556. éve
556. évvel
ezelőtt 1456 július 14-én Szalánkeménről Hunyadi és Kapisztrán megindul a
szárazi csapatokkal és a királyi hajósnéppel, hogy áttörje II. Mohamed
oszmán hajóhadának blokádját és a segélycsapatokkal Nándorfehérvár
felmentésére sorakozzon.
A
megerősített al-dunai magyar flottacsoportosítás és a nándori
hadikikötőből, ár ellenében kifutó naszádok közrefogják a Baltoglu
admirális vezette, Zimonynál a Dunán horgonyzó és összeláncolt oszmán
flotta erődöt és több órás közdelemben a blokádot áttörve megnyitják az
utat a segélycsapatoknak az élelem és hadianyag szállításhoz, az
ostrommal meggyötört Nándorfehérvárhoz.
Ez a magyar hajózás, a királyi hajósnép páratlan, mondhatjuk, legnagyobb teljesítménye és szolgálata.
(A királyi hajósnép a keresztény magyar állam egyik legrégibb
intézménye. A középkori iratokban az elnevezés nemcsak a hadihajósokat
és más hajósokat közvetlenül, hanem a hajózáshoz kötődő többi
mesterséget – hajóvontató, révész, hajóács stb. – a hajósnép
szolgálatára, fenntartására rendelt falvakat is átfogta.)
Előzmények:
1453. II. Mehmed vezetésével az oszmánok elfoglalják Konstantinápolyt – az Új Rómát,
a Kelet Római Birodalom, valójában Római Birodalom fővárosát melynek nyugati részét a népvándorlás csapásai megsemmisítettek.
A fiatal, tehetséges és sikeres szultán nagyot gondol:
Egyesíti a Római Birodalmat és kiterjeszti a mohamedán vallást Európában.
Nagy erővel készül a megvalósításhoz.
A terv megvalósításának útjába a Magyar Királyság és „kulcsa” Nándorfehérvár áll:
Szentkláray: „A szultán, hogy annál könnyebben s hamarabb
juthasson még több hajó birtokába, mind a Dunán mind annak mellékfolyóin
akárminő, csak hasznavehető hajót erővel elszedetett, azokat Viddinnél
mind összegyűjtette és hadaival megrakatta.
A különféle nagyságú török hajók száma tehát 200 volt, azok közt 65, a tengeri hajók mintájára a hadjárathoz készített két- és háromsorevezős hadigálya a Duna torkolatából.”
A növekvő veszély elhárítására 1455. május 15-én III. Callixtus pápa, keresztes hadjáratot hirdet. Megbízta
a kasztíliai Don Juan de Carvajal bíborost, hogy keresztes hadat
toborozzon a Német-Római Birodalomban, Lengyelországban és
Magyarországon.
1455. szeptember 8-án Carvajal felvette a keresztet és megbízatást a Szent Péter Bazilikában a pápa celebrálta misén.
A magyarországi keresztesek toborzását Giovanni da Capestrano / Kapisztrán János
ferences szerzetes vitte véghez. Neki köszönhető, hogy 25-30 000
keresztest sikerült toborozni Magyarországon a török elleni hadjáratra.
Kapisztránnak
még Nürnbergben, istentisztelet közben volt egy látomása, amelyben
megvilágosodott, hogy Magyarországra kell jönnie, mert nagy feladatok
várnak itt rá.
1455-ben a Zala vármegyei Alsólendvánál lépett Magyarország földjére. Innen Győrbe ment az 1455-ös GYŐRI ORSZÁGGYŰLÉSRE.
december 1-én kapta meg a pápa 1455. július 20-án kelt brévéjét amiben Callixtus felszólította, hogy buzdítson a keresztes hadjáratra, s további pápai parancsig ne hagyja el Magyarországot.
1456
"Ez évben két üstökös csillag jelet meg, egyik nyugaton másik pedig keleten."
Török történetíró –(1486-i névtelen) írása:
1456 februárjában Kapisztrán Pestre, majd Budára érkezett.
február 6-án Don Juan de Carvajal a pápai legátus V. László kíséretében Budára érkezik.
február 15-én nagymise keretében Carvajal kihirdi a keresztes hadjáratra felhívó pápai bullát, s megbízza Kapisztránt a kereszt hirdetésével.
Ekkor vette fel Kapisztrán a keresztet.
Giovanni da Tagliacozzo ferences szerzetes, Kapisztrán kísérője és egyik krónikása:
:,,Kaliszt
pápa keresztet küldött neki, melyet a sz. Angyalokról címzett bibornok
és pápai követ kezéből a legnagyobb ájtatossággal, sűrű könnyhullatások
között vett át Budán 1456. február 14-én, böjt első vasárnapján. A
kereszttel együtt pápai brévét, s azonkívül a pápai követ által szóbeli
meghatalmazást is kapott a keresztes háború hirdetésére, keresztesek
gyűjtésére, a kereszt jelvényének kiosztására. A tejhatalmú megbízást
buzgó készséggel vette át, kész levén bármely pillanatban meghalni
azért, ki értünk a kereszten meghalni kegyeskedett. Jól tudta ugyan,
hogy nem adatik meg neki, vérének hullatásával megszerezni a vértanúság
koronáját, mégis iparkodott odaadni életét barátaiért, s elnyerni a
vértanúi pálmát."
Kapisztrán így ír a pápának:
"Én
teljes alázattal vettem át a tisztelendő legátus úrtól a Szentséged
által megáldott keresztet. A feltűzött keresztet utolsó csepp véremig
hordani fogom, még ha naponként százszor kellene is a véremet kiöntenem
érte."
- Carvajal, a Német-Római Birodalomban és Lengyelországban is kihirdette a keresztet.
A birodalomban Regensburg vált a keresztesek gyülekezőhelyévé.
1456 március a budai országgyűlésen érkezik a hír; II. Mehmed Nándorfehérvár ellen készül.
Megkezdődik a munka a várható támadás elhárítására.
- Hunyadi 10 000 katonának a maga, és 20 000-nek a király nevében való kiállítását vállalta.
- Az országgyűlés különadót is megszavazott, egy megelőző háború költségeire. Ennek mértéke telkenként 1 aranyforint.
Az összeg végül a Felvidéken garázdálkodó cseh zsoldosok ellen lett felhasználva.
V. László megerősíti Hunyadi Jánost a birtokaiban és kinevezi Temesi Ispánnak.
Temesvár várát is átadja zálogba!
1456. április 7-én
Budán Kórógyi János macsói bán és a raguzaiak értesülései hitelt
érdemlően bizonyították, hogy II. Mehmed szultán Nándorfehérvár ellen
jön.
V. László azonnal elrendeli a haderő mozgósítását.
A gyülekezés nehézkesen megy.
A király segélykérő levelek sokaságát írja Európa keresztény fejedelmeinek
– segítsék a nagy veszélybe került Magyarországot.
Kéri
III. Callixtus pápát, hogy küldje flottáját mielőbb a török ellen és ő
is sürgesse Európa keresztény fejedelmeinek a segítségét
Április 15 Kapisztrán Budán tartózkodik.
Április közepén távozik Budáról, hogy meginduljon Magyarország déli tartományai felé.
Egyelőre Baranyában, Bácsban és a Szerémségben hirdette a keresztes háborúra való felhívást.
Ebben a munkában segítői voltak Nicola da Farra, Giovanni da Tagliacozzo és
Gabriele da Verona, Gabriele Rangoni a magyar ferencesek mellett.
Korát meghazudtoló energiával fáradhatatlanul kezdte meg a keresztesek toborzását. Sokan sokfelé hívták.
A következő időszakban rengeteg keresztest gyűjtött össze, de az élelmiszerhiány és az, hogy egyelőre nem tudtak mit kezdeni az önkéntesekkel azt eredményezte, hogy Kapisztrán hazaküldte katonáit.
Az általa toborzott keresztesek mindenben
engedelmeskedtek János atyának, így e parancsának is. Azt azonban
meghagyta az önkénteseknek, hogy amikor majd hívja őket,
akkor a megadott helyen és időben jelenjenek meg.
Az
esztergomi érsek és Vitéz János váradi püspök jelenlétében Hunyadi
tájékoztatja Carvajalt a hírekről, kéri, eszközölje Őszentségénél a
pápai flotta a Boszporuszhoz vezényelését.
A legátus
tájékoztatja a Szentatyát a fejleményekről, felhívja a figyelmét, hogy
Magyarország segítség nélkül végveszélybe kerülhet.
"Nagy a veszedelem. Napok,
sőt órák késedelme olyan veszteségeket okozhat, melyeket a kereszténység
örök időkön át siratna, mert azokat, akiktől mi kérünk most segítséget
.maguk is kénytelenek lesznek segítségért folyamodni"
- Hasonló levelet írt Zsigmond osztrák hercegnek is.
- 1456. április 17-én
Carvajal – B Francesco Sforza milánói herceget levelében kéri, segítsen
a Magyarországot fenyegető török ellen, mert az ellenségnek
Nándorfehérvár, vagyis az ország kulcsának elfoglalása a célja. Felhívja
a figyelmét arra is, hogy nemcsak Magyarországot, hanem a keresztény
világot is fenyegeti az oszmán hódító, mert ha II. Mehmed szultán győz,
akkor Európa is végveszélybe kerül.
- Carvajal a lengyel királynak, a Velencei Köztársaságnak és a brandenburgi őrgrófnak is segélykérő levelet írt.
A
szentatya felszólítja III. Frigyest és IV. Kázmér András (1447-1492)
lengyel királyt, hogy nyújtsanak segítséget Magyarországnak.
VII. Károly francia király a pápai bulla és a tized török elleni harcra való szedésének kihirdetését is megakadályozza.
A burgundiai uralkodó az összegyűlt pénzt nem küldte el,
A pápa kéri, hogy legalább egy részét adja a török ellen.
A milánói herceg nem tud segítséget adni, itáliai gondjai miatt - ezt V. Lászlónak 1456. június 1-i levelében írja -, de a pápának megígért 3000 katonát kiállította már.
Velence és Firenze még erre sem volt hajlandó.
A dán, a portugál és a kasztiliai királyok sem tettek semmit.
V.
Alfonz aragóniai-nápolyi király 10-12 hajót küld az Adriára Villamaris
kapitány vezetésével, hogy a török partokat veszélyeztetve segítségen
Szkander bégnek, akinek célja, hogy 30 000 katonával jöjjön Magyarország
támogatására, a török ellen.
Az albán
készülődés leköti II. Mehmed erőinek egy részét, hiszen Szkander béget –
Kasztrióta Györgyöt – kénytelen elvágni attól, hogy Magyarországnak
segíthessen.
A pápa 5000 fegyveressel és 300 ágyúval 25 gályát készített a török ellen.
A pápai flotta parancsnoka az aquileiai pátriárka Lodovico di Scarampo, aki Kapisztránnak írt április 25-én levelében beszámol, hogy már készül a flottaparancsnoki négyevezős gályája s a többivel is igyekeznek elkészülni.
Ezek a hajók Ostiában várakoznak a pápa parancsára június 30-ig.
Hunyadi János főkapitány készül a küzdelemre.
Budát elhagyva az Alföldre megy. Sereget toboroz.
A déli végvárakat és réveket a királyi parancs értelmében megerősíti. A helyőrségeik létszámát felemeli.
Nándorfehérvárat erősíti, Geszthy János kapitány parancsnokának Szilágyi Mihályt nevezi ki, 5000 katonát küld.
Április végén a pápai legátus Szegeden talákozik Hunyadival, aki a határvidéken a török portyák kivédésével foglalkozik
Májusban biztos hír érkezik a török elindulásáról:
II. Mehmed szultán felkészült és hadserege Magyarország ellen indul hadjáratra.
"S miután a császár
jól, s a szerint a mit szándékozott, föl vala készülve, Drinápolyból
megindúlván, a belföldön Thrákén és Makedónián keresztül felső Műziába s
a Haimón szorosához mene, melyet most Szophiának neveznek."
"Az ágyúkat Üszküb (Szkopje) városából gépek segítségével vontatták." majd onnan a Vidinben összegyűjtött hajókon tovább.
- Don Juan de Carvajal bíboros Hunyadira bízza a hadjárat vezetését
május 14. Carvajal gyülekezőt rendelt el Péterváradra a keresztes hadaknak, ahová Francesco assisi püspököt küldi azok fogadására.
A korábban összegyűlt és hazaküldött önkéntesek lassan szállingóznak vissza,
Hunyadi eléri Carvajalnál, hogy elengedi az öt aranyforintot, amit a bűnbocsánatért követelt attól, aki felveszi a keresztet.
Külhonból:
600 fős bécsi egyetemistákból álló csapat érkezik, (akik hősiességükkel tűntek ki az ostromban. )
Steyer városából (Ausztria), továbbá Lengyelországból 300 íjász, Cseh- és Morvaországból is érkeztek keresztesek.
május 23-án levelében
Tagliacozzo egy Hawlud nevü településrő1 Kapisztrántól kérdezi, hogy
mit tegyen a hajókkal és a keresztesekkel, pénze elfogyott és nem tudja,
mitévő legyen. Kéri Kapisztránt, hogy menjen oda, mert ott sok
keresztest össze lehetne gyűjteni.
A levél jól mutatja, mekkora nehézségekkel kellett megküzdenie Kapisztránnak és társainak a keresztesek toborzása közepette.
Hunyadi és Kapisztrán hadereje bizony maroknyi az ottomán szultán erejéhez képeset.
Haselbachi Ebendorfer Erasmus fel is panaszolja Ausztria krónikája című művében:
1. „Hol késik a Római Birodalom, hogy megfékezze a barbár népeket?
2. Hol vannak legfényesebb választói, s retteget választófejedelmek?
3. Hol van Franciaországnak királya, aki elvárja, hogy a legkeresztényibb királynak nevezzék őt?
4. Hol késik Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország királya?
5. A lengyelek? Meg a cseheké?
6. Hol vannak Germánia és Skócia hatalmasai?
7. De imhol itt vannak a fegyverforgatásban járatlan jobbágyok, a patkoló kovácsok,
takácsok, szabók és csizmadiák, tanítók és diákjaik. . . ”
Különös sereg gyülekezik ama „dücső lovagkorban” !
Tagliacozzo, így írja le őket:
„. . .mindnyájan, akik összejöttek, a köznéphez
tartoztak: parasztok, szegények, papok, világi papok, tanulók,
szerzetesek, különböző szerzetesrendeknek laikus testvérei, koldusok;
Szent Ferenc rendjének terciáriusai, remeték. Ezeknél –
kivéve a várkatonákat – kevés fegyver volt. De már lovaik sem voltak,
csak azok, amelyek élelmiszert hordtak. Lándzsákat sem láttunk náluk:
Azok, akik páncéllal vagy más fegyverrel ékeskedtek, úgy tűntek, mint a
Góliát ellen – Saul által – felfegyverzett Dávid! Azonban bőven ellátták
magukat kardokkal, dorongokkal, parittyákkal, dobokka1– olyanokkal,
mint amilyeneket a pásztorok hordanak –, pajzsa mindegyiknek volt. Akadt
némelyiknél íj, pisztoly, kovás puska (spingardae Plumbatae), vashorog.
Meghatottságodban - írja hazaTagliacozzo –
„ Sírtál volna Atyám, ha láttad volna a remeték
rendjének perjelét, szerzetének hat tagjával! Ők a hit iránt való
buzgalmukban szinte égtek a vértanúság vágyától, és – reverendájuk alatt
– vértben, karddal övezetten, fejükön sisakkal, karjukon pajzzsal
rohantak az ellenségre..,"
Szilágyi Mihály kérésére Kapisztrán Péterváradról megindítja addig összegyűlt csapatait 2000-2500 keresztest Nándorfehérvárra.
Tagliacozzo:
"Midőn
azonban János úrr (Hunyadi) és Mihály Úrr (Szilágyi) leveleiből és
hírnökei útján értesült arról, hogy a török nagy hatalommal közeledik a
várhoz, s hogy a várat készületlennek fogja találni, és midőn nemsokára
üzenetet is kapott, hogy hagyjon fel a szónokIással és a legnagyobb
gyorsasággal siessen a keresztesekkel a vár védelmére, mert ellenesetben
a vár csakhamar török kézre jut, akkor a legnagyobb buzgósággal, a
legszentebb iparkodással telik meg; a keresztesek közül, akiket
lehetett, gyorsan magához rendelte, felszerelt öt hajócskát,
élelmiszereket szerzett, lelkesítette az embereket, s hirdette az egész
kereszténységet fenyegető veszélyt. Abbahagyván a szónoklást, Isten
nevében, kevés keresztessel hajóval a Dunán a vár felé ereszkedik le, de
szíve telve volt szomorúsággal. Elméjében fontolgatta, hogy mily nagy
és mily hatalmas a török sereg, mily kevés és gyakorlatlan a segítségre
siető keresztesek serege; s habár nem feledkezett meg arról, hogy Isten a
csekély sereget is megvédheti, mégis igen szomorú volt."
I. csoda
Ezután
Tagliacozzo taglalja, mennyire bántotta Kapisztránt a magyarországi
helyzet, hogy Hunyadin kívül szinte senki sem kelt hadra, majd így
folytatja:
"...midőn a tisztelendő Atya oly csekély számú segítséggel lefelé hajózván szomorkodó szívvel Péterváradra jutott, ott szent misét mondott,
a melyben a legnagyobb buzgósággal kérte Istent, hogy legyen
védelmezője az ő ügyének, s ne tekintse a keresztények rút
hálátlanságát."
Itt Kapisztrán rövidesen meglátott egy nyilat az oltáron, amelyre ez volt írva arany betűkkel:
"Ne félj János, légy megnyugodva, s ahogy
kezdted, iparkodjál tovább is lehajózni a Dunán. Siess, mert az én nevem
és a szent kereszt erejével győzelmet fogsz aratni a török felett,,
Ezen annyira felbuzdult Kapisztrán, hogy mindent és mindenkit ellátott a kereszttel.
Kapisztrán szavaival:
"Amióta a kereszt erejében a kereszt ellenségei
megszégyenítendők és kiirtandók, minden, mi hasznunkra rendeltetett,
legyen megjelölve a szent kereszt jelével"
"Sürgetve tehát a várbeliek
által, a keresztesek öt hajójával és azonkívül nem csekély számú
keresztes csapattal, kik a szárazon kisérték őt, siet Nándorfehérvár
alá. Midőn a várbeliek és a váron kívül lakók őt közeledni látták,
örömüket a várból jelekkel tudatták, majd meg, különböző hangszerek
zenéje mellett eléje siettek s őt a keresztesekkel együtt, lobogók alatt
július másodikán, Sarlós boldogasszony ünnepén a legnagyobb
örömnyilvánítások mellett a várba vezették. Megérkeztével a várbeliek
elfelejtették eddigi aggodalmukat, szomorúságukat s örömtől, vígságtól
visszhangzottak aznap a vár ősfalai; az öröm napja volt ez, mert az ő
jelenlétében már senki sem félt az ellenségtől, a rossz napok elmúltak s
helyökbe a bizalom által szült vígság napjai léptek.,,
A keresztesek első csapatai Nándorfehérvárra így megérkeztek.
Jön Hódító Mohamed szultán és az oszmánok hadserege !
június 9-én a szultán a csapataival elérte Szerbiát.
A Morava mentén, egyenest a Dunához megy, hogy a flottája felvonulását védelmezze.
június 12. Szeged: Hunyadi parancsot küld az erdélyi szászoknak, hogy csapataikat Keresztelő Szent János napjára, vagyis június 24-ére Karánsebesre küldjék.
június 13.
II. Mehmed menetből ostromolja a Duna és a Jeszava partjainál
Vég-Szendrőt–Smederevo-t, Brankovics György megerősített székvárosát.
Pár nap ostrom után elvonul a szultán Nándorfehérvár felé.
június 15-e körül Hunyadi Temesvárra, majd Kevére vonul.
Június 22-én Hunyadi újra ír az erdélyi szászoknak, hogy 25-ére Kevére menjenek, hűtlenség büntetésének terhe alatt.
június 24-én megjönnek az első keresztesek - mintegy 25-en -Frankfurtból.
Majd több ütemben mintegy 3051 keresztes gyülekezik Regensburgban az egyedül érkezetteken és a város kontingensén kívül.
(Sokan sajnos csak az ostrom után érkeztek meg – Magyarországra pedig még később.)
V. László király a növekvő veszély miatt Cillei Ulrikkal egy vadászat ürügyén Pozsonyba majd Bécsbe menekül:
". Magyarország gyenge gondatlan királya, félénk kegyenczétől vezéreltetve,
a bécsiek által fényesen fogadtatott s diadalmi pompával kisértetett ősei lakába."
Thuróczy : ".
..az éjszaka sötétjének leple alatt kimentek Buda várából, és
haladéktalanul útra kelve, Bécs városába vetették be magukat, és Buda
több mint egy fél hónapig nyitva és szükséges őrség nélkül állott.,,
"És noha napról – napra terjedt az ellenség jövetelének a híre, senki sem nyúlt fegyverhez ellenük."
A magyar főurak csak tessék-lássék gyűjtik a sereget.
Hunyadival Kórógyi János macsói bán, Újlaki Miklós, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén készülődik.
Hunyadi főkapitány serege 12 000 fő, amit a külföldről érkezett önkéntesek és az itthon toborzott keresztesek egészítenek ki.
1456. június 29. Róma, Szent Péter III. Calixtus pápa az oszmán veszély miatt,
„meghagyja
valamennyi főpapnak, a kereszténység védelmében hirdessenek bűnbánatot,
harangszóval szólítsák a híveket imára, tartsanak körmenetet”
júliusban
Carvajal az ország és a szomszédos államok papjaihoz bocsátott ki egy
rendeletet, amelyben búcsút hirdet mindazoknak, akik legalább fél évig
harcolnak vagy katonát fogadnak
fel hat hónapra a török ellen.
Hunyadi, Kevénél őrködik, hogy meggátolja felvonuló török had átkelését a Dunán.
Nándorfehérvárnál
veszély fenyeget, hogy Kapisztrán benn reked a várban, és ezzel
lehetetlenné válik az újabb keresztesek toborzása, mivel ő a
toborzásának lelke és irányítója.
Hunyadi kéri Kapisztránt, hogy induljon Kevére, nehogy bent rekedjen a várba.
Kapisztrán engedelmeskedik s a Kevénél állomásozó magyar csapatokhoz készül.
Szilágyi Mihály két hajót adott Kapisztrán János és a vele tartó további négy ferences számára: vele tartott György és Ferenc testvér a magyar ferencesek közül, raguzai Sándor és aquileai Sándor a külföldi franciskánusok közül. Így ők még az ostromgyűrű bezáródása előtt Péterváradra hajóztak fel Nándorfehérvárról.
A július 2-án levitt keresztesek és a többi obszerváns ferences, köztük Tagliacozzo is a várban maradt, hogy segítse a védőket az ostrom során.
Mielőtt elhajózott volna Péterváradra, Kapisztrán még reggel misézett, s így
szólt a várbeliekhez:
„Ne féljetek, bátran álljatok ellen minden rohamnak, mert ha Isten
úgy akarja, rövid idő múlva annyi keresztest hozok magammal, hogy
bámulni fognak úgy a törökök, mint a magyarok.”
Majd rendtársaihoz szólt ekképpen:
"Gyóntassatok,
az egyenetlenségeket oszlassátok el, ápoljátok a sebesülteket és a
betegeket, temessétek el az elhunytakat s hirdessétek szüntelenül az
ellenállást. De ti, kik papok vagytok, óvakodjatok, nehogy saját kezűleg
vagy egy törököt megöljetek, vagy a törökök legyilkolásában köveket,
nyilakat vagy fegyvereket nyújtva másoknak, közreműködjetek; a ti
fegyvereitek Krisztus keresztjének ellenségei ellen legyenek: az
imádság, a szent mise-áldozat, a szentségek kiszolgálása és az
irgalmasság cselekedetei.
A laikus testvéreknek azonban nem adok parancsot, nem adok utasítást, tegyetek úgy amint Isten sugalmazza nekik.,,
Ezután Kapisztrán elindult a Szilágyitól kapott hajókkal Pétervárad felé a Dunán.
július 2-án a török flotta is a vár közelében cirkál.
II. csoda
"..
.János úrhoz akart sietni, a fenyegető veszélyt semmibe se vette,
testét Isten iránti tiszteletből, a keresztény egyház iránti
buzgóságból, veszedelmektől nem féltette, mert már a szokottnál jobban
szomjúhozta a vértanú halált. De eltávolította tőle az Úr, amit annyira
kívánt, eltávolította, hogy saját dicsőségét és felségét annál jobban
kinyilvánítsa. Az Úr keze volt, hű szolgája fölött. Közeledett az est, a
levegő azonban még a lehető legtisztább, legvilágosabb volt, a nap még
erősen tüzelt és melegített, a Duna csendesen folyt, s íme egyszerre a
legsűrűbb felhők borították az eget, a nap elhomályosodott, borzasztó
vihar keletkezett, a Duna felkavarodott, háborgott, s oly felfordulás
állott be, oly sötét lett, hogy még ugyanazon hajón levők se látthatták
egymást, s akaratuk ellenére a szél által a partra hajtattak. Amint
partra szálltak újra derült lett az ég, csendes a Duna. És íme azonnal
megjelentek a törökök gályái azon a helyen, honnan az erős vihar a
tisztelendő Atyát elűzte."
Kapisztránnak
ekkor Isten segített, hiszen ezt a vihart nem lehetett másnak
tulajdonítani, s a korabeliek sem tekintették másnak, mint isteni
beavatkozásnak.
július 3-án, a török had Nándorfehérvárhoz ér:
- Hunyadi újabb levele a hét erdélyi szász széknek, hogy éjjel-nappal menetelve küldjék a seregeiket hozzá. Vlad oláh vajdát rendeli védelmükre.
Nándorfehérvárban
félelmetes látvány mikor a várostól délre elterülő Sumadijai-dombvidék
lankáin reggel megjelentek az Oszmán Birodalom rettegett csapatai.
A ruméliai hadtest alakulatai érkeztek először majd az anatóliai hadtest, a janicsárok és a tüzérség következett.
II. Mehmed serege a várostól délre elterülő dombokat és a Nándorfehérvár előtti síkságot foglalja el. Egy hétig tart, míg a hatalmas sereg elfoglalja kijelölt helyét a következő hadrendben :
1.) Első vonalában a tüzérség. Ágyúk, kőhajító gépek.
2.) Balszárnyán az anatóliai hadtest.
Az ázsiai hadak a Szávára támaszkodva a vízivárostól dél-délnyugatra, a közeli dombon táboroznak.
3.) A jobbszárnyon a ruméliai hadtest.
Feladatuk a török flotta kikötőjének biztosítása valamint a magyar hadak dunai átkelésének és a várból kitörések elhárítása.
4.) A sereg második vonalában áll a tartalék, a szultáni testőrség a janicsárok négyszögével.
II. Mehmed sátra Vracar-hegyen áll.
Tagliacoso:
"A szultán sátorát
magasabb helyen állították fel, melyet sok zászló és sátor vett körül,
melyekben a szultánt őrző 5000 janicsár lakott."
"Óriási
magasságú csodaszépen felállított sátoraik valának oly nagy számban,
hogy úgy nézett ki az a terjedelmes föld, hol el voltak helyezve, mintha
nem is sátrakkal, hanem felhőkkel volna beborítva. Megszámlálhatatlan
különböző lobogó, nagy, magas és a törökök rangja szerint változó. A
nagyvezér zászlóján zöld mezőben félhold ragyogott."
Tagliacozzo:
"Törökországból,
Szerbiából, Boszniából szünet nélkül hajtották fel az igás állatokat
megrakva nyilakkal, íjjakkal és élelmiszerekkel; rengeteg sok tevéjük,
ökrük és bivalyuk volt, melyekkel páratlan ügyességgel továbbították a
legnehezebb ágyúkat is, bajosan lehetett volna megállapítani, annyi
volt. Hasonlókép rengeteg sok kürt és egyéb hangszer. Díszes sátrakat
hoztak oda, melyekben valának szertartásos könyveik, szőnyegeik és más
egyéb, mi az ők …… szertartásaikhoz szükséges. Gabonaőrlő malmok,
hordozható kenyérsütő kemencék, s különböző nélkülözhetetlen dolgok
kimondhatatlan mennyiségben. Mindezt és ennél még jóval többet
szállítottak oda a legnagyobb vesződséggel, nem egy hanem több nap
alatt. Hallottuk azt is igen megbízható forrásból, hogy kutyákat is
hoztak magukkal azon célra, hogy a megölt keresztények húsát felfalják.
Hoztak magukkal lovakon és szekereken szép asszonyokat, hogy a
keresztényeket elpuhítsák."
A török flotta legnagyobb része Nándorfehérvártól északra, a Nagy Hadisziget fölött, Zimony magasságában blokáddal zárja el a városhoz vezető vízi utat Magyarországtól.
A hajóhad többi része a vár közelében a Száván és a Dunán cirkál, hogy elszigetelje a várat.
Nemcsak
a folyami zárat biztosítja, hanem a folyó felöl akár támadást is tud
intézni Nándorfehérvár alsó- és vízivárosa ellen, a megfelelő
tüzérséggel felszerelt gályák segítségével két tűz közé szoríthatja a
várat.
"A
hajókon voltak az értékes tárgyak, a kincsek is. A gályáknak egészen
új, ismeretlen és csodálatos szerkezetük volt. Alkalmasak voltak úgy a
védelemre, mint a támadásra; s oly gyorsan száguldoztak ide s tova a
vízen, mintha nem is faalkotmányok, hanem a leggyorsabb nyilak
lennének."
A Hódító Mehmed szultán blokádot von Nándorfehérvár köré és az oszmánok nyomban megkezdik a város ostromát.
Július "... hó negyedik napján távolról kezdték ostromolni a várat. .." írja Tagliacozzo.
Turszun bég:
" Parancsot adott a szultán – az ágyúk és ostromgépek felállítására és aknák ásására.",
s rövidesen a lövetést is megkezdte serege.
Bonfini:
"A hadigépek lövései egészen Szeged városáig és körös-körül több mint huszonnégy magyar mérföldnyi körzetben" hallatszottak írta Thuróczy – az általa feltételezett látványról:
"Az ágyúk állandó tüzelése hatalmas füstöt
okádott, a nap pirosló sugaraitól ragyogó eget a felhők sűrű homályával
sötétítették el, és a fújdogál6 szellők a kén bűzét hozták magukkal.,,
A kortársak megjegyzése:
„..azok
közül kik közülük hozzánk menekültek, állították, hogy a szultán
megesküdött az ö lelki üdvösségére és Mohamedre, hogy két hó alatt egész
Magyarországot meghódítja, s mint annak ura Budavárában fogja
vacsoráját elkölteni.”
Bonfini szerint Mehmed a következőket hangoztatta:
„Atyai
barátai elmesélték neki, hogy Murád hajdanán két hónapot töltött
Fejérvár ostromával, és dolgavégezetlenül távozott, ezért atyja
szellemét gyalázattal illette, és azzal kérkedett, hogy két héten belül
megszerzi a várost.”
II. Mehmed csapatokat akart átdobni a Száva s a Duna bal partjára.
Erről azonban a szultánt egyesek lebeszélték.
A pasák így vélekedtek javaslatáról – Nesri szerint:
"mihelyt e várat elfoglaljuk, nem marad más ellenség, s mi hol találunk helyet,
a hol portyázhassunk; akkor szükségképpen szántanunk kell."
Turszun bég: A haditanácsban a főrangúak ekképp ellenezték az átkelést
" A túlsó parton levő ellenség inkább nagyon emeli a szultán méltóságát, ha szeme láttára rablunk és pusztítunk."
Amíg II. Mehmed Nándorfehérvár falainak lövetésében
serénykedik, Hunyadi János seregével - az oszmán gályák elvonulása után
– elhagyja Kevét és folyamatos harcok közepette Szalánkeménre vonul a Duna mellett. A portyázó oszmán haddal Hunyadi nem kezd nyílt csatát, de támadásaikat kivédi.
Zalánkeménnél a tábor vízi úton is könnyen elérhető a Duna és Tisza torkolatából.
július 7-8-án találkozik Kapisztránnal, arra kéri a keresztesekkel menjen a táborba.
Bereg megyéből keresztesek érkeznek a vár megvédésére.
Budáról mintegy százötven főnyi kiválóan felfegyverzett felkelő diák indult útnak a határvidékre.
Hunyadi János a keresztesek kiképzéséhez fog.
A királyi hajósnép al-dunai flottája erősítésére a lehető legtöbb hajót gyűjti össze Szalánkeménre.
(A Becsére menekült szerb despota, pár hajót küld legénységgel együtt.)
Szentkláray: „A
Budánál horgonyzott valamennyi hajóra hadak szállítattak, szintúgy a
Péterváradnál és Szegednél tartózkodó valamennyi járómű a Dunára
evezésre rendeltetett;
Hunyadi a Tisza torkolatánál legott állást foglalt a Zalánkemén alatt horgonyzó török hajóhaddal szemben”
Az összeszedett hajók száma mintegy 150.
Ezeket hozzáértő mesterek alakítják úgy, hogy alkalmasak legyenek a támadásra és védekezésre is.
"Aztán megrakták íjjakkal, nyilakkal, tegezekkel, puskákkal,
karabélyokkal; gyűjtöttek nagy köveket és csináltak belőle bástyákat;
gondoskodtak eleségről; midőn mindez megvolt, a bátrabb és használhatóbb
keresztesek a hajókra szálltak."
Hunyadi az
említett fegyverek mellett ágyúkkal is megrakatta a magyar flotta
hajóit, melyekre a legjobb embereivel szállt, és a legnagyobb magyar
gályát állította a kicsiny flotta élére vezérhajónak.
((("János
úr azonban sem ezen alsó, (nándorfehérvári) sem pedig a szalánkeményi
hajórajban nem bízott; készíttetett tehát egy nagy hajót, amely
igazgassa, védelmezze, őrizze a többit, s fölszerelte azt fegyverekkel,
puskaporral, töltésekkel - s oda helyezte az ő rendes kíséretét is;
ebben volt a magyarok egész reménye, bizodalma, biztonsága.")))
Szentkláray: „A magyar flottának nagyobb
osztálya a Dunán a Táborsziget felső csúcsánál, a kisebbik a Szávában a
Czigán-szigetnek szintén a felső csúcsánál helyezkedett el. A
nándorfehérváriaknak kicsiny hajóraja a part hosszában, a vártornyok
lövegeinek oltalma alatt horgonyozott. „
július 12-én a török blokádot kijátszva Hunyadi bejuttat egy álruhás hírvivőt Szilágyi Mihályhoz Nándorfehérvárba:
"... a legközelebbi szerdai napon, július 14-én ők is készítsék el
hajóikat és rendezzék el úgy, hogy midőn őket látják felülről jönni, s a
helyhez közeledni, hajóikkal ők is iparkodjanak fel a Dunán.,,
A nándorhervári hadikikötőben:
Szentkláray:
"A polgárok az utasítás következtében rögtön 40 hajócskát kerítenek,
kellőleg elkészítik, kormányzásukra polgárokat jelölnek ki, s ugyancsak
csupa polgárokkal töltik meg, kik harcolni hívatván. Ezek a polgárok
ugyan mind görög keletiek, de azért a törökök kérlelhetetlen ellenségei,
bátrak és kitűnő edzett harcosok, kiktől a
törökök jobban félnek, mint másoktól; különösen jártasok a vízi
csatákban, soha meg nem futamodnak, inkább elhalnak egytől-egyig,
ezekkel töltötték meg tehát a hajókat."
A török éjjel-nappal szüntelenül löveti a várost és a várat.
A nándorfehérváriaknak egy kis harang jelezte a lassan érkező török lövedékeket, hogy fedezékbe húzódhassanak:
"...a harangocska figyelmeztető szavára a várkapuk, ajtók és ablakok bejárói alá, boltozott ivek alá. .." , írja Tagliacozzo a várban.
Brankovics György a július 13-án, Becsén kelt levele: az egyik torony leomlásáról ír.
"A
külső tornyokat már elfoglalta az ellenség, a bástyákat ledöntötte és
10 nap alatt a várnak majdnem összes falait színig lerombolta; - mert a
rettenetes kövek egyetlen ütéssel a
legkeményebb falakat is keresztül ütötték és nagyrészt ledöntötték, - csak még a belső tornyok állottak ellent."
A vár védői a városban dúló élelmiszerhiány és a tífusz- vagy
pestisjárvány miatt is nagyon várták már, hogy Hunyadit, mert erejük
végére érkeztek a július eleje óta tartó folyamatos küzdelemben.
A magyar had megindul:
Szentkláray: „Hunyadi
szükségesnek látván a vár fölmentését: legelőbb is a török hajórajt
kellett helyéből elmozdítnia, mert csak így lehetett aztán átkelnie a
Dunán s a városhoz hozzáférnie. Egy sötét éjen sikerült egy elszánt
ügyes hírnökének bejutni a várba, ki azt az izenetet vitte a
várparancsnoknak, hogy a mennyi hajót csak lehetséges fölszerelve készen
tartson július 13-dikán, és ha más nap a magyar flottillát mozgásban
lenni s a meghatározott pontig eljutni látandja, a városi hajóhad is a
Dunán fölfelé evezve víznek induljon.
Szilágyinak
sikerült is negyven hajót összegyűjtenie. Legott harczosokat szállított
azokra a várőrségből, a város lakosai közül pedig ügyes íjászokat.”
Július 14-én
reggel az al-dunai magyar flotta csoportosítás hajósnépe fedélzetén a
harcoló alakulatokkal, 150 hajóval megindult Szalánkeménről
Nándorfehérvár felé, élén Hunyadi nagy vezérhajójával.
A kereszteseket Kapisztrán lelkesíti, azt kérve, hogy Jézus szent nevét kiáltva hadakozzanak a törökkel.
Szentkláray: „Július
l4-kén a magyar hajóraj mozgásnak indult. A hajóraj előtt a Duna jobb
partján Kapisztrán lépdelt a kereszteshad néhány osztályával, legelől
Péter barát a keresztes zászlóval. Hunyadi egy lovas csapat élén,
szorosan a folyó balpartján nyomult előre, szükség esetében mind ő, mind
Kapisztrán oltalomba veendők a hajósnépet. „
A török észleli a magyar készülődést, ezért a
Zimony felett az oszmán hajóhad lehorgonyzott és lánccal összekötötték a
hajókat, mint egy tömör erődöt képezve, hogy a magyarok ne tudjanak
áttörni.
Szentkláray: „Amint a török hajóhad megpillantá a támadni
készülő magyar flottát, legott méltó fogadására készületeket tőn:
összébb szorulva, kapcsolt vonalba állítá hajóit és erős lánczokkal
egybefűzve azokat s horgonyaikat lebocsátva, mintegy hidat képezett a
Duna közepén.”
A magyar flotta nyílt vízen, Zimony közelében bevárja a két parton érkező csapatokat.
A
lovasságot Hunyadi a Duna bal partján, míg a kereszteseket Kapisztrán
János a folyó jobb partján. vezette, előtt egy Péter nevű nemes, aki a
kereszttel ékesített lobogót vitte.
A magyar flotta csatasorba áll: Hajóink kihasználják a Duna sodrát is, hogy áttörjék a török blokádot.
Bonfini:
"A
flotta és a szárazföldi sereg hadrendbe áll, és lebocsátkozik a folyón.
Mahomet szembeszáll velük, felvonultatja a hajóhadát, nehogy segítséget
vihessenek a szorongatott városnak. Összecsapnak a Dunán, és
megkezdődik a vízi csata. Mindenütt felharsan az ordítás, a Duna
visszhangzik az ágyúdörgéstől, és nyög a két flotta súlya alatt. A
négyszögű rendbe fölfejlődött keresztény sereg a két parton halad.
A partokon a vértes lovasok harcra kész rendje
oltalmazza a hajóhad mindkét szárnyát; jobb oldalt Corvinus, a balon
Kapisztrán vezényel.
Emez
egy hajó orrán térdre borulva a feszületet ölelve, biztatja övéit az
üdvösséges csatára, égi segítséget ígér, átkozta a pogány ellenséget.
Corvinus elkeseredetten harcol és saját
példájával tüzelve a magyarokat a verekedésre, megparancsolja, hogy
feküdjenek az evezőknek, és a Duna áramlását kihasználva bocsátkozzanak
közelharcba."
A török hajósok eleinte semmibe veszik a magyar támadást:
"Midőn
a törökök észrevették a közeledő hajókat, gúnyolni kezdték azok
kezdetlegességét, gyöngeségét és kicsi számát. Aztán sorakoztak, s híd
alakjára egymás mellé állván, megerősítették magukat és készülődtek a
védelemre azon erős hitben, hogy könnyű győzelmet fognak nyerni a
keresztény hajók fölött."
Szentkláray: „Alig
hogy észrevették a vár fokáról a magyar hajóraj közeledését, azonnal az
ellenségre küldék a nándori hajóhadat is, mely egész erőmegfeszítéssel a
Dunán fölfelé evezett, hogy a külső magyar flottillával egyesülhessen.
A magyar hajóraj
égett a vágytól a Duna hullámai közt megvívni az ellenséggel; nem is
várta be a nándori magyar hajók megérkezését, hanem rátört a török
hajóhadra, tűzi fegyverekkel kezdvén meg a csatát. A hajóvonalak
arczában egy darabig elkeseredéssel folyt a küzdelem, …
Amint a hajóraj az
ellenséghez közelebb ér, Hunyadi is felszáll az Ő vezérhajójára és
lelkesen harczolva saját példájával tüzeli magyarjait a csatára;
parancsolja, hogy erősen evezzenek, s felhagyva a tüzeléssel, közelről
verekedjenek. A két hajóhad összecsapása borzasztó látvány.”
„A Duna megrendül és feljajdul a két hajóraj súlya alatt, a
hegyek visszhangzanak a szörnyű morajtól. Mindig a magyar hajók
támadnak; de a törökök védelme élethalálra való. Öt órán át egyenlő
hévvel foly mindkét részről az öldöklő vízi viadal, az óriási öldöklés;
de még mindig bizonytalan, kié lesz a győzelem borostyána. „
Hajóinknak nem sikerül lendületből áttörni a török hajóhad erődöt.
A
magyar naszádok összetorlódnak a szultán hajóhada előtt, így a két
flotta legénysége között hajóról - hajóra kezdődik küzdelem.
Szentkláray: „…Hunyadi
merész szökéssel a törökök vezérhajójára ugrik. Követi őt vitéz
környezete. Szablyáikkal rettentő mészárlást visznek véghez az ozlim
hajósok megrémült soraiban.”
Tagliacozzo:
"János
úr ezalatt keményen és ügyesen megakadályozta azt, hogy a török
táborból segítség jöhessen, vagy, hogy a törökök a partra ugrálva a
szárazföldet elfoglalhassák, vagy a szárazon elmenekülhessenek."
"A törökök erős ellenállást fejtettek ki s
egyik hajó a másik mellől el nem mozdult. János atya a parton maradva a
kereszt zászlóját a török felé lobogtatja, mintha mondani akarná
»Ime az Úr
keresztje! fussatok ellenségek«, s ezalatt, mintha életerős ifjú volna
még harsány hangon szüntelen Jézus nevét kiáltotta."
A Nagy Hadisziget takarását kihasználva közeledik az oszmánok felé Szilágyinak nándori flottája Országh és Bastida vezérlete alatt.
Haladásukat a Duna sodrása hátráltatja.
Az elkeseredett küzdelemben hirtelen megjelenő nándorfehérvári naszádok nagy meglepetést okoztak a török flottának: Most a magyar hajóraj megkettőztetett erővel tört előre.
Az oszmánok akkor érzékelték a nándori hajókat, amikor azok már a hátukba kerültek.
A két tűz közé szorult török hajóknak nincs szárazföldi támogatása, kénytelenek egy helyben vesztegelni.
Képtelenek tartani a két oldalról támadó keresztényeket.
A királyi hajósnép elszántan rohamoz.
Az oszmán flotta helyzete egyre reménytelenebb.
Bár a magyar vezérhajó a tűzmesterek hibájából felrobbant és partra kellett vontatni ez sem vetette vissza a királyi hajósnép rohamát.
Baltoglu admirális a török hajóhaddal elszántan kitart és nem adja fel a küzdelmet!
A csata negyedik órájában a magyarok elfoglaltak négy óriási török
gályát, s elsüllyesztetek további hármat. Ezzel a folyami zár kezdett
felbomlani.
A királyi hajósnép a nándori naszádokkal szüntelenül ostromolják az oszmán hajókat.
Amennyire lehet, közrefogják a törököket, és így, együttes erővel pusztítják őket.
Baltoglu admirális taktikát vált, utasítást ad a hajók láncainak eloldására, hogy az oszmán hadihajók szabadabban mozogva harcolhassanak.
Ekkor a magyar naszádok láncolják össze magukat ék
alakban, hogy így még nagyobb pusztítást vihessenek végbe a török
hajóhadban.
Szentkláray: ”Most
egyszerre felbomlik az ozmán hajógomoly. A mieink jól czélzott lövései s
hajóhadunk ügyes fordulata vad rendetlenségbe szórják a különben is
nagy kárt szenvedett török hajók rendetlen csoportját. Három ozmán gálya
ötszáz hajóssal elsülyesztetik, négy gazdagon fölszerelt török hajó s
húsz kisebb jármű a mieink kezébe kerül. „
Valóságos hajtóvadászat kezdődött a török flotta és legénysége ellen.
Akik a Duna partjára menekülnek, azok Hunyadi vagy Kapisztrán szárazföldi csapataiba ütköznek.
A szultán hajóhadának nagy részét a Nagy Hadisziget környékén "vadásszák le" - a magyar naszádok.
A
törökök akik úszva délnek próbáltak menekülni, a folyó sodrása miatt a
Nándorfehérvár alsóvárosa előtti részen értek partot, de ott a város
polgárai és a védők leöldösték őket.
Szentkláray: „Harminczhat hajónak sikerült csak a török
tábor közelében horgonytérre juthatni; de ezeknek őrsége is nagyobbrészt
le van öldösve vagy megsebesítve, a hajók pedig annyira meg vannak
rongálva, hogy harczra teljesen képtelenekké lettek. A 200 hajóból álló
török vízi erőnek egyetlen járóműve sem maradt épségben.”
Szeád-Eddin :
"A harcvágyó sereg bátrai a vérözönben ide-oda futkosván, az árok vizén átúsztak és a
várnál
szárazra jutottak. Itt azonban az utálatos ellenség rontó tüzet hányt
reájok s életük vizét a pusztulás földjére öntvén, tisztátalanná lett
testük a semmiség szelével szétszóratta, mint a port."
36 oszmán hajónak sikerült megszöknie. Ezek a Dunán a ruméliai hadtest által jól védett kikötőbe vonultak. A szultán 5000 szpáhit rendel a flottája maradékának oltalmára.
"Több
ötszáz töröknél lelte aznap sírj át a Dunában. Azok a gályák pedig,
melyeknek sikerült a menekülés, oly rossz állapotba jutottak, hogy többé
a keresztényeknek nem árthattak; a törököknek hasznára nem váltak."
Megjegyzés:
A
szultán nem hibáztatta és később sem vonta felelőségre Baltoglu
admirálist a blokád áttöréséért, a vízi csata és flotta elvesztéséért.
A királyi hajósnép fényes diadalt aratott.
Az
ostromgyűrűt áttörték, szabaddá vált az út Nándorfehérvárba, erősítés,
élelem és hadianyag érkezett. Újra remény gyúlt a lelkekben.
Szentkláray: …”Vitéz hajósnépünk teljes
diadalt aratott! Hunyadi díszes bevonúlással ünneplé a diadalt
Nándorfehérvárott, helyreállítá a várral való közlekedést, a várost
élelemmel látta el, a betegeknek és sebesülteknek segélyt nyújtott s a
meglődözött erődítményeket helyreállíttatá. Nándorfehérvár őrsége és
lakossága hálával s elragadtatással üdvözlé Hunyadit és hősi hajós népét
mint szabadítóit a legnagyobb szükségből.
Hunyadi megérkezése lelket öntött a fáradt, elcsigázott
védőkbe, ugyanakkor a harcosok létszáma 12 ezer fölé emelkedett. A
kereszteseket a Száva szigetén az ostromlókkal átellenben helyezte el.”
Bonfini írja: ."A flotta elűzése és legyőzése
után Corvinus Fejérvárhoz ér, megnyitja, és bevonul a városba, amelyet
feltölt fegyverrel, katonasággal, élelemmel, a sebesült, beteg
városiakat kiviszi, a várba tekintélyes erősítést helyez, az
ostromlottak bátorságát az iménti győzelemmel visszaadja, és
Kapisztránnal, e szent férfiúval együtt mindenkit biztat a város
megvédésére."
Az
éjszakai haderő-átcsoportosítás eredményeképpen Hunyadi és Kórógyi
János katonái csatlakoztak a Szilágyi Mihály parancsnoksága alatt már
bent levő őrséghez, köztük mintegy 2-3000 főnyi keresztessel. A várban
levő önkéntesek közül a fáradtakat és sebesülteket lecserélték.
A védők létszáma így a várban körülbelül 20 000 főre emelkedett.
Hunyadi
és Kapisztrán további harcra serkentette Nándorfehérvár védőit, akik
most már elhitték, hogy legyőzhetik a szultán félelmetes hadseregét.
Tagliacozzo:
"Újra remény ébredezett az ostromlottakban, újra örvendeztek, kik annyira búslakodtak, újra
ujjongtak, kik szomorkodtak, s már kevésbé
féltek a rettenetes ágyuktól; a falak réseit be kellett újra tömni, az
éhség megszűnt, eleség, gabona, bor bőven hozatott be a várba; bíztak a
megszabadulásban, nem csoda, hogy, ha úgy a várban, mint a városban a
vígság jelei mutatkoztak, míg odaát a töröknél szomorú csend honolt."
A küzdelem még nem ért véget.
II. Mehmed tovább ostromolja a várat, mert flottájá nélkül is biztos seregének végső diadalában.
Állítólag ezek voltak a vereségre adott első szavai (Heltai Gáspár):
"No, had Iárion: ha szinte kárt vallottunc, Azért ugy leszen, mint én akarom."
A szultán még nagyobb erővel, éjjel nappal ágyúzza töreti a falakat, hogy mielőbb sor kerüljön a rohamra.
Thuróczy szerint az ostrom alatt ezeket mondta II. Mehmednek az anatóliai basa:
"Hatalmas
császár! Úgy illenék, hogy valami kellemeset mondjak felséged
jelenlétében; félek azonban, hogy ezt az ostrom kimenetele megcáfolná
kegyelmességed előtt; tudnunk kell, hogy a magyarok nehezebben hagyják
ott a várat, mint a görögök.”
A sértetlen pihent, sokszoros túlerőben lévő oszmán haderő a támadásra készül, feltöltik a sáncokat.
A védők várják a támadást, mindenki tudja, hogy Hódító Mehmed hamarosan megindítja a teljes rohamot.
A csata még nem ért véget. A gyötrelem még fokozódik.
A következő nyolc nap eseményei július 15-22-ig, már a csoda megszületésének folytatása.
Összeállította:
Bóta László
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Barta Gábor: Nándorfehérvár 1456.
Dr. Szentkláray Jenő: A dunai hajóhadak története
Cseh Valentin: Nándorfehérvár ostroma 1456.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése