 |
| Kattints a képre El kell temetnünk Petőfi Sándort! 2014.07.31. 20:00 óra, Hősök Tere Ott a helyed |
Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak,
Budapest
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Petőfi
Sándor hamvait (csontjait) a MEGAMORV Bizottság 1989. július 17-én a
Szovjetunióban, a Burját-Mongol Autonóm Köztársaság Barguzin nevű
településének temetőjében találta meg. Ez azért vált lehetségessé, mert a
burját-mongolok Attila hun király révén testvérnépnek
tekintenek minket, tehát mindent igyekeztek elkövetni a siker
érdekében. A mai napig is tartják velünk a személyes kapcsolatot ebben
az ügyben.
Petőfi
hamvainak megtalálása Kéry Edit érdeme. Ugyanis a sír kutatását a
magyar titkosszolgálat beépített emberei nem a megjelölt helyen
végezték, hanem attól távolabb, hogy eleve kudarccal végződjön a
feltárás. Kéry Editnek ezt megelőző időben Vinokur bácsi, aki
Barguzinban született és onnan került Moszkvába, elment és megmutatta,
hogy melyik sírban találhatók Petőfi hamvai. A sírásók eredménytelen
munkája után Kéry Edit makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ott folytassák,
ahova ő a jelzőbotot leszúrta. Csak ezért találtunk rá Petőfi sírjára,
máskülönben az elterelő akció sikere esetén eleve kudarcot
vallunk.
A Petőfi-kutatást figyelemmel kísértem, mert erdélyi erdőmérnök nagybátyám édesapja, dr. Simonfy Sámuel volt a Bem-hadtest tábori főorvosa. A csata előtti napon, 1849. július 30-án Székelykeresztúron, a Macskássy uraság kastélyában vacsoráztak és aludtak: Bem József főparancsnok, dr. Simonfy Sámuel orvos és Petőfi Sándor honvéd őrnagy. Másnap reggelizés után indultak lóháton a segesvári csatamezőre. Bem főparancsnok dr. Simonfy Sámuelre bízta Petőfi Sándor védelmét, és arra kérte, hogy ne engedje őt az ütközetbe. Dr. Simonfy Sámuel nem tudta az önfejű Petőfi Sándort visszatartani, mert a sebesültek bekötözésével volt elfoglalva. Petőfi Sándor, a parancsot megtagadva, a székely honvédek buzdítása céljából ment önként a csatamező jobbszárnyára. A Segesvár-Fehéregyháza közötti csatát azért vesztettük el (1050 hősi halottunk volt), mert a segesvári szászok (helyesen: Lotaringiából származó elszászok) a császár pártján álltak, és az orosz csapatok egy részét a városfal északi része mentén, a Nagy-Küküllő folyó partján, a fűzfák takarásában a honvédsereg hátába vezették. Éppen ezen a helyen tartózkodott a székely honvédek között Petőfi Sándor. Tehát ez a hadmozdulat váratlanul érte Bem hadtestét, és így Petőfi Sándort is. Dr. Simonfy Sámuel a sebesültek ellátása közben néha odafigyelt Petőfire, és látta, hogy az oroszok bekerítették. Hogy meghalt-e, vagy fogságba esett-e, azt ő azért nem láthatta, mert a megmaradt székely honvédekkel Bem tábornok Nagyszeben városába vonult vissza.
A történelemből tudjuk, hogy a császári udvar azt a parancsot adta,
hogy Petőfit élve, vagy holtan, de elő kell keríteni. Heidte osztrák
őrnagy lóháton bejárta a nem nagy csatateret, de Petőfit sehol sem tudta
felfedezni, pedig nem honvéd egyenruhát viselt. Kereste a hősi halottak
között, és az osztrák hadsereg hadifoglyai között is. Amint tréfásan
mondani szokás: „Úgy eltűnt, mint Petőfi Segesváron!” Petőfi sorsáról és
a segesvári csatáról nagybátyám családi krónikája alapján az Országos
Erdészeti Egyesület „Gyökerek és lombok” című emlékkönyve hatodik
kötetében, majd 2013-ban a Kapu című folyóiratban bőven írtam.
Hiteles
iratok vannak arról, hogy az
oroszok a hadifoglyokat magukkal vihették, mert nemcsak a bécsi
kormány, hanem Ferenc József császár is aláírta ezt a dokumentumot.
Egyes történészek azon állítása, hogy 1849-ben az oroszok nem vittek
magukkal foglyokat Szibériába, finoman mondva: egyszerű tévedés. Tehát
Petőfi orosz fogságba esése bebizonyosodott, és jobb is így, mert ha
élve fogják el, a császár felakasztatja.
A
barguzini sírfeltárás még a magyarországi vörös diktatúra idején
történt, tehát minden lehetőség megvolt a politikai manipulációra, és a
későbbi események során a sikeres leleplezések bizonyítják is ezt. A
Magyar Tudományos Akadémia nevű intézmény akkor a vörös diktatúra
kiszolgálója volt, és meg is tette az ügy súlyos kompromittálása
érdekében ellenvéleménye
hangoztatását, és a bolsevista magyar ügynök beépítését a MEGAMORV
bizottságba. Ez ki is derült már a helyszínen, majd Moszkvában, majd az
MTA és a KGB együttműködésében.
Jól
emlékszem arra a botrányos jelenetre, ami a budavári Hadtörténeti
Intézetben a Petőfi-„konferencián” hangzott el. Itt dr. Kosáry Domokos,
az Akadémia elnöke durva hangú üvöltözésbe kezdett, hogy a megtalált
csontok nem Petőfié, mert női csontváz. Tudom jól, hogy ez onnan ered,
amikor Barguzinból Petőfi csontjait a KGB a moszkvai Kremlbe
szállította, hogy a Magyar Tudományos Akadémia küldöttei
megvizsgálhassák. Nem vizsgálták meg, hanem ex-katedra nyilatkoztak,
hogy ez nem férfi-, hanem női csontváz. Még azt is akarták, hogy a KGB
porrá zúzza Petőfi csontjait. A
szocialista MTA megbocsáthatatlan súlyos bűnt követett el a nemzet
becsülete ellen!
Nem
értem őket, hogy a rendszerváltozást követő negyed évszázad eltelte
után is, még mindig tiltakoznak Petőfi csontjainak tudományos vizsgálata
ellen, sőt, az Akadémián meglévő Petőfi-hajszálak vizsgálata ellen is.
Most
a Leleplező című folyóirat 2014/XVI/II. számának 11-30. oldalain, 20
oldal terjedelemben olvasható, hogy nyilvánosságra került minden eddigi
aljasság Petőfi holttestének feltárásával és tudományos vizsgálatával
kapcsolatban. Ezek megdönthetetlen tények. Kár az MTA-nak emiatt
mentegetőznie.
Nem
értem, hogy miért van még ma is akkora ellenállás Petőfi és édesanyja
csontjának, vagy Petőfi csontjának és saját hajának összehasonlító
tudományos vizsgálatával szemben.
Miért
baj az, ha hazánk legnagyobb költője nem Segesváron halt hősi halált,
hanem hadifogolyként halt meg a szibériai Barguzinban? Hát mi nem a
költeményeiért tiszteljük, hanem a segesvári halála miatt? Ha szibériai
fogságban halt meg, akkor nem lehet nagy költő? Én Petőfit nem a hősi
halála miatt szeretem és tisztelem, hanem csodálatosan szép versei
miatt.
Mindez
a szemlélet, nézet, felfogás, aljas intrika a mai magyar társadalom
lelki betegségére figyelmeztető jel. Vajon nem vagyunk képesek a
történelmünket a valóságnak megfelelően elfogadni, és így tanítani,
hanem csak áltettekkel befonva? Akkor jó a magyar történelmi öntudat, ha
mítoszokkal vesszük körül, mint a szomszédaink? Ez súlyos torzulásokhoz
vezet, és a nemzeti önismeretet eltorzítja. Még az 1941-45 közötti
tragikus történelmünk igazi mozgató erőit sem merjük tanítani az
ifjúságnak! Leíró történelmet oktatunk, ahelyett, hogy a
rendszerelméletet alkalmaznánk. Ideje lenne már a történészeknek az új
módszereket is figyelembe venni.
A
25 éve tartó, sok cirkusz miatt már elvesztettünk egy kiváló
tudósunkat, a Petőfi-sír feltárásában részt vett dr. Kiszely Istvánt,
híres antropológust, - az idő telik, az évek múlnak, és újabb
elhalálozások miatt nem lesznek koronatanúk, sőt, azt sem fogjuk tudni,
hogy Nyugat-Európában hol őrzik Petőfi csontjait páncélszekrényben.
Meddig
akarjuk a magyar becsületet, az erkölcsöt a sárba tiporni a legmagasabb
tudományos szinten? A Magyar Állam és Budapest főváros távol marad és
mélyen hallgat és hagyja, hogy társadalmi szinten folyjon a csatározás,
méghozzá több irányból. Tisztelettel kérem a Kormányunkat, szíveskedjék
ebbe a fontos nemzeti közügybe belépni, és hívja össze az ellenérdekű
feleket, ültesse le, hallgassa meg álláspontjukat, igyekezzen azt a jó
ügy irányában befolyásolni, és a döntést
állami kézbe venni. Legyen vége a cirkusznak, ennek a szégyellni való
nemzeti vitának!
Tisztelettel kérem, szíveskedjenek az ügyet kézbe venni.
Budapest, 2014. július 27. vitéz Hábel György,
vasdiplomás
erdőmérnök,
Jáky-díjas közlekedési mérnök és közgazda,
nyugalmazott MÁV mérnök-főtanácsos,
1940 óta nemzeti közíró,
Budapest, 1122 Városmajor u. 82.
1-355-9593
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése