Fényvárás
Hideg, téli, dermesztő éjszakákon
A hófellegekből kristályok hullnak,
Az évközbeni lázas cselekvések
Idejei most már elmúltak.
Takarója alatt pihen a természet is,
Minden a megújulását várja,
Ilyenkor – ha teheti – a bölcs ember
Ajtaját egy időre, kulcsra zárja.
Révülve, tűnődve jó most elücsörögni
Egy barátságos, meleg kályha mellett,
Mert a lélek útját újra kiegyengetni
Rend-szerint mindig ekkor kellett.
Felébrednek elfeledett fényszálaink újra,
Néha segítő érzések, gondolatszikrák jönnek,
A tisztaságra, bölcsességre ráakadni
Merjünk átadni magunkat a csöndnek.
Mind az összes terhes, rossz érzéseim
Elküldelek titeket megkönnyebbülve,
Aki marad, meglátom: Ki vagyok Én?
Nyugodtan nézhetek már a tükörbe.
Belső képemet összerakom a világomról,
Apró darabkákból, képessé így válok arra,
Amikor az új fény megszületik,
Otthonát bennem örömmel belakja.
Magyarkút, 2010. december 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése