"Nem
én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Simulj az üveglapba, Rejtőzz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé, Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény. Friss záporokkal szivárogj a földbe - |
Hiába
fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él, S nagyobb leszel a világ tengelyénél. Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok! Meddő anyánk gyerekért könyörög. Barátom, drága, szerelmes barátom, Akár borzalmas, akár nagyszerű, Nem én kiáltok, a föld dübörög." |
József Attila (1924)
Molnár Géza már nem egyszer volt a Fejér Szövetség Hétvezér Esték sorozatának előadó vendége. Előadásai a szerves magyar élet, a föld és a víz és az ember természetes rendszerének elemeiről szóltak igen mély és átfogó szemlélettel.
Tanka Endre, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, a Magyarságtudományi Egyetem szervező bizottságának tagja most egy figyelmeztető írással is jelentkezett a Magyar Nemzet újság hasábjain. A cikkben ugyancsak azt hangsúlyozza, de nagyon: "Nem én kiáltok, a föld dübörög":
MAGYAROK VIGYÁZZATOK !
Tanka Endre: Töréspontok a
földpolitikában (forrás: MNO, Magyar Nemzet, 2012.01.30.)
A kormányprogram gyökeres
szakítást ígér a tőkeuralmat szolgáló, neoliberális földpolitikával. E szerint „mindent
megteszünk azért, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és a gazdálkodó családok
kezében maradjon...A természeti erőforrás - gazdálkodás nemzeti hatáskörben
tartását, a természeti javak feletti önrendelkezés megtartását nemzeti
szuverenitásunk kulcselemének tekintjük.”
Vállalja, hogy „a termőföld – és a talajvédelem érdekében megfelelő
szabályozással korlátozzuk a zöldmezős beruházással terjeszkedő ipari parkokat
és a lakópark célú beruházásokat.” A másfél évet meghaladó kormányzás milyen
intézményi elmozdulásokkal jelzi a közérdekű, értékalapú földpolitika
érvényesítését?
A földpiacon a globális
„tőkeszabadság” legfőbb érdeke, hogy az agrár – és földvagyon zavartalan
elsajátításához az útjából bármely akadályt kiiktasson, ami – a külföldi
tulajdonszerzés 2014. április 30- ig fenntartható tilalmának megszűnéséig –
nemzeti önvédelmet adna a föld hazai megtartásához. A tőkeérdek alapvető
jogtechnikája a termőföld jogi minőségének ingatlanná változtatása. Az uniós
jog ugyanis az ingatlanbefektetést közvetlen tőkebefektetésnek tekinti, ami
alapján nemzeti elbánást és korlátlan forgalomképességet követel az
ingatlanoknak. Ez teszi érthetővé például, hogy a földtörvény (Ftv) – a
tőkediktátumnak engedve – a tanyát ingatlannak és nem termőföldnek minősíti,
hogy annak megvételét – bármely számban és bármely külföldi személynek, cégnek
– biztosítsa. Pedig, a tanya – a hozzá tartozó 6000 m2 termőfölddel –
jóval értékesebb, mint a puszta föld. És így alakult ki – a csatlakozási
szerződés átmeneti mentességét és a földtörvényi tilalmat megkerülő, jogellenes
– gyakorlat, amely (csalárd módon, az önkormányzati földtulajdon közbeiktatásával)
a külföldi beruházóra nézve forgalomképtelen, bármely külterületi termőföldet,
a megszerezni kívánt mennyiségben, korlátlanul forgalomképes ingatlanná
változtatja, hogy azt (rendszerint a piaci ár töredékén) annak tulajdonába
adja.
