1111 éve július 4. és július 8. között zajlott Árpád honvédő pozsonyi csatája
A Múlt-kor hasábjain a múlt évben jelent meg egy rövid, tömör, a csata jelentőségét mégis méltón és méltán taglaló írás, amit most ideidézek. Csupán egyetlen helyesbítéssel élek a tényszerűség érdekében a cikk zárómondatához, amely így hangzik:
"A legfontosabb..., hogy a nyugatiak egészen 1030-ig nem támadták meg a
Kárpát-medencét, és a magyarság így be tudott rendezkedni új hazájában".
E mondatban alaposabb és helyesebb volna, ha krónikáink alapján nem a "magyarság" berendelkezése, hanem Atila Csaba ági örököseinek, mint Turul-házi uralkodók és a belőlük keletkezett nemesek berendezkedése Atila örökségében, hazájában szerepelne. S, ha már mindenáron ragaszkodnánk is az "új haza" kifejezéshez, akkor a tényszerűség azt követelné meg, hogy az csupán Atila Csaba-ági örökösei számára lehetett pillanatnyilag új - ám örökségében mégis ősi - haza, s nem a magyar nyelvű népesség, a magyarság számára (Lásd a települések neveiről szóló igen alapos tanulmányt korábbi bejegyzésünkben: Bizonyítják azt ősi neveink, hogy akik jöttek, nem feltétlen eleink)
A máig feltárt tények (régészeti, embertani, műveltségi, eredet-kutatási eredmények) ismeretében is még mindig Werbőczy István nádor1504-ben megjelent Hármaskönyvének (Tripartitum) meghatározását találom a legalaposabbnak és pontosabbnak:
"A hol is tudnunk kell, hogy ámbár a tudósok közös
véleménye szerint nemes az, a ki saját érdeme megnemesít, mind a mellett is,
czélunkhoz képest a nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is
szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt
keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most
változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek;..."
/TRIPARTITUM ELSŐ RÉSZ NEMES MAGYARORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK
HÁRMAS FELOSZTÁSÁRÓL ÁLTALÁBAN (...) 3. CZIM NEMESSÉGÜNK EREDETÉRŐL ÉS ARRÓL, HOGY AZ URALKODÁST MIKÉP RUHÁZTÁK ÁT FEJEDELMÜNKRE (...), 1. §/
HÁRMAS FELOSZTÁSÁRÓL ÁLTALÁBAN (...) 3. CZIM NEMESSÉGÜNK EREDETÉRŐL ÉS ARRÓL, HOGY AZ URALKODÁST MIKÉP RUHÁZTÁK ÁT FEJEDELMÜNKRE (...), 1. §/
A kora középkor egyik legöldöklőbb csatája, amely biztosította a magyarok számára Pannóniát
forrás: multkor.hu | 2017. július 4. | MTI
1110 éve zajlott a pozsonyi csata, ahol az Árpád
fejedelem által vezetett, mintegy 40 ezres magyar csapatnak több mint
100 ezer emberből álló, egyesített német sereggel kellett
szembeszállnia. Zseniális hadszervezéssel, a két és félszeres túlerő
ellenére a magyarok megsemmisítették az ellenfél dunai hajóhadát és
elpusztították a seregét, a bajor királynak is menekülnie kellett.
A pozsonyi csata ábrázolása Peter Johann Nepomuk Geiger 1850-es festményén |
A 907 júniusában zajlott pozsonyi csata a felvonuló seregek létszáma
miatt a kora középkor egyik legjelentősebb ütközete, de egyben a magyar
honfoglalást lezáró sorsdöntő csata és az első honvédő hadművelet is
volt. A bajorok 907-ben egyetlen nagy rohammal akarták kisöpörni a nem
sokkal korábban letelepedett törzseket. A hadjárat június 17-én indult
el, a sereget Luitpold őrgróf vezette, aki a bajor Nordgau, Ostmark és
Karintia őrgrófságokat egyesítette. Az előkelők között ott találjuk a 13
éves IV. Lajos királyt is. A támadók a Duna két partján, illetve magán a
folyón nyomultak előre. Az offenzíva a forrásokban Brezaluspurc vagy
Braslavespurch néven emlegetett településig, a mai Pozsonyig jutott.
(Braszlav Pannónia utolsó katonai kormányzója volt, nevét a pozsonyi
várhegyen általa létesített Karoling-erőd őrizte meg.) A csata
lefolyásának részleteiről szinte semmit sem tudunk, a Bajor Évkönyv
szerint július 4-5-én történt.
A magyarok valószínűleg a jól bevált harcmodort alkalmazva kerekedtek
felül, és a sváb kútfő némileg kárörvendő megjegyzése önmagáért beszél.
"A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget
megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig
néhányan menekültek meg, a püspökök és a grófok többségét
meggyilkolták." A bajorok veszteséglistája jól mutatja a küzdelem
öldöklő voltát: Liutpoldon kívül életét vesztette Theotmár salzburgi
érsek, a birodalom palotakáplánja (kancellárja), Zakariás brixen-säbeni,
Waldo freisingi püspök, továbbá három apát. 19 gróf, köztük Sieghard a
király rokona, Adalbert, Ratold, Hatto is holtan maradt a csatatéren. A
kis királyt a római Batavisba, a mai Passau-Niederburgba menekítették.
A magyar történelmi emlékezetben azonban nem őrződött meg a pozsonyi
csata, jóllehet ez a győzelem biztosította a magyarok számára Pannóniát.
Az ütközet fontos következményekhez vezetett: a kalandozók elfoglalták
Ostmarkot, a bajor-magyar határ az Enns folyó lett. (Azon túl kezdődött a
népmesékből ismerős Óperencia.) Liutpold utódjának, Arnulfnak a legelső
dolga volt, hogy Regensburgot megerősítse, így a 2 méter vastag, 3
méter magas falak, és a 18 torony elrettentően bizonyultak.
Ugyanakkor a bajorok, okulva a keserű tapasztalatokból, szabad
átvonulást biztosítottak a magyaroknak, így a kalandozók előtt
megnyíltak a német területek is. A legfontosabbat mégis talán az
jelentette, hogy a nyugatiak egészen 1030-ig nem támadták meg a
Kárpát-medencét, és a magyarság így be tudott rendezkedni új hazájában.
forrás: https://mult-kor.hu/a-kora-kzepkor-egyik-legldklobb-csataja-amely-biztositotta-a-magyarok-szamara-pannoniat-20170704
Továbbította:
Ferenc (az öreghegyi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése