Az elfeledett magyar huszár

Rostás Pál, az elfeledett magyar huszár - A szlovénok emelnek neki szobrot

forrás: RICHPOI, 2012 november 07, szerda - 12:08 | szerző: mti/richpoi.com |

A harminc golyó okozta sebből vérző, hatvan Napóleon gyalogosa ellen harcoló, majd hősi halált haló magyar huszár szobra előtt állt csaknem száz évvel később a szintén háborúba menő Sárközy közlegény. Újabb évszázad telik el, mire az elfeledett, megrongálódott szlovéniai szobor felújításáért összegyűlik a pénz.

1915 augusztusát írjuk. A császári-királyi hadsereg 144 közlegénye néhány tiszt kíséretében a hevenyészett orvosi vizsgálatok után Krajna osztrák tartomány (ma Szlovénia) Prvacina nevű helysége felé vette az irányt. „Lassan ballagtunk, sok tervet forraltunk együtt. Szerettük volna módfelett hazafelé irányítani utunkat” – írja egy B. Sárközy Gergely nevű magyar katona visszaemlékezéseiben. „Már Vippachon is sokat terveltünk efelől, mivel hallottuk, hogy egyik is, másik is meglógott és hazafelé vette útját. De azért mi csak nem mertük megkísérteni a dolgot, pedig nagyon vigasztalan kilátásaink voltak a jövőre.”

Vippach és Haidensaft községek között félúton egy néhány házból álló faluban megálltak pihenni, s italt mérni. A viskók között állt egy nagyon szép, háromtornyú templom, elől egy nagy, hátul két kisebb toronnyal. A templom előtt vasrostélyos kerítéssel körülvéve állt egy szép nagy szobor. A szobor talapzatán egy magyar huszár hatalmas szobra állt.

„Már az elmúlt héten, mikor itt eljöttünk láttam a szobrot, de a kocsi sebesen haladt, és nem tudtam a felírást elolvasni, csupán annyit láttam nagy betűkkel kiírva: „Rostás Pál”. Vippachon is sokat töprenkedtünk Baloghgal, hogy ki lehetett azon magyar vitéz, kinek itt ez idegen országban van felállítva az emlékszobra?” – olvasható a katona írásában. „Most azonban visszamenetkor, míg egy kis pihenőt adtak, ráértem alaposan szemügyre venni a szobrot, és feljegyeztem zsebkönyvembe a felírás szövegét, mely szóról-szóra így hangzik: »Rostás Pálnak Cs. és Kir. V-ik Huszár Ezred közvitézének, ki MDCCCXIII Octob. III-án e vidéken hátráló ellenség állását IV társaival kutató, hős elszántsággal egyedül reárohant LX gyalog s VII lovastól környezve Leonidásként óranegyedig az ellenfél bámulatára vívott, míg XXX golyótól érve a Hon s Fejedelemért vitézül éltét áldozá. Bajnok társoknak hála jelül a hasoncímű ezred«.

„Tehát még a nagy napóleoni időkben történt azon vitézi cselekedet, melyet e magyar hősnek ezen életnagyságú szobra hirdet a késői utódoknak” – írta az egy évszázaddal később hadi szolgálatot betöltő magyar katona, akik a rövid pihenés után tovább meneteltek Haidensaft felé.

A hatvan francia gyalogossal és hét lovassal harminc golyótalálat után is küzdő Rostás Pál hihetetlen tettének az akkori Wippach – szlovénül Vipava – lakói szemtanúi voltak. A franciák távoztával a halott vitézt díszes temetésben részesítették, sírja fölé pedig emléket emeltek. Rostás Pál és négy társa hősies tettének emlékezetét a helyi lakosok, az egykori bajtársaik és az 5. Radetzky-huszárezred tagjai úgy őrizték meg, hogy gyűjtésből 1845-ben életnagyságú szobrot állítottak.

Gyűjtés indult a szoborért
A több mint másfélszázados kőszobor azóta súlyosan megrongálódott, egyes részeit a Nova Gorica-i múzeum kőtárában őrzik, más részei pedig elvesztek, ám a megőrzött dokumentációk alapján lehetséges a restaurálás. Szlovéniából indult a kezdeményezés, hogy az 1845-ben közadakozásból felállított, a szlovén-olasz határhoz közeli Budanje településen levő, azóta jelentősen megrongálódott szobrot a jövő számára megmentsék.

Máthé László, a ljubljanai magyar nagykövetség diplomatája úgy fogalmazott: miután a település megkereste a ljubljanai magyar nagykövetséget, úgy érezték, hogy kötelességük a magyaroknak is részt venniük a helyreállításban. Hangsúlyozta, hogy a példa azért is egyedi, mert manapság nem nagyon fordul elő, hogy Magyarországgal szomszédos állam polgárai kezdeményezik egy magyar emlék helyreállítását. A magyar nagykövetség gyűjtést indított, melyre az első adomány egy szlovén kislány tízeurós felajánlása volt.
A tapasztalat a szobor helyreállításának megkezdése óta az, hogy a szlovén közeg befogadó, büszke a szobor létezésére, és arra, hogy egy magyar huszár emlékét őrizheti. A szobrot a helyiek teljes egészében múltuk szerves részének tekintik, magyar szoborként tartják azt számon. A szlovénok lelkesek, részben önkéntes munkával végzik a szükséges felújításokat. 2011 nyarán elkészült a szobor talapzatának helyreállítása. A visszamaradó feladat az egészalakos szobor helyreállítása.

A ljubljanai magyar nagykövetség célja volt, hogy a szobor Rostás Pál halálának 199. évfordulójára, 2012-re elkészüljön és eredeti formájában, újból álljon egy magyar huszár szobra Budanjéban, Szlovéniában, melyről elmondhatjuk, hogy a szlovén szomszédaink kezdeményezése nélkül a szobor létezéséről mi, magyarok nem is tudnánk.

A szlovénok ápolják emlékét
Az emlékmű üzenete egyértelmű: egy hős magyar huszár, aki életét áldozta bajtársaiért, és hazájáért, s akinek az emlékét bajtársai hosszú évtizedek múltán sem feledték. Idővel ugyanakkor emléke elhalványult, fogalmazhatunk úgy is, hogy kikopott nemzet emlékezetéből. Kimondhatjuk, hogy a szlovén civil kezdeményezés nélkül a szobor helyreállítása nem történne meg, sőt, talán azt is elmondhatjuk, hogy a szobor létezéséről valószínűleg nem is tudnának a magyarok, akár Magyarországon, akár Szlovéniában.

A helyiek, szlovén barátaink Rostás Pál emlékét - akiről még vers is született - méltó módon megőrzik és ápolják. A szobor helyreállítását és jelentős részben ennek finanszírozását a szlovén fél állta, állja. A helyreállítást, a szobor emlékének megőrzését a szlovén fél kezdeményezte. Ennek hangsúlyozása szükséges, mivel sajnálatos módon kevés hasonló példát találhatunk a hazánkkal szomszédos országokban az ottani magyar történelmi emlékek esetében. A szlovéniai példa kiemelkedően pozitív és emiatt minden támogatást megérdemel. Rostás Pál emléke, s ezen keresztül a szobor korabeli üzenete olyan önfeláldozó hősiességről szól, amelyre napjainkban példaértékűen lehet szükség. Példaként kell ugyanakkor kiemelni a szlovénok hozzáállását: a lelkesedés, amivel találkozhattak a magyarok, őszinte és baráti. Rostás Pál huszár emléke korábban is az összefogásról szólt, és sajátos módon napjainkban is ezt jelenti mindazoknak, akik támogatják a helyreállítását. 

Összegyűlt a pénz a huszárszobor helyreállításához
Magánszemélyek, szervezetek, önkormányzatok adományából, valamint két minisztérium hozzájárulásából összegyűlt a hiányzó összeg Rostás Pál egykori magyar huszár szlovéniai szobrának helyreállításához - tájékoztatta a gyűjtésben közreműködő ljubljanai magyar nagykövetség diplomatája.

Máthé László elmondta, hogy a szlovén kezdeményezésre, a magyarokkal összefogva elindított adománygyűjtés révén csaknem kétmillió forintra volt szükség az erősen megrongálódott huszárszobor helyreállításához. A felújítási munkálatok most kezdődhetnek el, így várhatóan jövő márciusra befejeződik a 199 éve elhunyt katona szobrának restaurálása.

A diplomata felidézte, hogy a nemzet emlékezete előtt egészen 2010-ig ismeretlen volt az 1813-ban hősi halált halt közhuszár, akinek 1845-ben gyűjtésből állítottak szobrot a szlovén-olasz határhoz közeli Budanje településen. A ma olaszországi Trieszttől alig 40 kilométernyire fekvő szlovén faluban élők pénzt és energiát nem kímélve igyekeznek helyreállítani, és ezzel a jövőnek megmenteni a hiányos huszárszobrot. A felújítás teljes költsége megközelíti a 17 ezer eurót, amelynek jelentős részét, több mint 10 ezer eurót a szlovének állják, a fennmaradó részt vállalta magára a magyar fél.

A helyreállításhoz magánszemélyektől, szervezetektől mintegy 900 ezer forint gyűlt össze, amelyet a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium hozzájárulása egészít ki. Az adakozások eredményeként összegyűlt pénzt pénteken, a szobor talapzatánál adják át ünnepélyesen a szlovén partnereknek.

Érkezett felajánlás magyaroktól az Egyesült Államokból, Romániából, Ausztriából és Szlovéniából is. A legnagyobb tétel magánembertől 100 ezer forint volt, míg a legnagyobb adomány Budavár önkormányzatától érkezett, amely 400 ezer forinttal járul hozzá a munkálatokhoz - fejtette ki Máthé László.

Rostás Pál 1813. október 3-án a franciák elleni harcokban 60 francia gyalogos és hét lovas ellen küzdött az 5. Radetzky-huszárezred közhuszáraként. Egymaga negyedórán át kitartott, pedig harminc lövés érte, s ennek az akkori Wippach - szlovénül Vipava - lakói szemtanúi voltak. A franciák távoztával a halott vitézt díszes temetésben részesítették, sírja fölé pedig emléket emeltek. Rostás Pál és négy társa hősies tettének emlékezetét a helyi lakosok, az egykori bajtársak és az 5. Radetzky-huszárezred tagjai úgy őrizték meg, hogy gyűjtésből 1845-ben életnagyságú szobrot állítottak.

A mára erősen megrongálódott kőszobor maradványait a Nova Gorica-i múzeum kőtárában őrizték, egyes részei hiányoznak, de a meglévő dokumentáció alapján lehetséges a restaurálás. A budanjei önkormányzat a helyi múzeum szakértőinek bevonásával és a ljubljanai magyar nagykövetséggel egyeztetve már az év elején megkezdte a munkákat, felújították a szobor talapzatát és környékét.

Fejér Szövetség Sajtószolgálat