Áprilisban, mikor már hosszabbak a nappalok és kellemesebbek az esték, arra az elhatározásra jutottunk egy páran, hogy szabad téri programokat kellene szervezni. Két helyszínt jelöltünk meg, a Hétvezér Sörkertet és a Belvárosban a Varkocs-szobor előtti kis teret. Így lett az egymáshoz kapcsolódó két előadás - és vetítéssorozat neve Hétvezér és Varkocs Esték.
A Hétvezér Estéken főként őstörténeti előadásokat láthat-hallhat a közönség, a Varkocs estéken pedig filmvetítések lesznek.
Az első előadás
2009. június 16-án, este 8 órakor zsúfolásig megtelt a Huba utcai Hétvezér Sörkert Székesfehérváron. Nem valami születésnap, legénybúcsú miatt. Rendhagyó, de hagyományteremtő módon egy előadásnak adott helyet Nyikos Ferenc, a házigazda.
Az előadó, Dr. Boór Ferenc, találó címet adott előadásának: "Körmagyar"- A kör titka, mely nyelvészeti és őstörténeti szempontból is igazi csemegének bizonyult.
A kör az egész világon elterjedt egyetemes jelkép, mely éppúgy jelentheti az apró magot, mint a Világegyetemet. Maga a végtelen kicsi és végtelen nagy, a kerek teljesség. Ősi építményekben, díszítő motívumokban - mely valójában soha sem csak díszít, képírás is - mindig komoly szakrális szerep jutott neki.
KÖR, KER(ít), KER(t), KAR, KAR(ma), KER(ál)-KIR(ály), GÖR(dül),
GAR(mada), GER(jed), GER(mán)
GAR(mada), GER(jed), GER(mán)
E szavak - pontosabban gyökszavak - csak néhány kisebb-nagyobb ágát képezik a KöR szavunk hatalmas szóbokrának. Ilyen bokor csak ragozó-rügyező magyar nyelvünkben létezik, bár sok más nyelvben (germán, latin, görög) nyomon követhető.
Szó esett még az Arvisuráról, bibliai vonatkozásokról, sumer-magyar párhuzamokról is.
Délután még fenyegető viharfelhők gyülekeztek. Ahogy besötétedett, csendes eső kezdett esni, mely senkit nem zavart, de friss levegőt hozott.
Reméljük, hogy egész nyárra tartalmas időtöltést biztosíthatunk az érdeklődők számára.
Képek a rendezvényről:
Hogy miért van erre szükség?
Egyre többen döbbenünk rá, hogy magyar történelmünket - főleg Mária Terézia óta - módszeresen, szándékosan meghamisítják.
Azt tanítják, hogy primitív finnugor nép voltunk, akik a besenyők által űzött hordaként hont foglaltunk a Kárpát-medencében, és végigraboltuk Európát. Közben szinte minden nem-finnugor szavunkat a szlávoktól vettük át. És most végre fel kell zárkóznunk Európához.
Az igazság: őseink évtízezredek óta itt laknak a Kárpát-medencében. A népesség egy része elhagyta ezt a védett világot, keletre-nyugatra, északra-délre vándorolt. A "honfoglalók" valójában visszatértek!
Ott tartunk, hogy volt Reneszánsz Évünk, de Mátyás királyunkról szinte szó sem esett! Pálosainkról - a fehér táltosokról - úgyszintén nem!
Ott tartunk, hogy a japánok, perzsák, mongolok többre tartanak bennünket, mint mi magunkat.
Ébredjünk már föl végre, és lássuk be, ki akarják tépni maradék gyökereinket? És nem csak a miénket, az összes nemzetét! Lássuk be, hogy a láthatatlan világhatalmasságok egyetlen hatalmas, könnyen ellenőrizhető, agyhalott-fogyasztó globális katyvaszt akarnak - atomizált rabszolgákat Isten, nemzet, család nélkül!
Hála Istennek, szívós nemzet vagyunk, maradt még egy kis gyökerünk. Igen, maradt, a lelkünkben, kultúránkban, Kárpáthazánk elidegeníthetetlen anyagi-szellemi kincseiben!
Írta: Kocsisné Magulya Zsuzsa *Esthajnal*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése