Még mindig hallik a hangod, Gyula: éppen Fehérvárott ne lett volna királyi palota?!

Quo vadis Alba Regia?

"In memoriam Siklósi Gyula" - a képre kattintva

Nem lehet oktalan, hogy néhai Siklósi Gyula bátyánk* egyik kései tanítványa nevével is fémjelezve igazolódik tanítása. Legutóbb, mikor Szücsi Frigyesről írtunk, még a vádlottak padján ült, mint a "Hunnia" avagy "Budaházy" per 20 évre elítélendő "terroristája". S már arról is adtunk hírt, hogy házi őrizetben is a tanulmányait és kutatásait folytatta (Lásd: A terror valódi arca című ajánlónkat!).

Időközben nagyot fordult a kocka. Vádolni vádolják még, akik indokot keresnek, s találnak bárkiben, hogy acsarkodhassanak, azonban Szücsi Frigyes neve már nem őrizetesként, hanem kutató történészként köszön vissza. Hiszen tudjuk mi, történelem és politika már-már elválaszthatatlan. No, de ennyire?! Igen, ennyire, ha nem is annyira!

Ajánljuk e hírt a Fejér Megyei Hírlap oldaláról mindazon, általunk nagyon is tisztelt kutatóknak, előadóknak is figyelmébe, akik még mindig ott tartanak, hogy az idegenyek és jövevények között keresik a magyarokat, mint honfoglalókat, és/vagy mindenhol, csak nem a lábunk alatt az őshazánkat, s végül, de nem utolsó sorban azoknak is, akik el nem tudják képzelni, hogy ott volt az Apostoli Magyar Királyság fővárosa, Európa egyik, ha nem legnagyobb szakrális központja, megannyi Turul-házi királyunk és királynénk koronázó temploma, Fejér megye központja, ahol ma is tiszteljük, azaz ahol legjobb tudásunk szerint van.

* Siklósi Gyula a Hotel Magyar Király Szálló kupolatermében 2016. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, a Magyarok IX. Világkongresszusa nyitónapján, az MVSZ Fejér Megyei Szervezete - Fejér Szövetség (FEJSZE) által szervezett Nyitókonferencia záró eseményeként vette át ünnepélyes keretek között a Fejér Szövetség Honor Alba Regia Civitas ezüst fokozatú díját, azaz nyerte el és viselte hátralévő életében a FEJSZE tiszteletbeli felsőházi tagja címet.

Quo vadis Alba Regia?

Régészeti leletek, amik új megvilágításba helyezik Székesfehérvár történelmét

Horváth Emil (b) és Szücsi Frigyes társaikkal együtt óriási jelentőségű kutatási eredményre jutottak. Folytatják a bizonyítást Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Majer Tamás:  Siklósi Gyula kutatatásaiból                                             | forrás: feol.hu | 2018. 07. 07.

Fagerendák maradványairól írunk, 1981-ből, Siklósi Gyula munkásságának hagyatékából. 
Régészeti leletekről, amelyek egy dendrokronológiai kutatás révén most új megvilágításba helyezhetik Székesfehérvár történelmét.

Székesfehérvár városfala, amely az egész késő középkori belvárost körülölelte, amely az egykori mocsaras vidék szárazulatainak határain húzódott végig, s amelynek nyomai vagy rekonstruált maradványai ma is több helyütt láthatók, nos, az eddig elfogadott nézet szerint a tatárjárás után épült. Valamikor a 13. század második felében, legkésőbb a 13-14. század fordulóján. Egy új kutatási eredmény ezzel szemben azt állítja, hogy évszázadokkal korábban, már a 11. században kőből épített városfala volt Székesfehérvárnak. Ez Európában is párját ritkítja!

Az erről szóló tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia régészeti évkönyvében, az Acta Archaeologicában, angolul jelent meg. Szerzői: Horváth Emil, Szücsi Frigyes, Kern Zoltán, Morgós András. Készül a magyar fordítás is. Szücsi Frigyes régésszel és Horváth Emil dendrokronológussal beszélgettünk.

A két szóban forgó 11.századi régészeti lelet

A dendrokronológia a fák évgyűrűinek évre pontos datálását teszi lehetővé. E tudomány értői egy ún. fakronológia-építést képesek elvégezni. Több fa évgyűrűjét elemzik statisztikai alapon. Az így kialakult, adott területekre jellemző sok száz éves idősort, kronológiát hasonlítják össze a régészeti ásatások során előkerült faleletekkel.

– 1981-ben volt egy feltárás a Jókai utca 20. szám alatt. Siklósi Gyula vezette – elevenítette fel Szücsi Frigyes. Ez anno a József Attila Gimnázium volt. – Az iskola udvarán a városfalnak és egy toronynak a maradványát tárták ekkor fel. A városfal gerendaalapozásra épült. Mocsaras környék volt itt, ezért volt szükség rá. Ez a mi szerencsénk! Ezért is tudjuk keltezni a városfalat. Ha nem volna faanyag a városfal megmaradt alapozásából, akkor sokkal nehezebb lenne a dolgunk, csak klasszikus régészeti módszereket használhatnák, amelyek sokkal pontatlanabbak, mint a dendrokronológia – fűzte tovább Szücsi.

A régész emlékezetünkbe idézte azt is, hogy hagyományosan 1018-ra tesszük a Szűz Mária Prépostság, a Királyi Bazilika alapítását.

– Abban egyetértés van a szakmában, hogy a prépostság nem állhatott egy védtelen területen. Siklósi Gyula által korai királyi várnak nevezett épület a belváros legmagasabb pontján volt, a mostani bazilika körüli terület ez. Ezen kívül alapíthatták meg a Szűz Mária Prépostságot – folytatta a történelmi történetet Szücsi Frigyes.

Vessünk itt közbe egy hipotézist! Zsoldos Attila történész egy 2010-es publikációja szerint is elképzelhető, hogy a 11. században létesítették a városfalat. Ezt is összefoglalták tanulmányukban a szerzők. Zsoldos érvként számos olyan, forrásokban olvasható objektumot is felsorolt, amelyek a várban voltak, de egész egyszerűen nem férhettek el a korai királyi várnak nevezett objektumban. Például a királyi sólerakat, a veszprémi püspök palotája, a börtön. Sőt, a források szerint a Szűz Mária Prépostság a várban épült, nem kívüle. Valamint nincsenek adatok arról, hogy a pogánylázadás alatt megsérült volna a prépostság épületegyüttese.

A dendrokronológus csoport 2009-ben kapta meg a régészeti faleleteket illetve a felkérést a munkára – Siklósi Gyulától. Az eredmény tanúsága szerint 95 százalék valószínűséggel 978 és 1077 közé keltezhető ez a faanyag, ezen belül 64 százalékos valószínűsége annak van, hogy 1027 és 1077 közé tehető.

– A dendrokronológiában az időintervallum vége a lényeges, mert az jelzi a fa kivágásának és beépítésének valószínű évét – figyelmeztetett Horváth Emil.

Egy gerendát, de két mintát elemezhettek a dendrokronológusok, ugyanis két különböző faévgyűrű-csoportot tartalmaz a minta. Egy időből valók, az egyik igazolja a másikat. A kutatók kijelentették, természetesen szükséges még további városfalból való gerendák megvizsgálása is a teljes bizonyossághoz.

– Azon szerencsés helyzetben van most a kutatás, hogy a város más területeiről, újabb feltárások révén, rendelkezésre állnak további faminták – mondta Szücsi.

Sőt, tulajdonképpen már el is kezdődtek a vizsgálatok.

– Az elmúlt évben a Jókai utca 14. alatti feltárás során nagyon sok fagerendát találtak a Szent István Király Múzeum munkatársai. Az elsődleges vizsgálatok szerint, az illesztések és a számítások alapján, nagyon erős egyezés van ezek és az 1981-es minták között – vette át a szót Horváth Emil. Az 1981-es, a Jókai utca 20. alatt talált leletek kapcsán fontos megjegyezni: kicsi annak esélye, hogy az egy másodlagosan felhasznált és beépített faanyag maradványa lenne.

