Szent István intelme (2): Soha többé állványerdőt a királyi sírok felett!

A 2. Fehérvári Nagyboldogasszony Napi Kegyeleti Zarándoklat képei

 

Szent László legendáriuma

Dr. Boór Ferenc szavai 2015.08.15-én a 2. Fehérvári Nagyboldogasszony Napi Kegyeleti Zarándoklat résztvevőihez (részlet):

„Bűnös ember vagyok, mivel nincs lehetőség a földi hatalomban sáfárkodni igen súlyos bűnök nélkül.” /fordult Szent László a montecassinói apáthoz 1091-ben írt levelében/

„László a dicsőséget, hatalmat nem kereste, a nemzet azonban csak őt akarta a királyi trónon látni, melyre valóban királyi tulajdonaival oly méltóvá tette magát, azért »mind kegyes kéréssel, mind szükséges kényszerítéssel választák királlyá.” /íolvashatjuk Alvinczi Eduárd: I. László szentté avatása című írásában/

938 évvel ezelőtt történt, azaz „1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából, jóllehet Salamon még életben volt, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát, ...”  /olvashatjuk a katolikus.hu/szentek/... honlapon Szent László királyról/

Úgy hát, semmi közvetlen bizonyíték, hogy Szent Lászlót Fehérvárott koronázták volna, ám az első zarándoklaton azért nem látogathattuk meg Szent István síremlékét e napon, mert a megtévedtek Szent László koronázási szertartásjátékához ácsolt állványerdővel torlaszolták el a nagy király síremlékét július közepén, azaz attól kezdve halálának és temetésének napján is túl, augusztus utolsó napjaiig síremléke nem volt látható. Szent László királyt nem Fehérvárott temették el, azonban 1083-ban mégis történt valami, amelyről kevesebb szó esik, mióta nincs sem koronázás, sem törvényhozás e helyen, holott legalább annyira, ha nem emelkedettebb esemény szemtanúi lehettek e napokban az akkor itt egybegyűltek!

Dr. Karácsony Imre írta Szent László király életéről: „A szent király halálának napjára, 1083. augusztus 15-re Szent László egybehívta az ország nagyjait. A tiszteletet kezdeményező népet nem kellett hívnia, az magától is ott volt évről évre ezen a napon. A király három napos böjtöt rendelt el.” ...

„A böjt végeztével a király és a püspökök lementek a templom sírboltjába, hogy szent István koporsójának kőfedelét felnyissák, azonban bármennyire erőlködtek is, azt semmiképp sem tudták megmozdítani. Mindnyájan megdöbbentek e szokatlan tüneményen s nagyon tűnődtek, hogy mi lehet annak az oka. Ekkor egy Caritas nevű apácza, ki a bakony-somlai kolostorban lakott és szent élet hírében állott, tudatta László királlyal, hogy mennyei jelenése volt és addig hasztalan próbálják a koporsót felnyitani, míg Salamont a fogságból ki nem bocsátják. Sietve küldött László Visegrádra Salamon szabadon bocsátása végett, hogy ő is részt vegyen a nemzet nagy örömében.” … 

„Egyszerre csak elkezdődtek a csodajelek a templomban.” … „Egymás után annyi csoda történt akkor »mintha a napok újultak volna meg a melyekről az Üdvözítő mondá keresztelő szent Jánosnak: a vakok látnak, a sánták járnak, a siketek hallanak, a bélpoklosok megtisztulnak, a csonkák visszanyerik tagjaikat, az inaszakadtak meggyógyulnak.« Az örvendező nép egész éjjel a templomban virrasztott s imádkozott. Augusztus 20. reggel az ünnepélyes mise után felemelték a követ, mely szent István koporsóját fedte, »most már oly könnyen, mintha súlya sem volna.« A koporsóból kivették a szent király csontjait s épségben maradt áldó jobb kezét.” 

A szkíta Turul-ház sarja, Álmos ötöd izigleni ivadéka, Vajk, aki az István nevet vette fel a keresztségben és akiről II. Szilveszter pápa III. Ottó német császárt dicsőítő iratában ezt írta: “… nem hiányzik nálunk a szkíthák hatalmas királya sem” 977 évvel ezelőtt, 1038 augusztus 15-én távozott a Csillagösvényen, s mintegy végrendeleteként, e napon helyezte országát, a Szent Koronát Nagyboldogasszonyunk oltalmába.

Ezredév után mi is e napon, Nagyboldogasszony napján állunk, ha nem is a szent király síremlékénél, de annak közelén, s a hajdani böjt idején hetekig itt tornyosuló állványerdő közepén rendezi meg a fehérvári városvezetés most Könyves Kálmán koronázásának színjátékát a Nagyboldogasszonynak szentelt hajdani koronázó és temetkezési bazilika romjai között. Imádkozzunk – a hetvenszer és hétszer megbocsátók imájával – azért, hogy ne okozzon túl nagy kárt lelkeiknek és lelkeinknek ez a nem mindennapi tévedés! 

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön!
Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra!
Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát!
Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján!
Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt!
Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak!
Ámen.

Fejér Szövetség Sajtószolgálat