnek Petneházy Dávid, kuruc élharcos tűzte ki a magyar zászlót a várra, – amit a Habsburgok igyekeztek mélyen elhallgatni.

A győzelem dicsőségét az egységes Habsburg-csapatok főparancsnoka, Savoyai Jenő labanc generális aratta le. Ő vonult be az európai történelembe Buda 145 éves török megszállás alóli felszabadítójaként, mintha Magyarországnak semmi köze sem lett volna királyi vára felszabadításához. Azt hirdették, hogy Magyarország nem volt képes felszabadítani magát saját erejéből, csak a Habsburg akarat mentette meg az elmúlástól… 

Az európai történelemről szóló könyvben: „1686”[1]-ban nem magyar területnek, hanem eredeti német területnek írják Erdélyt!… Szászoknak nevezett germán lakosokkal… Ezt a merész hazugságot követi a többi: említik az oláhokat, mint fejedelemségeket, Mihály vajdát… (akiről tudjuk, hogy megölette Báthory András bíborost, Erdély magyar fejedelemjelöltjét). A székelyeket önálló etnikumként tárgyalják, nem, mint magyarokat: a székely népet elszékelyesedett románoknak nevezik. Ezután említik a magyarokat, elenyésző kisebbségként. „1686”-ban így tanították ezt Európában. Ebben a helyzetben a magyar sors akkoriban szinte reménytelenné vált, – akárcsak mostanában...

Ez a megtévesztő tájékoztatás vezetett a trianoni békediktátumhoz is.

Gróf Bethlen Miklós győzte meg I. Lipótot arról, hogy mit jelent a Szent Koronával koronázottnak lenni. I. Lipót alatt önálló állam maradt Magyarország, Erdélyt azonban nem egyesítették vele, önálló fejedelemség maradt. A Német-Római Császár: I. Lipót magyar királyként uralkodott Erdély felett is. Gyakorlatilag egyesült az ország. A Szent Koronára hivatkozva reménytelen helyzetből is vissza lehetett állítani az ország egységét.

Savoyai Jenő ezt a leghevesebben ellenezte, akadályozta...

Pap Gábor ezt írja A Szent Korona nevében c. könyvében (52-55. old.): A terv az volt, hogy kiszorítják a törököt Európából, de még Anatóliából is. Helyreállítják a bizánci birodalmat, annak legnagyobb kiterjedésű területén, II. József pedig cserébe megkapja Európa maradék részét — a bal­káni területek átengedéséért, mert ezek mostantól a Második Bi­zánci Birodalomhoz tartoztak volna…

Ebben az Euró­pa-tervben ilyen, hogy Magyarország, már nem létezik.

Fönnállt a reális esélye annak, hogy Magyarország egyszer s mindenkorra megszűnik. És ha csak egy-két évvel tovább él ez a torkunkat szorongató bestia, vagy ha csak egy szemernyivel tehetségesebb lett volna ez a reménytelenül tehetségtelen politikus és még annál is tehetségtelenebb hadvezér, akkor mi most németül dicsőítenénk II. Józsefet, mint a német-római császárság alattvalói.

Óriási szerencsénk, hogy a „Kalapos Király” elképesztő mértékben te­hetségtelen volt. Elérte azt, amit sem utódainak, sem elődeinek soha nem sikerült, hogy egy abszolút győztes helyzetben vette át a ha­talmat, és a törökök néhány nap leforgása alatt bekerítették a teljes hadseregét, királyostól. Ekkor az a hadtörténetben rendkívülinek számító helyzet állt elő, hogy a török hadvezetőség nem hitte el, hogy ekkorát lehet hibázni, cselre gyanakodtak, és visszavonul­tak. II. József csak így úszhatta meg ezt a veszélyhelyzetet.

Habsburg II. József valóban mindent megtett annak érde­kében, hogy Magyarország többé ne létezzék. Az előkészületek már megtörténtek: a német nyelvet vezették be hivatali nyelvként, szétzúzták a vármegye-rendszert, központi igazgatás alá rendelve tíz kerület­re osztották az országot... A magyar jobbágyság gazdaságilag és jogilag is messze fölötte állt az örökös tartományok jobbágysá­gának, de lesüllyesztették annak a szintjére. Mindezt olyan ígéretekkel, hogy majd a saját nemeseik rovására előjogokat kapnak.

Mi minden történt a magyarság ellen Habsburg II. József dúlásának összesen tíz éve alatt? Érzékelhető, ha elolvassuk Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota cí­mű munkáját. Döbbenetes, hogy Habsburg II. József mit meg nem tett a magyarság tényleges és tel­jes likvidálására. A Hora, Kloska, Krisán-féle „román parasztlázadást” is e célból szították - egyenesen Bécsből. A korábban magyarlakta, erdélyi folyóvölgy-rendszer, ami ezután román fal­vakkal települt be, akkor néptelenedett el. Módszeres magyarirtás volt ez, aminek semmi sem állt volna útjában, ha Habsburg II. Józsefnek sikerült volna német birodalmába teljesen beolvasztani Magyarországot.

Szűz Mária és a magyarság

Amikor Habsburg II. József föloszlatta a rendeket, külön rendelkezett arról, hogy a Szűz Mária-képeket elégessék. Még arra is vigyázott, hogy a bíróságokon az eskü-formulákból töröljék a Boldog­asszony nevét. II. József alatt a magyarság szűzmáriátlanítása minden frontvonalon teljes erővel folyt. Nem értenénk meg, miért volt ez olyan fontos neki, ha nem tudnánk, hogy Szűz Máriával a ma­gyarság kapcsolata egészen más jellegű, mint bármelyik más nemzethez vagy néphez fűződő kapcsolata. Ez megint olyan ügy, amit nem taníta­nak.

Ezt a kapcsolatot nem Szent István építette ki, ez nem az ő mű­ve. Az ő egyik legendájában — a Gellért legendában is — olvas­ható, hogy Szent Gellért a Szűz Mária-tiszteletet itt már készen találta. Még ő figyelmezteti Szent Istvánt, hogy a magyarok másképp tisztelik Szűz Mári­át, mint bármelyik más nép. Azt is leírja, hogy milyen néven tisz­telik. A latin szövegben itt egy magyar szó szerepel. Innen tudjuk, hogyan nevezték akkor a királynőt magyarul. Mert akkor az „úrnő”, mint cím, még csak a királynőnek járt. Szűz Mária a magyaroknak nem patrónájuk, hanem reginájuk, azaz királynőjük volt, már akkor is. Minden királynő automatikusan patróna is, de nem minden patróna regina.

A regina egy közjogilag pontosan definiált kapcsolatot jelent. Azt jelenti, hogy aki ezt az országot megtámadja, az egyenesen Jézus Krisztus anyját támadja meg. Magyarországot ezért egé­szen III. Károlyig, Mária Terézia apjáig keresztény részről nem lehetett nyíltan megtámadni. Nyomatékosítsuk csak: egy magát kereszténynek hirdető Európa részéről hivatalosan nem lehetett megtámadni Magyarországot. Hogyan lehetett hát mégis megtá­madni?

Úgy, ahogy az oroszok tették 1956. november 4-én. Hogy valaki be­hívja őket. Ilyen kádárjános volt királyaink közül először Péter, aztán Salamon, aztán időről időre mindig volt valaki. Másképp ezt az országot nem lehetett megtámadni. Ez nagyon lényeges do­log. Váczy Péter kiválóan megírt tanulmánya külön ezzel a kérdéssel foglalkozik. Kimutatja, milyen előnyökkel járt Magyarország részére az, hogy Szent Istvánnak a judeo-keresztény Európával is sikerült elfogadtatni ezt a sokkal ősibb védelmi rendszert — hogy tudniillik Magyarországot a királynője, Szűz Mária védi.

Szent István tette valóban óriási volt, mert aki egy judeo-keresztény ideológiával el tud fogadtatni egy ilyen, bennünket ki­vételes helyzetbe juttató királynői méltóságot, az tett valamit. Si­került ez egészen III. Károlyig, aki degradálta, lefokozta Szűz Máriát, és a „Patrona Hungariae” címet terjesztette, holott Szűz Mária Magyarország­nak nem patrónája, hanem reginája. És azóta is, mint patrónáról énekelünk, beszélünk róla, ahelyett, hogy regi­nának, királynőnknek tisztelnénk.

Nagyon fontos ismerni ezt a kérdést, mert akik ben­nünket el akarnak pusztítani, azok pontosan tudják, hogy a ma­gyarság üdvtörténeti szempontból hogyan működik, mi a felada­ta, és milyen eszközei vannak ahhoz, hogy ezt a feladatot ellássa. Ide­je lenne már nekünk is megtudni.

A Szűzanya-kép eltávolítása nem egyedi és esetleges ügy… A Szent Koronán Dukászt tették a helyébe... Kifejezetten az országunk védtelenné tételéről van szó, hiszen a Szűzanya eltávolításával égi védelem nélkülivé vált a Szent Korona országa. Legalább is látszat szerint…

                                                                                 

Habsburg II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, köztük a legmagyarabb Pálos-rendet is.

Okuljunk végre a Habsburgok mély, kitartó magyargyűlöletéből, amely még az ősi hitünkbe is belegázolt, és tőlünk való félelmében – „békében!” – erőd-váraink százait romboltatta le: – ezekből meg kell tanulnunk, hogy Habsburgot bármilyen magyar megbízatásban öngyilkosság lenne alkalmaznunk.

A Vatikán könyvtára nagy mennyiségben őriz ősiségünk eredetére vonatkozó dokumentumokat, és ezek java részét még ezután kellene magyar kutatók munkájával hazánkban is közismertté tenni, – de egy Habsburg „vatikáni magyar nagykövet” még kárt is okozhat nekünk, hiszen ilyen mélyen megkövesedett magyargyűlölettel talán senki sem viszonyult hozzánk, mint a „sógor”.

A lerombolt váraink sokaságából az Orbán kormány 31 vár újjáépítését iktatta programjába, amelyek építése már megkezdődött, nagy örömünkre.  Mivel a Habsburgok szükségtelenül, csupán az országunk gyengítése céljából rombolták le várainkat, ha a mai Ausztria békét és barátságot akar Magyarországgal, és eddig még nem mondott le az igazságtalanul elcsatolt Őrvidékünk (Burgenland) területéről, követelhetnénk, hogy vegyen részt váraink újjáépítésének költségviselésében. Ezzel a csekélységgel hozzájárulhatnának országaink közös békéjéhez.

Az elmúlt századokban először a Habsburgok, majd az oroszok ültek a nyakunkra.

Most, amikor már végre megszabadultunk a Habsburg-dinasztiától – bár még mindig vannak, akik visszaáhítozzák a Habsburgokat – úgy tűnt, már megszabadultunk a Habsburg mételytől, most önként adunk megbízatást egy Habsburg-leszármazottnak? Ennek oka csak nagymérvű tudatlanság, kormány-hivatalosaink ismerethiánya lehet, – vagy tudatos magyarellenesség! A Habsburgok évszázadokon át bebizonyosodott magyarellenességére emlékeztetve, követeljük, hogy hívják vissza, függesszék fel Eduard Habsburg vatikáni megbízatását.

Ha ezt nem tenné meg a magyar kormány, úgy erőnkhöz képest megteszünk mindent, hogy az elkövetkező választásokon a Fidesz kormány ne kerülhessen döntő helyzetbe.

Ezzel egyidejűleg azt javasoljuk, hogy Budapest díszpolgárai között, például Sztálin helyett, Petneházi Dávid legyen Budapest örökös díszpolgára.

            2015. július 31.                                                                                    Botos László

---

[1] Idéztem Pap Gábor előadásából az „1686” könyv mondanivalóját. Ennek elérhetősége: A magyar Szent Korona Jogrendje, 16. rész:

https://www.youtube.com/watch?v=kf_owqHHHgk

Továbbította a Fejér Szövetség Sajtószolgálat