Vízkereszt napja, Magyar napja a régi magyar naptárban
Mikor, ha nem e napon tegyük fel keresztkérdéseink?
Ha létezik a Magyarok Istene, Nagyasszonya, akkor magyar kereszténység is létezik?
A szkíta erkölcsiség volt a kereszténység magja? S a romlás virágait láthatjuk napjainkban a legkülönbözőbb keresztény egyházak által gyakorolt hittanításban is?
Romlás-e az, hogy biblikusan (egykönyvűek) és mégis egymásnak többé-kevésbé ellentmondók? Virágzás-e az, hogy minden fordítás és ferdítés ellenére is a mag igazságainak őrzői, s bár mára a "judealizálás" számos jegyét és következményét magukban hordozzák, annak mégis ellentmondók?
Létezik a szíven, a lelken kívül szkíta kereszténységet hordozó? Az miként írható és/vagy olvasható?
Ezekkel a kérdésekkel továbbítunk Vízkereszt napján egy kisebb részletet Lajdi Péter gondolataiból, mert meggyőződésünk, hogyha létezik szkíta kereszténység, az nem egy könyvből, de nem is egy városállamból, avagy államvárosból való.
Szívbe írott erkölcsi törvények
A Szkíta örökség egy mára elhomályosulni látszó emléke a hát-társ (arkadas), ami a közeli múltig a magyar komaságban hagyományozódott tovább. A koma nem egyszerű barát, főleg nem cimbora.
A hát-társ olyan ember, akinek nem csak hogy hátat lehet fordítani, de feltétel nélküli bizalommal rá lehet bízni akár az életünket is mert tudja, fordítva is így van.
Hátukat egymásnak támasztva visszavernek minden támadást. Egyedül gyengék, de együtt a legveszedelmesebb megpróbáltatásokat is kiállják.
A háttárs nem addig társ, amíg egyik vagy másik meg nem gondolja, hanem élethosszig kitartó kapcsolat. Vérségi kötelék nélküli testvér(i)ség. Rokoni kapcsolat nélküli legerősebb kötés két ember, férfi, harcos között. Csatában és az élet viszontagságaiban is bizton lehet számítani a
háttársra.
