A tegnapi előadás margójára

Kedves Barátaim!

Előadásom igen hosszúra sikeredett, de azért remélem, sokakban gyújtott tüzeket, hogy felragyogjon, mikor eljő az ideje. Magot vetni jöttünk, s jövünk össze rendszeresen. S Isten engem úgy segéljen, ígérem, kihajt egyszer, meg még egyszer, ha nem hagyjuk, hogy az idő eleméssze.

Kihajt, mint Erzsó meséje, melyet nem a mai előadás ihletett, hanem - mint minden - az öreg-örök ős erőny szüleménye és okkal az égből eredt és kísért rendszeresen álomba néhány cseperedő gyermeket úgy másfél évtizede. Felnőttek, de erre bizton örökre emlékeznek, s a mese él, mint egy égi ige.

Ajánlom figyelmetekbe, ha már a fény ünnepe, a Karácsony közeleg:

A kis virág
Erzsó meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szép Tündérország, hol mindig kék volt az Ég, zöld a fű, a Nap fénye vidáman csillant a tavak vizében. Az állatok és emberek barátságban, békében, boldogságban éltek ott.

Ezt a gyönyörűséget megirigyelte a Sötét Boszorkány, mert nem értette a boldogság titkát. Egy nap, csellel, elvarázsolta az országot, kietlen, sötét pusztasággá változtatta. Minden nap körbejárta a birodalmát, hogy senki ne merje háborgatni szörnyű bosszújában és haragjában.

Ám a harag elvakította, és nem vette észre, hogy az egyik szikla tövében apró, színes kis virág bújt meg. A gyenge kis hajtás reszketve így fohászkodott nap mint nap: Ég, adj innom, Föld, adj ennem, Nap, adj nekem erőt. És az Ég megitatta, a Föld megetette, a Nap titkon Erőt adott neki, mindaddig, míg megerősödött. A Boszorkány ekkor észrevette, és hatalmas szelet gerjesztett, hogy ezzel kitépje a Kis virágot. Ám a szikla elrejtette őt. A Gonosz azt hitte, győzött és elment. Ekkor a Kis virág felemelte fejecskéjét és így szólt: Ég, adj innom, Föld adj ennem, Nap, adj nekem erőt hogy MAGot szórhassak.
Amikor megértek a MAGocskák, a szélhez fohászkodott: Szellő, rázd ki fejecskémből a MAGokat és vidd szét az egész országban, hogy ők is újra MAGot szórhassanak.

Így történt. Hamarosan apró, színes Kis virágok lepték el az országot. A Sötét Boszorkány nem tudott ellenállni a SZERETET erejének és elporladt, beleveszett a nagy Semmibe. Azóta ismét öröm és boldogság van Tündérországban, ismét kék az Ég, zöld a fű, a Nap fénye vidáman csillan a tavak vizében.

Eddig a mese. Jó éjszakát gyermekek!
Sohase higgyétek, hogy a mese gyermeteg, s az írás többre megy.
Az egy igaz égi ige is a szóval született, s általunk lett mondat, majd gondolat, ami a fénnyel, vagy még annál is gyorsabban terjed, hogy valahol új MAGot vessen.

Ferenc, az öreghegyi