"Nem én kiáltok, a föld dübörög": VIGYÁZZATOK MAGYAROK!

"Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Simulj az üveglapba, Rejtőzz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé, Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény. Friss záporokkal szivárogj a földbe -

Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él, S nagyobb leszel a világ tengelyénél. Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok! Meddő anyánk gyerekért könyörög. Barátom, drága, szerelmes barátom, Akár borzalmas, akár nagyszerű, Nem én kiáltok, a föld dübörög."

József Attila (1924)

Nemrég jelent meg a fenti címmel Molnár Géza és Tanka Endre könyve, amelynek kimagasló sikerű bemutatója zajlott a napokban a Magyarok Házában (lásd: az MVSZ vonatkozó sajtónyilatkozatát!)

Molnár Géza már nem egyszer volt a Fejér Szövetség Hétvezér Esték sorozatának előadó vendége. Előadásai a szerves magyar élet, a föld és a víz és az ember természetes rendszerének elemeiről szóltak igen mély és átfogó szemlélettel.

Tanka Endre, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, a Magyarságtudományi Egyetem szervező bizottságának tagja most egy figyelmeztető írással is jelentkezett a Magyar Nemzet újság hasábjain. A cikkben ugyancsak azt hangsúlyozza, de nagyon: "Nem én kiáltok, a föld dübörög":

MAGYAROK VIGYÁZZATOK !

Tanka Endre: Töréspontok a földpolitikában (forrás: MNO, Magyar Nemzet, 2012.01.30.)

A kormányprogram gyökeres szakítást ígér a tőkeuralmat szolgáló, neoliberális földpolitikával. E szerint „mindent megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és a gazdálkodó családok kezében maradjon...A természeti erőforrás - gazdálkodás nemzeti hatáskörben tartását, a természeti javak feletti önrendelkezés megtartását nemzeti szuverenitásunk kulcselemének tekintjük.” Vállalja, hogy „a termőföld – és a talajvédelem érdekében megfelelő szabályozással korlátozzuk a zöldmezős beruházással terjeszkedő ipari parkokat és a lakópark célú beruházásokat.” A másfél évet meghaladó kormányzás milyen intézményi elmozdulásokkal jelzi a közérdekű, értékalapú földpolitika érvényesítését?

A földpiacon a globális „tőkeszabadság” legfőbb érdeke, hogy az agrár – és földvagyon zavartalan elsajátításához az útjából bármely akadályt kiiktasson, ami – a külföldi tulajdonszerzés 2014. április 30- ig fenntartható tilalmának megszűnéséig – nemzeti önvédelmet adna a föld hazai megtartásához. A tőkeérdek alapvető jogtechnikája a termőföld jogi minőségének ingatlanná változtatása. Az uniós jog ugyanis az ingatlanbefektetést közvetlen tőkebefektetésnek tekinti, ami alapján nemzeti elbánást és korlátlan forgalomképességet követel az ingatlanoknak. Ez teszi érthetővé például, hogy a földtörvény (Ftv) – a tőkediktátumnak engedve – a tanyát ingatlannak és nem termőföldnek minősíti, hogy annak megvételét – bármely számban és bármely külföldi személynek, cégnek – biztosítsa. Pedig, a tanya – a hozzá tartozó 6000 m2 termőfölddel – jóval értékesebb, mint a puszta föld. És így alakult ki – a csatlakozási szerződés átmeneti mentességét és a földtörvényi tilalmat megkerülő, jogellenes – gyakorlat, amely (csalárd módon, az önkormányzati földtulajdon közbeiktatásával) a külföldi beruházóra nézve forgalomképtelen, bármely külterületi termőföldet, a megszerezni kívánt mennyiségben, korlátlanul forgalomképes ingatlanná változtatja, hogy azt (rendszerint a piaci ár töredékén) annak tulajdonába adja.

Az Alaptörvény megalkotásánál a föld közfunkcióinak védelmére kitűnő értékminta lehetett volna az észt, a litván és a bulgár alkotmány. Ezek a természeti erőforrásokat kizárólagos állami tulajdonná nyilvánítják, míg a földet nemzeti kincs (vagyon) címén - a teljes államterületre kiterjedő – közhatalommal védik. Bulgária gátat szab a nem indokolt termőföld – kivonásnak is és főszabállyá teszi a termőföld nem élelmezési célú, művelésből való kivonásának a tilalmát. A jogalkotó, azonban, - a génmódosított szervezetektől mentes mezőgazdaság államcélként kinyilvánításán kívül – az agrártárca alkotmányos javaslatait elvetette. Ezek közt a természeti örökség és a környezeti értékek (ezen belül a termőföld) nemzeti vagyon minőségét is. Az állam és az önkormányzatok tulajdona ugyan ma nemzeti vagyon, viszont az utóbbi minőséget épp a legfontosabb vagyoni elemtől, a termőföldtől és az ingatlantól a forgalomképesség közérdekű kizárásának, illetve korlátozásának az elvetésével megtagadja az Alaptörvény és a sarkalatos törvény. A 2. 178 millió hektár állami tulajdonú termőföld nem tartozik a kizárólagos, forgalomképtelen állami tulajdonba, mint ahogy az önkormányzati föld – és ingatlantulajdon sem válhat (kizárólag a helyi közösség szükségleteit szolgáló, forgalomképtelen) törzsvagyonná, hanem a földpiac tőkeigényeit kielégítő „üzleti vagyon”. Ezzel alkotmányos garanciák születtek arra, hogy a globális tőkének a földszerzéshez nem kell várnia tulajdonszerzési tilalmának 2014 – től esedékes megszűntetésére, hanem – a „kifinomított hazai jogtechnikákkal” addig is - bármely magyar földet, tetszőleges térmértékben, mint ingatlant, a monopóliumát szavatoló magántulajdonába vehet. Avagy ez lenne a „termőföld nemzeti hatáskörben tartása”?

A Darányi terv kiemelt jogalkotási feladatai közé iktatta – többek közt – a zsebszerződések földtörvényi felszámolását. Ez a jövőcél nyílt bevallása annak, hogy másfél éve mi sem történt a jogellenes külföldi földügyletek orvoslására, bár ennek legfontosabb jogi lépését a kormány már 2010 – ben megtehette volna, ha a földtörvényben visszaállítja az előző kabinet által abból kiiktatott érvénytelenségi szankciókat. Ezek 1994. júliusra visszamenő hatállyal kizárják, hogy a jogellenes földszerző telekkönyvi tulajdonhoz jusson. Ezt az intézményt nem pótolhatja az állam elővásárlási joga, mert ennek nincs visszamenő hatálya, másrészt a 2010 előtt kötött zsebszerződések egyébként sem kerülnek a Nemzeti Földalap elé. A burgerlandi agrárkamara által nyilvántartott, 700 ezer hektárt elérő, jogsértő hazai földügyletek osztrák gazdái így továbbra is jogot formálhatnak a telekkönyvi földtulajdonra. Ugyanitt a terv rögzíti a „korszerű üzemgazdasági szabályozás” fogalmát. Ez nem más, mint „a családi gazdálkodó, őstermelő, kistermelő kategóriák újradefiniálása”. Vagyis – a kormányprogramtól eltérően – már szó sincs róla, hogy a mezőgazdasági üzemszabályozással a nagybirtokrendszert kell lebontani, közhatalmi és gazdasági eszközökkel arra kényszeríteni, hogy – az „egyetlen üzem és a kötelező birtokminimum - maximum” elve alapján – termelési kapacitásának és földkészletének a törvényes mértéket meghaladó részét, átalakulásával adja át a kis – és középüzemeknek, ezzel biztosítva a föld eltartó képességét és a vidék felemelkedését.

A földtörvény bevezette az állam elsődleges elővásárlási jogát, de a Nemzeti Földalap azt nem gyakorolhatja a közvagyon növelésére, hanem vele csak a magántulajdont gyarapíthatja. Kétmilliárdos támogatási program indult a tanyák infrastrukturális fejlesztésére, de fel sem merül, hogy – azok nemzeti megtartásához – a tanyát előbb termőfölddé kell minősíteni. Megindult a demográfiai földprogram, amely a gazdálkodó és gyermekvállaló fiatal párokat földbérlethez és családi üzemhez kívánja juttatni. E célra 65 ezer hektár állami föld van, ami a termőföldalap egy százalékát sem éri el, vagyis a nagybirtokrendszer nyomasztó túlsúlyát a legsikeresebb végrehajtás sem ellensúlyozhatná. (Ma az összes gazdaság 8 százaléka, a legnagyobb üzemek a földalap 90 százalékát birtokolják, egy – egy tőkés társaság, vagy magánszemély akár 80 ezer – 100 ezer hektárnyi földdel rendelkezik.) A csekély földjuttatás nem lenne baj: a „mustármag” – hatást beindíthatja. De a kitűzött célt eleve kudarcra ítéli a pályázati feltétel, ami egy hektár föld bérletét két állategység bérlői fenntartásához köti. Amikor uniós tagságunk két évtizedes előkészítése a hazai állattenyésztést „kivéreztette” (1985 – 2003 közt az állatállományunk már 66 százalékkal visszazuhant, amilyen megsemmisülést két világháború pusztításai sem idéztek elő, a mai tehénszám, pedig 321 ezer, ami csak négyötöde a 10 évvel korábbi állománynak), egy tejelő tehén mai ára 600 ezer és egy millió Ft közé esik. Ezért fogalmilag kizárt, hogy a gazdálkodást kezdő fiatal a tőkeigényes nagyállattartásra vagy a sertéstenyésztésre vállalkozhatna. (Nem véletlenül, konkrét esetben 25 pályázó fiatal közül 23 pályázata nem felelhetett meg a követelményeknek.)

Senki nem hivatkozhat rá, hogy a nemzeti érdekű földpolitikának rendkívül bonyolult szakmai kérdésekkel kell megbirkóznia, amelyekkel még soha nem szembesülhetett. (Már 1997 – től kezdve, a nemzetstratégia műhelyei a földjog számára az intézményi reform teljes rendszerét, normaszöveg javaslatait dolgozták ki, amelyekkel a Fidesz és a KDNP szakmapolitikusai jórészt egyetértettek.) A kormányprogram és az intézményi végrehajtás látványos ütközése mögött, valójában gyilkos érdekharc feszül: a tőkeuralom körömszakadtáig ragaszkodik a kiépített elsajátítási életteréhez, amelyből semmit nem hajlandó átengedni – közérdek címén sem -  a többségi társadalomnak. Lehet, hogy az itt jelzett, vagy hasonló szakmai szempontok is befolyásolták a vidéktárca parlamenti államtitkárát a lemondást választó döntésében?  Még lényegesebb kérdés: ki kérheti számon a jövőben a földpolitika döntéshozójától a közérdekű kormányprogram következetes megvalósítását?

A szerző: prof. Tanka Endre, az MTA doktora, ny. egyetemi tanár, tantárgyfelelős

Vonatkozó bejegyzéseink:
Mi joga van egy magyarnak a Mennyországban?
Rónaság szava: puszta, pénz és piac
Nyílt levél föld ügyben Orbán Viktor miniszterelnök úrnak ...
Nem piskótára, földre megy ...
GMO és NFA