– Nincsenek a gerendán feldolgozásnak nyomai. Valószínűtlen, hogy 180-240 évet várakozott volna arra egy kivágott fa, hogy egyszer beépítsék – érvelt az ifjú régész.

Szücsi Frigyes az alábbiakban foglalta össze a kutatás történelmi jelentőségét:

A régi középkori várfal és a lelet helye

– Kevés kivételtől eltekintve a tatárjárás után váltak jellemzővé Magyarországon a kőből épült városfalak. A városfal építés maga a 14. században jött komolyan szokásba. Ebbe a képbe robbant most be a fehérvári, 11. századra datált kőfal! – értékelt. – Mindez új megvilágításba helyezi Székesfehérvár 11-13. századig terjedő hadtörténeti eseményeit. Megmagyarázhatja például, hogy a tatárok miért nem tudták elfoglalni a várost – folytatta.

– A kőfal nóvumnak számított a középkori Európában, a Nyugat-Római Birodalom bukása után az első teljes belvárosokat körülölelő városfalak 1000 körül kezdtek el fölépülni. Akkor vezető nyugati-európai városok, mint Würzburg vagy Genova is csak ekkor kaptak városfalat. Európa több városában is csak a 12-13 században köszöntött be a városfal építési hullám. A Magyar Királyság Székesfehérvárral élen járt az európai tendenciákban – jelentette ki Szücsi, aki arról is lelkesen beszélt, hogy nem véletlenül épült éppen erre a helyre Székesfehérvár, s nem véletlenül lett az Árpád-dinasztia szakrális központja: a Szentföldre haladó zarándokút ezen a régión haladt át.

– A városfalnak nyilvánvalóan óriási védelmi jelentősége volt. Ezen túlmenően presztízscéllal is épült. Képzeljük el, hogy mit láttak itt a nyugati zarándokok! Olyat, amit még nyugaton sem nagyon. Olyan monumentális, kővárosfallal ölelt hatalmas bazilikától büszke várost, amely méltóságteljes megjelenésében kiállta a próbát bármelyik nyugat-európai várossal szemben – szögezte le a régész.

A nyugat-európai zarándokok magukkal vitték a város és az ország hírét.

– A Magyar Királyság első fallal körbevett városa Székesfehérvár! – hangsúlyozta a fiatalember, akinek az a hipotézise, hogy Szent István királyhoz kapcsolódik az építkezés megkezdése. Úgy véli, ez elindulhatott akár a prépostság 1018-as építésével egyidejűleg.

A kutatási anyag további jelentősége, hogy segítheti időben visszafelé tolni Székesfehérvár és környékének tölgyfa kronológiáját, ami jelenleg a 15. századig van meg. – Ez azt jelentené, hogy szerencsés esetben felállíthatnák egy, a 11. századra vonatkozó abszolút kronológiát, amely révén lehetségessé válna bármely előkerülő tölgyfaminta évre pontos datálása – szóltak a kutatás másik nagy horderejű eredményéről a szerzők.

Záró megjegyzésem: Alig várom, hogy egy kutatás azt is végre beigazolja, amit számtalan alkalommal hangoztatott Siklósi Gyula. Európa szakrális útvonalainak kereszteződésében, hol egyik legnagyobb városában egy királyi koronázó templom is épült, mely példátlan, ne lett volna királyi palota III. és IV. Béla korában? Ott, ahol szerepel is a korabeli leírásokban?! Tudni illik a IV. Béla által megerősített és a mocsárból elrabolt területtel bővített várfalon belül - tán még külön vizes árokkal is körbeölelt - "fellegvárban", a "királyi bástya" , a  - többek között - "királyinak" is nevezett felvonóhidas, megerősített Budai kapu oltalmában?!

Ferenc (az öreghegyi)