Sötét enyészet néma éjjelében Temetve fekszik a hajdan kora;
A bajnok alszik a föld mély ölében, Ki tudja merre hamvad hűlt pora?
Sírjára, mert nem tudja senki hol van, Nem hull a bánat könyje szent titokban.
Tisztelt Múzeumigazgató Úr!
Tisztelt Fejér Vármegyei Múzeumi Igazgatóság!
Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Városvezetés!
Tisztelt Sajtószerkesztőségek!
Tisztelt Fehérvári Polgárok!
Tisztelt Honfitársak!
Ha nem hallom, majd látom és tapasztalom, nem hiszem el! El nem tudtam képzelni ezt, hogy ilyen megtörténhet 2024. október 26-án este cirka 19 órakor, főként nem egy magát királyinak nevező városban, melynek hajdani koronázó templomában 15 magyar királyt, királynét, királyi herceget és számos királyi méltóságot helyeztek végső nyugalomba, s megannyi királyt és királynét koronáztak, kikre többszörösen érvényes Garai János Árpádok művének fent idézett néhány sora.
Több, mint 20 éves hagyományt ápolva rendezte meg az Alba Regia Civitas - Fejér Szövetség 2024. október 26-án a Királyi Halottak Napi történelmi kegyeleti szertartást Székesfehérvár Nemzeti Sírkert és Emlékhelyén, a hajdani koronázó templom Romkertjében, melynek meghívója olvasható a fenti csatolmánnyal elérhető honlap bejegyzésben. E meghívót, mint minden korábbi évben, továbbítottuk a Szent István Király Múzeum igazgatójának és titkárságának is, hogy a szokásos zárási idő után a hajdani koronázó templomban eltemetett királyi méltóságok vélt, jelképes, vagy valós sírhelyeinél róhassuk le tiszteletünket kegyeleti koszorúk és virágok elhelyezésével, mécses gyújtással, imával és csendes imádságos énekekkel (amint tesszük ezt hozzátartozóink sírhelyén Mindenszentek idején). Válasz a levelünkre, amint korábban, most sem érkezett, azonban a zárási időt megtoldották ezen a napon is, mint a korábbi években.
Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványul sugára: A régi fény ragyogjon fel honára!
Távozásunk után mintegy fél órával néhány az emlékhely mellett a megszokottnál tovább időző résztvevőnk megrökönyödve tapasztalta, hogy a múzeumi igazgatóság egyik alkalmazottja a szertartás után egyenként kezdi elfújni az osszárium fedlapján elhelyezett mécseseket. Mint a felháborodásuknak és megdöbbenésüknek hangot adók tiltakozására felhívott illetékesek, majd végül a Fejér Szövetség társelnökének, Sajó Máriának Pokrovenszki Krisztián múzeum igazgatóval folyt beszélgetéséből kiderült, maga az igazgató erősítette meg, hogy "tűzvédelmi" okokból írta elő a mécsesek elfújását, megtoldva érvelését azzal, hogy ez így történt korábban is minden évben.
Tisztelt Igazgató Úr!
Ön szándékosan téved! Ugyanis eleddig soha, de soha nem történt ilyen, s ezt Önnek is tudni kellett! A mécsesek háborítatlanul éghettek, pontosan úgy, amint az ország minden temetőjében, azaz a "Romkert" beton, kő, márvány és szikla maradványaihoz képest messze tűzveszélyesebb környezetben. Ezt tanúsíthatják alkalmazottai, a kései, sőt másnapi szemtanúk ugyanúgy, amint a mécseseket napok múlva minden évben leszedő önkénteseink egyaránt.
.jpg){kind=link}