Simon Péter és Kónyi Kiss Domonkos!
Augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel Nektek gyújtunk gyertyát, Rátok gondolunk, Rátok emlékezünk mi is, „fejérek”, Fejérben, a Fejér Szövetségben.
Augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel Nektek gyújtunk gyertyát, Rátok gondolunk, Rátok emlékezünk mi is, „fejérek”, Fejérben, a Fejér Szövetségben.
Péter és Domonkos. Nem tagok voltak ők, de valódi szövetségesek, a hajdan még magyarok - mára kevésbé hangzatos, de sokkal munkásabb, minden hatalomtól és hatalmi szándéktól eltávolodott „fejérek” - szövetségesei maradtak mindketten.
Velük mindig szót értett a magyar ember. Mindketten tudták, hogy mitől igazul meg a tett, s az összefogásra, az együttműködésre egyikőjük sem volt soha, egy pillanatra sem rest. Mit üzent az egyik mindenben, s mit üzent a másik egyben?
Péter! Péter „rövid” élete mit üzen? Mit üzent a lovag, az I. András Lovagrend lovagja? Mit üzent a fejér vitéz, a Fejér Baranta Egyesület vitéze? Mit üzent a vármegyés, a Hatvannégy Vármegye harcos tagja, Domonkos jobb keze? A fejérek szövetségese, mit üzent? Mit üzent a kikiáltó, a költő, a kisfilmek rendezője, számos rendezvényünk, fórumunk, vásárunk hangja, emelkedett beszélője? Mit üzent, ha nem azt, hogy bátor vagyok itt és köztetek, köztünk, veletek, sohasem ellenetek, s itt, Fejérben?!
Domonkos! Domonkos ugyancsak rövid élete mit üzent? Mit üzent a voks, amit egyszer s mindenkorra letett a HVIM fejér megyei szervezetében? Mit üzent minden beszéde, melyben tizenévesen időseket megszégyenítő bölcsességgel szólt hazája és a magyarság érdekében nem egyszer, nem kétszer, de rendszeresen? Mit üzent a kiállása és helytállása a Hatvannégy Vármegyében? Mit üzent, mikor világosan beszélve adta értésre, hogy mit képvisel és mit nem, mint a Fejér megyei HVIM elnöke? Mit üzent, ha nem ezt, hogy Domonkos vagyok, veletek, köztetek, sohasem ellenetek itt, Fejérben?!
Péter és Domonkos! Hagyatékotok nélkül nem lennénk teljesek. Péter és Domonkos emléke nélkül nem lennénk azok, amik vagyunk. Nem lennénk fejérek, Fejér megyében!
Isten áldása kísérjen minket és Titeket, Kónyi Kiss Domonkos és Simon Péter! Ti egyek lettetek. Azon az úttalan úton lettetek örök egyek! Példátok egyesítsen minket is, mikor úttalan utakon keressük mi is azt az egyet itt, Fejérben, fejéren!
Emléketeket örökre őrizzük mi is, a fejérek szövetségében! Ady szavaival fohászkodunk értünk és értetek:
Adja meg az Isten
Bár furcsa a világ,
Ne játsszak ölő, gyilkos,
Cudar komédiát,
Adja meg az Isten.
Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.
Simon Péter: Kilencvenedik esztendő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése