Újabb cikk a Botond Napi Magyarok Vásáráról - köszönet Gyulai Péter barátunknak!

Átvéve a www.magyarokszovetsege.hu honlapról
admin, 2009, május 19 - 10:45 * Hírek

Május 10-én végre ismét Vásárnap volt Székesfehérváron. No persze nem a megszokott ócskaságokkal teli forgatag, hanem a Botond napja alkalmából megrendezett magyarok vására, melyet a Magyarok Szövetsége helyi közösségeinek összefogása teremtett...

Napatyánk a kéken szikrázó égből tekintett alá, ő is láthatta miképp szaporodnak az árusok portékájának árnyat adó sátrak a régi Vásártéren.

Hosszú, az egész közösségünket megmozgató előkészítő munka után elérkezett a várva várt nap, amikor megmutathattuk mindenkinek mire is képes pár ember ha összefog.



Május 10. lévén 10 órakor a rendezvény szentségét biztosítani hivatott ostormenettel kezdetét vette a Botond napi vásár. A jelenlévők emelésére közösen elénekeltünk nemzeti imádságunkat, hogy senkiben ne legyen kétség: ez a nap más mint a többi.

Benis Miklós megnyitó szavai után megkezdődött a vásári forgatag.

Igyekeztünk minél többet adni a régi vásárok hangulatából, így nem csak a portékájukat kínáló árusokkal, hanem zenészekkel, táncosokkal, harcművészekkel is találkozhattak a látogatók, illetve megtekinthették bemutatóikat, előadásaikat is.

Így a Botond napi vásár egész napos kultúrális rendezvénnyé nőtte ki magát, ahol jól érezhette magát kicsi és nagy, fiatal és idős is.

Az apróságok árnyas fák alatt találhatták meg a nekik megfelelő programot, de kétségtelenül a gyerekfoglalkoztató mellett az állatsimogató aratta a legnagyobb sikert.

A nagyobbak két helyszínen szerezhettek bizonyságot arról, mennyire gazdag a magyar műveltség. A színpadon népdalok hangoztak fel, majd táncosok lába alatt dübörgött az emelvény. A tér másik végén pedig a székesfehérvári hagyományőrzők és barantások mutathatták be milyen is a magyar harcmodor és a messze földön híres magyar virtus.

Gondoltunk azokra is, akiknek testét s lelkét megviselte a rohanó világ, így több mint 10 népi gyógyítónál találhattak gyógyírt bajaikra.

Az árusoknak kijelölt területe körül folyamatosan lovaskocsi járt a gyerekek és a felnőttek nagy örömére.

S természetesen ha már vásárról beszélünk, meg kell említeni azt a sok-sok kézművest, aki ott volt, hogy a mindennapokban kapható sok ócskaság után értékre lelhessen az ember. Fonott használati tárgyak, magyar viseletek, lábbelik, kések, népi játékok, faragott használati és dísztárgyak, ládák, ostorok, hangszerek, szőttesek, tej, sajt, kürtöskalács és magyar gyümölcsből készült lekvárok, szörpök, gyümölcslevek és jó magyar pálinka is szerepelt a vásárfia között - természetesen a teljesség igénye nélkül.

De a lényeg nem ez volt, azt talán nem is lehet szavakba önteni. Hiszen azt a légkört ami ott uralkodott, azt csak átélni lehet. Összegyűltek a magyar emberek és egy napra úgy voltak együtt, ahogy azt a Teremtő rendelte, szabadon, boldogan, közössÉgben. Utoljára a Kurultajon éreztem ezt a megfoghatatlan dolgot, aminek az értékét csak egy másik magyar ember érezheti igazán. "Magyarnak lenni büszke gyönyörűség", nem is lehetne jobb szavakat találni arra az érzésre, amit ott átélhettünk. Megtapasztalhatta mindenki, hogy egyáltalán nem elérhetetlen az a jövő, ahol jó lesz magyarnak lenni.

S engedtessék meg nékem, hogy még egy párhuzamot vonjak a Kurultajjal. A vásár másnapján a területrendezési, bontási munkák során ugyanazt tapasztaltuk, mint a magyar-madjar találkozó végeztével. A magyar ember tiszteli és óvja a Földanyát. Csak úgy mint Bösztörpusztán, itt sem kellett vesződni a szemétszedéssel. Hiába no, ilyen egy magyar közösség.

Meggyőződésem, és a visszajelzések is azt mutatják, hogy vasárnap 3-4000 ember oly hosszú idő után újra megélte a magyarságát. Rengeteg köszönet-nyilvánítást kaptunk, ami nagyon fontos, mert sokan utolsó erőinket használtuk fel a szervezés során.

Mi már tudjuk és érezzük, bármilyen nehézség is áll elébünk, érdemes végigjárni ezt az utat. Ami egy új, szebb, magyar jövőbe vezet át mindannyiunkat.

A vásáron tapasztaltak hatására egy gazda például úgy döntött, ezentúl nem a feldolgozónak adja el a megtermelt tejet, hanem a környékbeli falvak lakóinak értékesíti azt. Remélem ő csak az első szentjánosbogár volt, s hamarosan az ország összes gazdája felébred és csatlakozik szövetségünkhöz. Mert szentjánosbogarak vagyunk mi mindannyian, akik immáron több ezren visszük szerteszét a fényt az emberiség éjszakájába.

A Botond napján készült képek megtekinthetők az alábbi oldalon:
http://picasaweb.google.com/esthajnal7/Simon_Gabi#
A FehérVárkörút internetes híroldal pedig egy remek cikket közölt a rendezvényről
http://www.fehervarkorut.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=337:qur-oltara-te-vagy-emeld-fel-a-fejedq-magyarok-botond-napi-vasara&catid=40:turania&Itemid=68

Áldás a Hazára!"