Az Alaptörvény megalkotásánál a föld közfunkcióinak
védelmére kitűnő értékminta lehetett volna az észt, a litván és a bulgár
alkotmány. Ezek a természeti erőforrásokat kizárólagos állami tulajdonná
nyilvánítják, míg a földet nemzeti kincs (vagyon) címén - a teljes államterületre
kiterjedő – közhatalommal védik. Bulgária
gátat szab a nem indokolt termőföld – kivonásnak is és főszabállyá teszi a
termőföld nem élelmezési célú, művelésből való kivonásának a tilalmát. A
jogalkotó, azonban, - a génmódosított szervezetektől mentes mezőgazdaság
államcélként kinyilvánításán kívül – az agrártárca alkotmányos javaslatait
elvetette. Ezek közt a természeti örökség és a környezeti értékek (ezen belül a
termőföld) nemzeti vagyon minőségét is.
Az állam és az önkormányzatok tulajdona ugyan ma nemzeti vagyon, viszont az
utóbbi minőséget épp a legfontosabb vagyoni elemtől, a termőföldtől és az
ingatlantól a forgalomképesség közérdekű kizárásának, illetve korlátozásának az
elvetésével megtagadja az Alaptörvény és a sarkalatos törvény. A 2. 178 millió
hektár állami tulajdonú termőföld nem tartozik a kizárólagos, forgalomképtelen
állami tulajdonba, mint ahogy az önkormányzati föld – és ingatlantulajdon sem
válhat (kizárólag a helyi közösség szükségleteit szolgáló, forgalomképtelen)
törzsvagyonná, hanem a földpiac tőkeigényeit kielégítő „üzleti vagyon”. Ezzel alkotmányos
garanciák születtek arra, hogy a globális tőkének a földszerzéshez nem kell
várnia tulajdonszerzési tilalmának 2014 – től esedékes megszűntetésére, hanem –
a „kifinomított hazai jogtechnikákkal” addig is - bármely magyar földet,
tetszőleges térmértékben, mint ingatlant, a monopóliumát szavatoló
magántulajdonába vehet. Avagy ez lenne a „termőföld nemzeti hatáskörben
tartása”?
A Darányi terv kiemelt jogalkotási feladatai közé
iktatta – többek közt – a zsebszerződések földtörvényi felszámolását. Ez a
jövőcél nyílt bevallása annak, hogy másfél éve mi sem történt a jogellenes
külföldi földügyletek orvoslására, bár ennek legfontosabb jogi lépését a
kormány már 2010 – ben megtehette volna, ha a földtörvényben visszaállítja az
előző kabinet által abból kiiktatott érvénytelenségi szankciókat. Ezek 1994.
júliusra visszamenő hatállyal kizárják, hogy a jogellenes földszerző
telekkönyvi tulajdonhoz jusson. Ezt az intézményt nem pótolhatja az állam
elővásárlási joga, mert ennek nincs visszamenő hatálya, másrészt a 2010 előtt
kötött zsebszerződések egyébként sem kerülnek a Nemzeti Földalap elé. A
burgerlandi agrárkamara által nyilvántartott, 700 ezer hektárt elérő, jogsértő
hazai földügyletek osztrák gazdái így továbbra is jogot formálhatnak a
telekkönyvi földtulajdonra. Ugyanitt a terv rögzíti a „korszerű üzemgazdasági
szabályozás” fogalmát. Ez nem más, mint „a családi gazdálkodó, őstermelő,
kistermelő kategóriák újradefiniálása”. Vagyis – a kormányprogramtól eltérően –
már szó sincs róla, hogy a mezőgazdasági üzemszabályozással a
nagybirtokrendszert kell lebontani, közhatalmi és gazdasági eszközökkel arra
kényszeríteni, hogy – az „egyetlen üzem és a kötelező birtokminimum - maximum” elve
alapján – termelési kapacitásának és földkészletének a törvényes mértéket meghaladó
részét, átalakulásával adja át a kis – és középüzemeknek, ezzel biztosítva a
föld eltartó képességét és a vidék felemelkedését.
