1111 éve zajlott a magyarok első vitathatatlanul magyar hont védő háborúja

1111 éve július 4. és július 8. között zajlott Árpád honvédő pozsonyi csatája

A Múlt-kor hasábjain a múlt évben jelent meg egy rövid, tömör, a csata jelentőségét mégis méltón és méltán taglaló írás, amit most ideidézek. Csupán egyetlen helyesbítéssel élek a tényszerűség érdekében a cikk zárómondatához, amely így hangzik:

"A legfontosabb..., hogy a nyugatiak egészen 1030-ig nem támadták meg a Kárpát-medencét, és a magyarság így be tudott rendezkedni új hazájában".

E mondatban alaposabb és helyesebb volna, ha krónikáink alapján nem a "magyarság" berendelkezése, hanem Atila Csaba ági örököseinek, mint Turul-házi uralkodók és a belőlük keletkezett nemesek berendezkedése Atila örökségében, hazájában szerepelne. S, ha már mindenáron ragaszkodnánk is az "új haza" kifejezéshez, akkor a tényszerűség azt követelné meg, hogy az csupán Atila Csaba-ági örökösei számára lehetett pillanatnyilag új - ám örökségében mégis ősi - haza, s nem a magyar nyelvű népesség, a magyarság számára (Lásd a települések neveiről szóló igen alapos tanulmányt korábbi bejegyzésünkben: Bizonyítják azt ősi neveink, hogy akik jöttek, nem feltétlen eleink)

A máig feltárt tények (régészeti, embertani, műveltségi, eredet-kutatási eredmények) ismeretében is még mindig Werbőczy István nádor1504-ben megjelent Hármaskönyvének (Tripartitum) meghatározását találom a legalaposabbnak és pontosabbnak:

"A hol is tudnunk kell, hogy ámbár a tudósok közös véleménye szerint nemes az, a ki saját érdeme megnemesít, mind a mellett is, czélunkhoz képest a nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek;..."

/TRIPARTITUM ELSŐ RÉSZ NEMES MAGYARORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK
HÁRMAS FELOSZTÁSÁRÓL ÁLTALÁBAN (...)  3. CZIM NEMESSÉGÜNK EREDETÉRŐL ÉS ARRÓL, HOGY AZ URALKODÁST MIKÉP RUHÁZTÁK ÁT FEJEDELMÜNKRE (...), 1. §/

A kora középkor egyik legöldöklőbb csatája, amely biztosította a magyarok számára Pannóniát

forrás: multkor.hu | 2017. július 4. | MTI

1110 éve zajlott a pozsonyi csata, ahol az Árpád fejedelem által vezetett, mintegy 40 ezres magyar csapatnak több mint 100 ezer emberből álló, egyesített német sereggel kellett szembeszállnia. Zseniális hadszervezéssel, a két és félszeres túlerő ellenére a magyarok megsemmisítették az ellenfél dunai hajóhadát és elpusztították a seregét, a bajor királynak is menekülnie kellett.

A pozsonyi csata ábrázolása Peter Johann Nepomuk Geiger 1850-es festményén

A 907 júniusában zajlott pozsonyi csata a felvonuló seregek létszáma miatt a kora középkor egyik legjelentősebb ütközete, de egyben a magyar honfoglalást lezáró sorsdöntő csata és az első honvédő hadművelet is volt. A bajorok 907-ben egyetlen nagy rohammal akarták kisöpörni a nem sokkal korábban letelepedett törzseket. A hadjárat június 17-én indult el, a sereget Luitpold őrgróf vezette, aki a bajor Nordgau, Ostmark és Karintia őrgrófságokat egyesítette. Az előkelők között ott találjuk a 13 éves IV. Lajos királyt is. A támadók a Duna két partján, illetve magán a folyón nyomultak előre. Az offenzíva a forrásokban Brezaluspurc vagy Braslavespurch néven emlegetett településig, a mai Pozsonyig jutott. (Braszlav Pannónia utolsó katonai kormányzója volt, nevét a pozsonyi várhegyen általa létesített Karoling-erőd őrizte meg.) A csata lefolyásának részleteiről szinte semmit sem tudunk, a Bajor Évkönyv szerint július 4-5-én történt.

A magyarok valószínűleg a jól bevált harcmodort alkalmazva kerekedtek felül, és a sváb kútfő némileg kárörvendő megjegyzése önmagáért beszél. "A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és a grófok többségét meggyilkolták." A bajorok veszteséglistája jól mutatja a küzdelem öldöklő voltát: Liutpoldon kívül életét vesztette Theotmár salzburgi érsek, a birodalom palotakáplánja (kancellárja), Zakariás brixen-säbeni, Waldo freisingi püspök, továbbá három apát. 19 gróf, köztük Sieghard a király rokona, Adalbert, Ratold, Hatto is holtan maradt a csatatéren. A kis királyt a római Batavisba, a mai Passau-Niederburgba menekítették.

A magyar történelmi emlékezetben azonban nem őrződött meg a pozsonyi csata, jóllehet ez a győzelem biztosította a magyarok számára Pannóniát. Az ütközet fontos következményekhez vezetett: a kalandozók elfoglalták Ostmarkot, a bajor-magyar határ az Enns folyó lett. (Azon túl kezdődött a népmesékből ismerős Óperencia.) Liutpold utódjának, Arnulfnak a legelső dolga volt, hogy Regensburgot megerősítse, így a 2 méter vastag, 3 méter magas falak, és a 18 torony elrettentően bizonyultak.

Ugyanakkor a bajorok, okulva a keserű tapasztalatokból, szabad átvonulást biztosítottak a magyaroknak, így a kalandozók előtt megnyíltak a német területek is. A legfontosabbat mégis talán az jelentette, hogy a nyugatiak egészen 1030-ig nem támadták meg a Kárpát-medencét, és a magyarság így be tudott rendezkedni új hazájában.

forrás: https://mult-kor.hu/a-kora-kzepkor-egyik-legldklobb-csataja-amely-biztositotta-a-magyarok-szamara-pannoniat-20170704

Továbbította:
Ferenc (az öreghegyi)