Ma épp tavaszi nap-éj egyenlőség napja van.
A régi magyar naptárban: Kikelet hava, Tavasz ünnepének napja.
S a vihar, amit éppen azon tanszéken megvédett doktori dolgozat kavart, amelynek vezetője a Szent László herma relikviájának hitelességét bizonyította, nem ül el, mert további, attól független kutatások is ugyanabba az irányba mutatnak. A doktori dolgozat pedig éppen azon a tanszéken született, amelynek vezetője annak a nyugalmazott egyetemi tanárnak és múzeum igazgatónak fia, akinek Tudománytörténeti Vándorkiállítása általunk is terjed, s már nemcsak a csonka, hanem az egészséges Kárpát-honban.
S bár sokan vagyunk, akik Magyar Adorján polihisztor, vagy épp néhai Varga Csaba grafikus és nyelvész tanait tartjuk elfogadhatóbbnak, azaz hogy az, ami magyar volt és maradt, az nem jött ide sehonnan sem, hanem Kárpát-medencei alakulat, s Atila nevének eredetét sem tartjuk (miért is tartanánk?!) germánnak csak azért, mert az ó-germánban a jelentése atyácska (melyik volt előbb, az atya, vagy a népének mondája?), mégis jó látni, ha repedezik az összetákolt finnugrisztika, avagy oszlik végre a doh-, dög- és dühszag (már bocsánat).