A földtörvény bevezette az állam
elsődleges elővásárlási jogát, de a Nemzeti Földalap azt nem gyakorolhatja a
közvagyon növelésére, hanem vele csak a magántulajdont gyarapíthatja. Kétmilliárdos
támogatási program indult a tanyák infrastrukturális fejlesztésére, de fel sem
merül, hogy – azok nemzeti megtartásához – a tanyát előbb termőfölddé kell
minősíteni. Megindult a demográfiai földprogram, amely a gazdálkodó és
gyermekvállaló fiatal párokat földbérlethez és családi üzemhez kívánja
juttatni. E célra 65 ezer hektár állami föld van, ami a termőföldalap egy
százalékát sem éri el, vagyis a nagybirtokrendszer nyomasztó túlsúlyát a
legsikeresebb végrehajtás sem ellensúlyozhatná. (Ma az összes gazdaság 8
százaléka, a legnagyobb üzemek a földalap 90 százalékát birtokolják, egy – egy tőkés
társaság, vagy magánszemély akár 80 ezer – 100 ezer hektárnyi földdel
rendelkezik.) A csekély földjuttatás nem lenne baj: a „mustármag” – hatást
beindíthatja. De a kitűzött célt eleve kudarcra ítéli a pályázati feltétel, ami
egy hektár föld bérletét két állategység bérlői fenntartásához köti. Amikor
uniós tagságunk két évtizedes előkészítése a hazai állattenyésztést
„kivéreztette” (1985 – 2003 közt az állatállományunk már 66 százalékkal
visszazuhant, amilyen megsemmisülést két világháború pusztításai sem idéztek
elő, a mai tehénszám, pedig 321 ezer, ami csak négyötöde a 10 évvel korábbi
állománynak), egy tejelő tehén mai ára 600 ezer és egy millió Ft közé esik.
Ezért fogalmilag kizárt, hogy a gazdálkodást kezdő fiatal a tőkeigényes
nagyállattartásra vagy a sertéstenyésztésre vállalkozhatna. (Nem véletlenül,
konkrét esetben 25 pályázó fiatal közül 23 pályázata nem felelhetett meg a
követelményeknek.)
Senki nem hivatkozhat rá, hogy a
nemzeti érdekű földpolitikának rendkívül bonyolult szakmai kérdésekkel kell
megbirkóznia, amelyekkel még soha nem szembesülhetett. (Már 1997 – től kezdve,
a nemzetstratégia műhelyei a földjog számára az intézményi reform teljes
rendszerét, normaszöveg javaslatait dolgozták ki, amelyekkel a Fidesz és a KDNP
szakmapolitikusai jórészt egyetértettek.) A kormányprogram és az intézményi
végrehajtás látványos ütközése mögött, valójában gyilkos érdekharc feszül: a tőkeuralom
körömszakadtáig ragaszkodik a kiépített elsajátítási életteréhez, amelyből
semmit nem hajlandó átengedni – közérdek címén sem - a többségi társadalomnak. Lehet, hogy az itt
jelzett, vagy hasonló szakmai szempontok is befolyásolták a vidéktárca
parlamenti államtitkárát a lemondást választó döntésében? Még lényegesebb kérdés: ki kérheti számon a
jövőben a földpolitika döntéshozójától a közérdekű kormányprogram következetes
megvalósítását?
A szerző: prof. Tanka Endre, az
MTA doktora, ny. egyetemi tanár, tantárgyfelelős
Vonatkozó bejegyzéseink:
Mi joga van egy magyarnak a Mennyországban?
Rónaság szava: puszta, pénz és piac
Nyílt levél föld ügyben Orbán Viktor miniszterelnök úrnak ...
Nem piskótára, földre megy ...
GMO és NFA
Vonatkozó bejegyzéseink:
Mi joga van egy magyarnak a Mennyországban?
Rónaság szava: puszta, pénz és piac
Nyílt levél föld ügyben Orbán Viktor miniszterelnök úrnak ...
Nem piskótára, földre megy ...
GMO és NFA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése