Az, hogy Varró Dániel mekkora költő: minősíthetően minősíthetetlen! A tartalomról nem is beszélve, "a kecske is szebben és szebbet mekeg!"
Azonban az, hogy egy ilyen vers bekerülhet egy ötödikes olvasókönyvbe, az már bűntett a jövő nemzedékkel szemben! És ezt felolvastatjátok, kedves pedagógusok?! Volt nektek édesanyátok és -apátok?
Mikor mentek már el oda, ahova valók vagytok, lelki-szegény kufárok?
Ferenc (az öreghegyi)
A lapátos részt mindenképpen kipróbálnám ezen a Dánielen, majd ha még tud járni akkor adnék egy szöget a kezébe és megmutatnám neki a legközelebbi konnektort!!!!!
VálaszTörlésFELHÁBORÍTÓ!!!!!!
Üzenet a halàlkufàroknak, megbìzott költöknek az EGY IGAZ ISTENTÔL: "Ne hitegess senkit, akinek füle van, meghallja.
VálaszTörlésElsői a Magyaroknak kik Isten és ember mögé bújtok, hát nincsen bennetek félsz? Magyar névvel ékeskedsz de a leghitványabbak közül való vagy a Földön, tegnap odaveted a testük azért a jelentéktelen hatalmadért, ma már a lelkükkel kereskedsz.
Hogy mersz a népem vérén gyarapodni?
Sokakat megment majd hite és szíve a három nap alatt, nincsen neked egyik sem és félned sincsen mitől. Személyesen fogok rád vigyázni, hogy bajod ne essen. Ismered te markolokot hát megmutatom elveszeket is, úgy éled majd hátralévő életed ahogyan azt a Magyarnak szántad, okult már ő tőled tíz év alatt eleget. Házat építesz majd de nem tűri meg a Föld, szakadatlan vetsz majd de nem hoz neked termést, kutat fúrsz majd de nem ad neked vizet, gyógyítanak majd de betegségek között leszel. Farkasok cinkosa vagy te, ha maradt még egy szikrányi eszed hát menekülsz onnan hol gyökeret ver a lélek.
Tervezd csak az öregkorod.
Te magad választottja, aki a bárány szavait szólod de farkasa vagy a Földnek.
Hogy mersz a népem otthonára törni?
Nincsen nemzeted hát pusztítod másét. Nincsen múltad hát ellopod másét. Nincsen lelked hát mérgezed másét. Nincsen életed hát kioltod másét. Nincsen otthonod hát elveszed másét.
Elégetted te a könyvet de a tudást nem, elrejtetted te a múltat de az emlékezetet nem. Üldözted te Mágusainkat, lemészároltad Táltosainkat, Aranyasszonyainkat, az erőt mely népünket védte és a szívet mely életét adta.
Hogy merted?
Ellensége vagy te a Földnek és minden élőnek azon, gyűlölsz te mindent ami nem tőled való. Az utolsó zöld ágról is tudok melyet valaha letörtél, ne félj hát te sem mert te hiába félsz már. Ki mint vet, azonképpen arat, de aki elmulasztja a vetést hát ne arasson az semmit.
Nem lesz ki tovább szánjon téged mert még hírmondód sem marad. Egy sarkát sem hagyok a Földnek ahol csak az utolsód is megvethetné a lábát.
Ő jött, hogy mutassa neked a szeretetet, hát én mutatok neked Igazságot is.
Te, aki saját hazádban rablógyilkosa vagy a Magyarnak.
Hogy mersz a kézbe marni mely kenyered adja?
Talán azt hiszed majd megvéd tőlem az a hitvány bőröd? Sok derék Magyar van feledből, hát tágra nyisd a szemed és okulj becsületet tőle míg idődből futja. Van okod neked félni de jól vigyázz, ne kelljen a farkas sorsára jutnod. A legkisebb ágat se merd letörni, a legkisebb követ se merd elvenni s a legkisebb fűszálra se merj kezet emelni az én szemem előtt. S ha kegyelmet akarsz hát mától vetni fogsz annak kitől tegnap arattál.
Jól vigyázz.
Ti tizenhármak, te ezerkarú szörny aki birtoklod a tudást.
Kinek mersz te azzal a trónjára törni?
Nincs olyan rejteked hová bejárásom ne lenne, képtelen vagy hárfáddal a fény útját állni hát életadóidra törsz vele?
Hogy mered azt Föld és Ég szívébe szúrni?
Hát kitépem én húrjait mind egy szálig, elveszem azt a jelentéktelen hatalmad. Kiparancsolom kezedből a kígyót és nem lesz szemed mellyel láss, nem lesz füled mellyel hallj, nem lesz szád mellyel parancsolj, nem lesz íjad mellyel árts és nem lesz szárnyad sem, mellyel eltakard többé az eget.
Hogy mered az emberrel ember vérét venni?
Uralni akarod a lelket, uralni akarod a testet, uralni akarod a Földet és uralni akarod már az Eget is. Hát legfőbb vágyad az utolsót megadom neked, fejedre szakajtom én mind a hat égboltot felőled. Előhoz majd téged a legnagyobb vihar, elpusztít téged a legnagyobb tűz, magába temet téged a legerősebb földindulás és tisztára mossa őt tőled a legnagyobb ár. Helyére teszem én az utolsó fát is három nap alatt melyet valaha kidöntöttél.
A legmélyebb barlang, a legerősebb vár és a legmagasabb felhő sem lesz menedéked előlem, mert három napig én leszek a Föld, én leszek a vár és én leszek az Égbolt. S akik önként szolgálnak téged, hát azok is a sorsod választották mindannyian.
Te törvényeket használsz, én törvényeket írok. Hogy állhatnád te utamat?
Míg én itt vagyok, Új Rendet ebbe a Világba te nem hozol.
Én hozom az Égit."