Emlékezzünk meg a Romkertről is az ünnepi játékok után

Ezt írta a Szabadföld még 2013. augusztus 18-án, vasárnap

Meggyalázott királysírok
szerző: Borzák Tibor forrás: http://www.szabadfold.hu/aktualis/meggyalazott_kiralysirok

Székesfehérváron, a hajdani koronázó és királyi temetkező bazilika területén eltemetett magyar uralkodók sírjainál tizenhárom ismert sírrablás, hullagyalázás és kegyeletsértés történt a XI. századtól kezdve napjainkig.

Fotó: Bohanek Miklós

A Nemzeti Emlékhelyen a lokálpatrióták tiltakozása ellenére az idei ünnepen szabadtéri színházi előadást tartanak a királysírok fölött. Ennek apropóján tekintsük át a szégyentáblát!

Eltűntek a sírjelek
A Székesfehérvár Szabad Királyi Város magisztrátusa 1848. december 14-én jegyzőkönyvbe vette, hogy a sírokat díszes oszloppal jelölik meg. Ezt a vállalásukat azonban nem teljesítették. Több mint százötven év elteltével, 2003 tavaszán a III. Béla Lovagrend névadó királyuk és hitvese murvával borított eredeti sírhelyén elhelyezte a király és a királyné címerét, melyet az akkori múzeumigazgató műemlékvédelmi szempontokra hivatkozva eltávolíttatott, hiába egyeztettek vele előre. A lovagrend 2010-ben pótolta a címereket, de azok is eltűntek.

Fémládába zárt csontok
Dr. Henszlmann Imre (1813–1888) orvos, a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának előadója 1862 őszén kezdte feltárni a fehérvári bazilika romterületét. A sírokban talált földi maradványokat az 1874-ben és 1882-ben előkerültekkel együtt „szakszerűen” összekeverve hat ládában tárolta, melyek közül egynek nyoma veszett. Az 1938. augusztus 13-án fellelt „embertani anyagot” (egybedobált, azonosítatlan uralkodói, főúri, főpapi csontokat) gyufagyári faládákban a vár hajdani vizesárkában kialakított beton tömegsírba zárták. 2000-től viszont már 216 fémládában pihennek…

Sokat elárul egy civilizációról, miként bánik a halottakkal, a halottak végső nyughelyeivel és emlékével. Az erkölcsök és törvények valódi állapotát is megmutatja, hogy van-e a halottak maradványait, sírjait, emlékét meggyalázó gonosztevőkről nyilvános szégyentábla vagy nincs. Mi azt mondjuk, legalább legyenek külön felsorolva a nemzetünk kulturális hagyatékának „szőlőjét pusztító vaddisznók” – vélekedik dr. Töpler László, az 1999-ben a székesfehérvári királysírok őrzésére, uralkodóink földi maradványainak azonosítására szerveződő civil szervezet, a III. Béla Lovagrend magisztere, akivel sorra vesszük a krimibe illő eseteket.

Kezdjük a legismertebb ereklyével, Szent István jobbjával. Hartvik püspök Könyves Kálmán utasítására írta meg I. István életrajzát, melyben arról is tudósít, hogy I. László és Salamon viszálykodása idején felnyitották az országalapító koporsóját. Időpont nincs megnevezve a leírásban, de nyilvánvalóan az 1083-as szentté avatás előtt történhetett. A király csontjait gyolcsba gyűjtötték, a „boldog férfi” jobb karját és a jobb kezén viselt gyűrűt nem találták. Egy Mercurius nevű szerzetes ugyanis magával vitte a monostorába, a földbe rejtette és csak a szentté avatásra ásta ki. István király mumifikálódott jobb karjának, illetve később már csak jobb kezének fennmaradásáról több történet kering, azt azonban senki nem említi meg, hogy eme testrész leválasztása nevezhető-e a holttest megszentségtelenítésének vagy hullagyalázásnak. Talán ma már nincs is jelentősége a válasznak, de az nem lehetett véletlen, hogy annak idején az „elkövetőt” ki akarták végezni.

Az évszázadok során számtalanszor kirabolták a koronázó és királyi temetkező templomot. Gróf Né-metújvári Iván főleg az ország nyugati területein portyázott, 1286–87-ben a fehérvári kegyhelyet is kifosztotta, majd felgyújtotta. Károly Róbert sírját halála után hét évvel törte fel egy János nevű templomőr, s ellopta a király temetési koronáját. Az 1514-es Dózsa-féle parasztháború leverését követően a Bakonyba visszaszorult felkelők Salsó Demeter vezetésével „rohamozták meg” a fehérvári templomokat, nyilván a bazilikát sem kerülték el.

– Mátyás király halála (1490. április 6.) után pár hónappal Miksa német király keresztény zsoldosai dúlták fel a bazilikát és a sírokat – folytatja Töpler László. – Hadizsákmányként magukkal vitték Mátyás temetési pajzsát és a vele eltemetett értékeket. A pajzsot később Bécsből Bonaparte Napóleon hurcolta el, de szerencsére nem veszett oda, ma is látható a párizsi Musée d’Artillerie-ben. A német zsoldosok többnapos fosztogatásának mértékére utal, hogy távozásukat követően a bazilika prépostja, Kálmáncsehy Domonkos kénytelen volt Szent Imre herceg akkorra már évszázadok óta európai hírű zarándokhelynek minősülő sírjára egy szerény sírtáblát készíttetni ezzel a felirattal: „Tiszteletre méltó Domonkos prépost tudatja, hogy az isteni István szentséges fiának, Imre hercegnek nyughelye ez.” Mátyás temetési pajzsának másolatát, illetve Szent Imre sírtáblájának rekonstrukcióját 2010-ben és 2011-ben készítette el lovagrendünk, előbbit a székesfehérvári Királyi Oltáron, utóbbit a herceg sírján helyeztük el és fel is szenteltettük.

Visszanézve a múltba: a törökök sem voltak kíméletesebbek. Székesfehérvár 1543. szeptember 4-i eleste után Ahmed bég, a város szandzsákbégje és a szultán által éppen az ő megbüntetésére kiküldött budai pénztárnok fosztotta ki a bazilika sírjait. Állítólag kiadták a városbírónak az 1540 nyarán meghalt Szapolyai János király földi maradványait, hogy máshol temettesse el. Erről azonban nincs hitelt érdemlő forrás. Azt viszont alátámasztják a korabeli leírások, hogy miután a Filip Emanuel Mercoeur herceg vezette keresztény zsoldosok 1601. szeptember 19-én visszafoglalták Székesfehérvárt, kirabolták a még fellelhető királysírokat.

Az 1688. május 20-i török kapituláció után egészen 1848-ig zűrzavaros állapotok uralkodtak. A romosodó bazilika kincskeresők, kőbányászok és amatőr műgyűjtők folyamatos vadászterülete volt. Ekkoriban juthatott Milassin Miklós székesfehérvári püspök birtokába Szent István szarkofágja. Az egyik legnagyobb mérvű sírrablást 1839-ben követték el a csatornaépítők, az előkerült ékszerek egy részét Bécsben értékesítették, de a munkások zsebébe is vándorolt belőlük, illetve utóbb a Magyar Nemzeti Múzeumba.

– Kállinger Izidor mérnök 1848. május 5-én jelentette a városnak, hogy a hajdani bazilika romterületén sírt találtak – idézi a múltat Töpler László. – Valójában öt sír került elő, köztük III. Béla lovagkirály és első hitvese, Antiochiai Anna királyné temetkezési helye, melyeket a temetési mellékletek alapján azonosítottak. A másik há¬rom sír csontjaival együtt elvitték őket szarkofágostól, sírmellékletestől a Nemzeti Múzeumba. A királyi házaspár csontjait a Mátyás-templomban helyezték el. Időközben szőrén-szálán eltűnt a III. Béla nyakában talált enkolpion (görög mellkereszt) közepének kör alakú – vélhetően aranyozott ezüst – berakása, de még az egyik sírban talált csontváz koponyája is. Mellesleg a szarkofágok eredeti tetői sem kerültek vissza Budapestről Székesfehérvárra az 1938-as Szent István-emlékévre.

Ami pedig az idei ünnepi esztendőt illeti: a királyok városának vezetői hetvenöt év múltán a korábbinál is nagyobb „durranást” akartak. Ezúttal már az egymást követő, különböző politikai korszakokban is békén hagyott temetkezési területen, az eredeti sírok felett misztériumjátékot fognak rendezni az általuk csupán „az ország legnagyobb szabadtéri színpadának” tekintett sírhelyek felett. Ezt sokan kegyeletsértésnek tartják, mint vélik: egészséges lelkületű nemzet sehol a világon nem tűrné el.

---------------- eddig a Szabadföld cikke ------------

S a Fejér Szövetség és számos fehérvári - újabban sokak által divatosan csak "civilként aposztrofált", ám az általunk többre értékelt ómagyar nyelven máig "társadalminak, vagy közéletinek mondott" - szervezet, személyiség  tanácsát, kérését elutasítva, tiltakozását lekicsinyelve, amennyi városlakót csak lehet, bevonva az ünnepi mutatványt a királyi és királynéi sírok felett emelt több tíz milliós állványzaton és - nekünk künn kín-, míg nekik színpadon megrendezték, s a hajdani "Romkertet" - egy kissé romosabb állapotban, de - helybenhagyták.

Nem felejtünk. A múltat nem lehet eltörölni. Van itt teendő, hogy helyreálljon az, ami tiszteletet és mértéket parancsol.

Fejér Szövetség Sajtószolgálat

ui: két ún. "lokálpatrióta tiltakozó" hozzászólásai Cser Palkovics András polgármester, és Spányi Antal püspök úr - a fehervar.hu honlapon is megjelent - nyílt leveléhez illetve nyilatkozatához

Tahsz Titkárság Székesfehérvár · július 26., 11:15
Sajnos nincs itt minek örülni. Nem szép még, ami fényLIK.
(...) A Romkertben meg színházi "mulatság". Hol is?! A királyi és királynéi síroknál?! A hajdani koronázási templom(ban?) a Nagyboldogasszony Bazilikát és temetett nagyjainkat is megcsúfolván?!
Ennyi balfácán hegyén-hátán. Hiába figyelmeztetett számtalan szakmai és társadalmi szervezet, személyiség. Fel nem fogják, hogy mit tesznek, holott mindenki látja már, hogy a KIRÁLYI VÁROS MEZTELEN!
Mi is lehetne más, ha a döntések körül ennyi az ESZTELEN!
Szomorú az egész, nem más. Sajnálom, hogy nem lehetett megállítani ezt a műszaki felújítással egybekötött - nemcsak - "illúziórombolást".
Ferenc (az öreghegyi)

Németh László · augusztus 6., 9:56

Tisztelt Polgármester Úr, Kedves Hozzászólók!
A Romkert területén megvalósuló „Koronázási játék” sokunkban vált ki ilyen-olyan érzelmeket, ezt nyílván befolyásolják a területtel kapcsolatos eddigi „élményeink”, gondolataink. Mint aki régóta a szívén viseli az egykori Királyi Bazilika „földi maradványainak” hányatott sorsát, engedtessék meg, hogy elmondjam én is érzéseimet. Igaz, hogy a Bazilika területén – eddigi ismereteink szerint – nem találhatóak királyi földi maradványok, de beazonosított sírhelyek igen. Kralovánszky Alán tárta fel Szent István királyunk sírhelyét, ami fölött jelenleg egy hátsószínpad található. (?) Így augusztus 20-hoz közeledvén számomra ez elgondolkodtató. Mit is ünneplünk ? Továbbá királyi sírhelyek fölött színpad-nézőtér magasodik, ami mondjuk azért lehet kegyeletsértő, mert pl. III. Béla és hitvese földi maradványait itt találták meg, méltó lenne eredeti nyughelyükre visszahozni őket. (Jelenleg a Mátyás-templomban vannak) És ezt nem én hangsúlyozom, több mint 80 évvel ezelőtt ezt vetette fel többek között gr. Széchenyi Viktor, Marosi Arnold. (Székesfehérvári Szemle – 1931-1932; Idézet korábbi írásokból:…1933. április 30-án aztán megjelent Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, egyúttal Székesfehérvár országgyűlési képviselője, a városi Múzeumegyesület ülésén. Marosi Arnold előterjesztette a királysírok és tetemek visszaszerzése iránti indítványát, Hóman pedig felkarolta ezt, feltételes módú kijelentést téve arról, hogy Szent István szarkofágja és III. Béla márványkoporsója is visszaszerezhető lenne…)
Bizonyára attraktív lesz az előadás több ezer ember megelégedésére, de nem ez az út vezet a zarándokhelyhez. Nem két napos rendezvénnyel kell e hely szellemiségét megidézni. A helyükre kell tenni a dolgokat, mert csak megfelelő alapokra lehet építkezni!
Kerüljön Szent István szarkofágja a sírhelyére, hozzuk „haza” III. Béla és hitvese földi maradványait, s a többi – higgyék el – „magától” fog menni. Ebben tudunk segíteni.
Tisztelettel: Németh László építész

Tahsz Titkárság Székesfehérvár · augusztus 6., 15:23

Hjaj!
A kegyelet felekezettől és hatalomtól független.
Nem kevesen tartják és tartandják ezt az "ünnepinek" hirdetett eseményt nagyon is kegyeletsértőnek, s egyáltalán nem hangosabban, mint az Európa legjelentősebb királyi családjának példátlan koronázási és temetkezési sír- és emlékhelyén, a hajdani Nagyboldogasszony templom romjai között (is) játszódni vágyó "felnőttek".
Tudom, nem lesz e hozzászólásom sem népszerű, ahogy a méltatlan, történelmietlen és "fehérváriatlan" Fő utca felújításhoz írt hozzászólásom sem aratott ezen az oldalon átütő sikert.
A felszínes (homályos) csillogásba merült ünnepieskedésben én nem látok semmilyen emelkedettséget.
Az általunk nagyra becsült magyar-történelem tanárom a Gépipariban minden évben ezt az idézetet vésette be a füzetünk első oldalára:
"Törekedjél ismeretekre! De ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek. ... de sok ismeret után kapkodás könnyen oda viszen, hogy címmel és színnel elégedjünk meg; s e hibára hajlás a kor rossz oldalai közt talán legrosszabb." (Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
Marad ez a véleményem remélve, hogy ezzel az érzékeny lelkületűeket még nem bántom meg.
E SZÍNJÁTÉK NEM HELYÉNVALÓ! A LEGKEVÉSBÉ SEM AZ!
Sajnálom, hogy mégis megtörténhet.
Ferenc (az öreghegyi)

Tahsz Titkárság Székesfehérvár

augusztus 6., 15:50

A polgármesternek a kérdésére - ... akkor miért nem bízunk ...? - maga-magának is tudnia kellene a választ. A válasz a kérdésre nem több és nem is kevesebb, mint e máig hivatalosan is Nemzeti Sírkert részeként számon tartott Nemzeti Emlékhely hányattatott, nem egyszer kegyeletsértő sorsa, történései. Az elmúlt néhány évet is beleértve. Ennek a színjátéknak, egyáltalán SZÍNJÁTÉKnak ott nem volt, nincs és nem lesz helye. Amíg a beruházási és nagyot alkotási vágytól megrészegültek ellenére ezt mi, polgárok nem értjük meg, addig maradnak a felemás ünnepek és a nyílt levelek.

augusztus 8., 17:48

(...) Kegyeletet sért, aki nem tart tiszteletben egy - ráadásul a világon egyedülálló - kegyet, amit minden ország, nemzet, város és polgársága óvna egy "kommersz" színjátéktól.
A véleményem változatlanul az, hogy szégyellje magát mindenki, aki ehhez a döntéshez tevőlegesen hozzájárult. Majd, ha lesz méltóbb helye annak, hogy példátlanul hatalmas királyaink, az európai kereszténységben is példátlan egyetlen apostoli királyság királyainak emléke előtt tiszteletet tegyünk, elbeszélgethetünk a butaságokról. Addig viszont számomra megbocsájthatatlan kegyeletsértés, amit ott napokig láthatok és látnak a Fehérvárra látogatók.

Dr. Boór Ferenc (az öreghegyi)