Az NFA kontra Kajászó perben döntés december 4-én várható

Éppen egy hete, hogy lezajlott a harmadik tárgyalás abban a perben, amit az NFA - a törvénytelenségeiről a figyelmet elterelendő, a kajászói gazdákat megfélemlítendő - indított Böcsödi Gergely kajászói gazda, a Gazdatanácsok Szövetsége alapító tagja ellen, hogy többmilliós kártérítésre kötelezze. No nem azért, mintha a gazda bármilyen kárt okozott volna, hanem azért, hogy az NFA egy 70 km-rel távolabbról hívott céggel zavartalanul legyilkolhassa a kajászóiak vetését. A többmilliós kártérítés alapja nem erkölcsi, nem is anyagi kár, hanem a már addig is, de azóta igazán hírhedté vált, újabban NFA őrző-védő szolgáltatóvá felcsapott B5 Globál Kft egyhavi bére csupán. Na, hja, ha lúd, hát legyen kövér! Na, hja, ha nem jő a kutyára dér.

Döntés a harmadik tárgyaláson nem született ugyan, azonban a Székesfehérvári Járásbíróság bírója kitűzte az utolsónak szánt tárgyalási időpontot azzal, hogy akkor ítélethirdetés várható. 

A végső tárgyalásra

2014. december 4-én 9 órakor

ugyanott, ahol a legutóbbi két alkalommal,

a Székesfehérvári Törvény Házában,

a földszint 6. számú tárgyalóteremben kerül sor.

Böcsödi Gergely hosszú idő után újra tollat ragadott.

Összefoglalója világossá teszi mindenki számára, hogy valójában az NFA kontra Kajászó per miről is szól.

Ügyszám:16.P.22731/2013./36.
Tisztelt Járásbíróság!

Alulírott, Böcsödi Gergely alperes kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet felperes keresetét

• utasítsa el, azaz a kártérítés alól engem mentsen fel, mivel az eddigiekből is kitűnik, hogy a kereset minden alapot nélkülöz,
• adjon helyt a tényekkel, történésekkel, számlákkal és tanúvallomásokkal is megalapozott ellenkeresetemnek és
• módosítsa a felperes illetékmentességét, illetékkötelesre, mivel illetékmentesség csak nem gazdálkodó szervezeteket illethet, a felperes pedig a 0122/6 hrsz.-ú területen gazdálkodást folytat, azaz kötelezze a bírósági illeték megfizetésére.

A felperes keresetéről:

Az első és második tárgyaláson a felperes által ellenem felhozott vádak és a 2014. október 14.-i tárgyaláson meghallgatott tanúvallomások után szükségesnek tartom az alábbiakat, mint alperes előadni. Mindenekelőtt tényként felhozom, hogy

1. a felperes ellenem, azaz nem Kajászó Gazdatanácsa, nem a Gazdatanácsok Szövetsége és nem is a Fejér Szövetség ellen indított eljárást,
2. és nem azért, mintha anyagi kárt okoztam volna, nem ez a kereset alapja, hanem azért, hogy az általa alkalmazott őrző-védő szolgálat (rendkívüli) költségeit rám hárítsa,
3. amely szolgálat a felperes vetését –állítása szerint – ellenem őrizte, védte volna, ami arra a feltételezésre alapozott, hogy én kárt tennék, vagy akadályoznám a föld gondozásában.

A fenti kereset jogosságához a felperesnek tehát azt kellett volna bizonyítania, hogy

1. joggal tartott attól, hogy én (nem más, vagy mások, hanem éppen én), Böcsödi Gergely,
2. az általa addig nem, de a tavaszi vetés után majd két héttel később hirtelen művelésbe vett területen garázdálkodtam volna, akadályoztam volna a gazdálkodását, ha nem őrizteti,
3. azaz én kárt okoztam azzal, hogy őrző-védő szolgálatot kellett ellenem alkalmaznia.

A felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy megalapozottan feltételezte rólam azt, amit gazda Magyarországon 100 éve nem tett, azaz hogy jogi megoldás helyett, jogkerülő vagy törvénytelen módon kárt okoznék a területén a más által megteremtett értékben, vagy akadályoznék bárkit a föld művelésében (azt, ami csupán csak a felperes megbízásából történt és éppen a mi vetésünk ellen). 

A felperes magából indult ki (lásd: felperesi kereset!), azonban a fentiekből semmit sem bizonyított. Sőt, tanú egy sem akadt, aki el tudta volna képzelni akár saját magáról, akár rólam, hogy élő vetésben kárt tennénk. Ezt vallotta egyöntetűen a legutóbb megidézett két tanú is; inkább vállaltak volna szabálytalanságot, hogy hagyják a vetést tovább művelni mással, mintsem hogy élő vetésben kárt tegyenek. A feltételezés, hogy én vetésben kárt tennék, teljességgel abszurd!

Az, hogy egy vagy több helyi gazda művelni szeretné a lakóhelyének közelébe eső – törvénytelen állapotok miatt parlagon heverő és szabálytalanul bérbe adott – földterületek valamelyikét és ezt a szándékot szóban és tettben is világosan kinyilvánítják, még a legkevésbé sem lehet alap, nem bizonyíték arra, hogy azzal vádolják őket, hogy rongálásra, garázdaságra (károkozásra is) képesek, és okafogyott állapotok között birtokháborítást követnének el. Főként nem, ha ennek semmi jelét nem mutatták. Soha máskor és másért nem léptek a földterületre, csak tiltakozásul a törvénytelenség ellen és csakis jótékony műveléssel, soha károkozással. Főként, ha garázda nyilatkozatot sem tettek addig és azóta sem. És nem utolsó sorban, ha minden nyilatkozatukkal, cselekedetükkel csakis a felperes okozta törvénytelenség megszüntetését, a törvényesség helyreállítását, a kormányprogramnak és az NFA létrehozásának alapját jelentő céloknak megfelelő földművelést, helyi, kajászói és családi gazdálkodókkal szerződéskötést sürgették. Esetemben pedig a felperes nem tudott semmilyen bizonyítékot (még közvetettet sem) felmutatni, hogy a területen folyó munkálatokat egyszer is akadályoztam volna, vagy veszélyes lettem volna szóban, írásban, vagy cselekedettel. Az indok, hogy azért kellett őrző-védő szolgálatot alkalmaznia, mert nem jelentettem ki, hogy nem kell félnie, pedig minősíthetetlenül harmatos. Ahogy más se, úgy én se neveztem meg nemcsak ezt, de számos más őrültséget sem, amit sohasem tennék, főként, ha nem kérdezik! S, ami nem is jut eszembe, azt nem is mondom, s nem is tenném!

Mindkét jelenlétem a területen (2012. november 11. – őszi szántás, 2013. április 19. – tavaszi vetés) kármentes volt. Addig megannyi beadványunk egyikére sem válaszoltak. Holott mindkettő törvénytelen állapotokra mutatott rá (ősszel a törvénytelen bérleti szerződésre, tavasszal a helyi gazdatársadalom, a nyilvánosság kizárásával megvalósuló hanyag földkezelésre). Társaimmal csak értéket teremtettünk. Elértük az „őszi szántással”, hogy az NFA – ha szabálytalanul is, de – elismerte a megosztással a törvénytelenséget, amit addig tagadott, a „tavaszi vetéssel”, hogy azonnal gondoskodjék a földművelésről (ha azt nem is, hogy elfogadható művelés legyen). Ezzel szemben a felperes erőszakos, mezőgazdászhoz méltatlan – élő vetést megsemmisítő – és jogkerülő megoldásokkal, abszurd vádakkal, rágalmakkal és a törvénytelenség felszámolása helyett, munkavégzést sem igénylő, senkitől és semmitől őrző-védő szolgáltatás (a közbeszerzési ár sokszorosára rugó) díjának megtérítését követelő keresettel válaszolt és próbálkozik azóta is.

Az NFA-ról szóló törvény arra hatalmazza fel a Nemzeti Földalap Kezelőt, hogy „a termőföldnek (…) a gazdaságosság és jövedelmezőség szempontjaira figyelemmel történő hasznosításának elősegítése, a családi gazdaságokon alapuló korszerű birtokszerkezet kialakításának előmozdítása érdekében” végezze munkáját. S, hogy a felperes e feladatát hogyan is végezte Kajászón, ahhoz elegendő az NFA által indított kártérítési perhez vezető eseményeket tényszerűen összefoglalni! 

A kajászói törvénytelenségek felszámolásáért folytatott küzdelem állomásai:

2012. év őszén hoztuk nyilvánosságra a pályázati, illetve szerződéskötési törvénytelenségeket. Számos beadványunk ellenére sem az NFA, sem a felügyelő miniszter nem tett semmit. 

A 2012. év októberi figyelemfelhívó „őszi határszemle” után is tovább tagadták és takargatták a nyilvánvaló törvénytelenséget. Holott pályázati feltétel volt, hogy aki valótlan tényeket állít, s kifejezetten, ha törvényi kereteket meghaladó hektár mértékű vagy AK értékű földterületre nyújt be egyidejűleg pályázatot és ír alá földhasználati szerződést, annak a pályázata semmis, több pályázatot nem nyújthat be, állami földet nem használhat. Kiss Árpád 8194 AK értékű területre kötött szerződést 2012. február 1-én az NFA-val. 2194 AK-val nagyobb értékre, mint a törvényben megengedett. S lám, a 0124/1 és a 0122/5 hrsz.-ú terület ma is Kiss Árpád használatában van. 

A 2012. év novemberi „őszi szántás” után, melyet azon a földrészleten végeztünk, amellyel a törvénytelen bérlő meghaladta a törvényes mértéket, az NFA vezetése kormányt és közvéleményt megtévesztve továbbra is arról nyilatkozott, hogy az érintett területen minden törvényes. A felperes kitartott amellett, hogy Kiss Árpád a földhasználó, s e több milliós kártérítési perben azzal áll elő követelésének indoklásában, hogy már 2012. november 1.-től, azaz az őszi szántást megelőzően is ő, azaz az NFA gondozta a földet, mint földhasználó (sőt, a földhasználati lapon, mint tulajdonos). 

Mennyit, mekkorát és meddig hamiskodhat egy tisztviselő?! És bíróságon?! Eskü alatt ?!

2013. április 12-én kerestük fel az NFA fejér megyei kirendeltségét, hogy megtudjuk, miért nem műveli senki a 0122/1 hrsz.-ú terület egy részét. A jegyzőkönyv tanúsítja, hogy milyen eredménnyel. 

2013. április 19-én, a „tavaszi vetés” során vetettünk be mintegy 20 ha-t abból a mintegy 2200 AK értékű 64 ha méretű területből, amellyel Kiss Árpád meghaladta a törvényi keretet, s amelyet akkor már senki sem művelt. Erről azonnal levélben értesítettük az NFA-t és ismét kértük, hogy kössön velünk megbízási szerződést a területre. 

2013. április 23-án Budapestre utaztunk a személyes tisztázás céljából. Nem válaszoltak kérdéseinkre, nem is fogadtak bennünket. Mint addig is, megtagadtak minden együttműködést. 

2013. április 24-én már megjelentek az őrző-védők a határban, majd többnyire a falu kocsmájában védték a földet, melyet senki nem kívánt „bántani”. Egészen május 27-ig „vigyázkodtak”, … azóta sem tudjuk, hogy minek? 

2013. május 2-án a jegyzőtől birtokvédelmi eljárás megindításáról kaptam értesítést, míg a kajászói polgároktól arról, hogy az NFA megbízásából eljáró mezőfalvai társaság éppen megsemmisíti a vetést. Nem hittem el. Meg kellett tekintsem. Azóta a közelébe sem mentem a földterületnek, mert viszolygás fog el a gondolatától is, hogy az elvetett napraforgó magok zöldellő hajtásaival mit tettek. Minthogy „művelésbe” vették a területet, minden ok meg is szűnt, hogy a terület közelébe menjek. A birtokvédelmi eljárásban hozott határozatot június 8-án kézbesítették.

Felsoroltam a tényeket, melyek mind azt bizonyítják, hogy az NFA volt az, aki kárt okozott és sem a törvényeket nem tartotta be, sem azt az alapfeltételt, amiért létrehozták: családi gazdaságokon alapuló korszerű birtokszerkezet létrehozása. A kérdéses (0122/6) föld elhagyott és elhanyagolt volt.

A családi gazdaságok itt Kajászón tartottak igényt a dédapáik által megszerzett és évtizedekig tőlük megtagadott föld hosszú távú művelésére, hogy fenn tudják tartani gazdaságukat, el tudják tartani családjukat, illetve családot tudjanak alapítani. Ezt tagadta meg tőlük az NFA azzal, hogy másoknak, nem itt élő vállalkozóknak, társaságoknak adta és kísérli meg folyamatosan bérbe adni azt a kevés kajászói földet, ami még állami tulajdonban, így NFA-kezelésben maradt.

Ezzel a perrel ez az ügy nem ér véget. Bármilyen legyen is az ítélet az NFA – álláspontom szerint – arcátlan keresetében, a törvényesség még ettől sem áll helyre Kajászón.

Az „őszi határszemle” (2012.10.19.) és az „őszi szántás” (2012.11.11.) részletesen: 

E per három tárgyalása során világosan kiderült, hogy mindaddig, amíg társaimmal nem léptünk fel cselekvően (2012 őszén az „őszi határszemlével” és „őszi szántással”) a törvénytelenség ellen, a föld osztatlanul, tehát törvénytelenül a semmis szerződést kötő Kiss Árpád birtokában maradt. Az őszi szántással kár nem, csakis érték keletkezett, hiszen a szántás (a később leválasztott 0122/6 hrsz.-ú terület egy részén) kifogástalan volt, a bérlő elfogadta „ajándékba” és befejezte a teljes, osztatlan területen, a felperes pedig még keresetében is elismerte, hogy kártalan volt, s a 2013 áprilisában nyilvánosságra hozott megosztással (bevallatlanul, de) tettleg elismerte a törvénytelenséget is.

Soha egyetlen fenyegető kijelentést sem tettem, ha csak az nem fenyegetés, hogy minduntalan azzal a kéréssel fordultam gazdatársaimmal, pártolóimmal a felpereshez, hogy kössenek egyedi megbízási szerződést a kajászói gazdákkal. A felperes azt kívánta és kívánja fenyegetésként beállítani, hogy nem fogadtuk el és máig nem fogadjuk el, hogy fenntartja és fedezi a törvénytelen állapotot, s hogy – amint látszik – bárkivel szerződést kötne, csak nem helyi, kajászói családi gazdálkodóval.

A 2013. április 19.-i tavaszi vetésről és közvetlen előzményeiről: 

A tárgyalás során az is egyértelművé vált, hogy mindaddig, amíg nem kezdtük művelni tavasszal a területet, az NFA nem volt hajlandó elismerni, bevallani, hogy törvénytelen szerződést kötött és tartott fenn a bérlővel. Arról sem nyilatkozott, hogy megosztotta a területet (0122/5 és 0122/6 hrsz.-úra választotta szét a Kiss Árpád bérleményeként nyilvántartott 0122/1-es hrsz.-ú területet). Semmilyen tájékoztatást nem adott arról, hogy ki a földhasználó, azonban hagyta, hogy parlagon, gyomos, gazos állapotban heverjen mindenki szeme láttára a terület (megjegyzés: ahogy ma, az NFA kényszerművelésében is kinéz a terület, az a szégyen maga – ezért is kezdeményezte a tanúként meghallgatott Dr. Boór Ferenc a helyszíni szemlét). A tavaszi vetésre előkészített területtel sem okoztunk kárt, hanem újra értéket teremtettünk. Az őszi szántástól a tavaszi vetés napjáig és attól kezdve máig a földterületre egyszer sem léptünk, ehelyett a vetés előtt az NFA megyei irodájában (2013. április 12.), a vetés után 4 nappal pedig a felperes (NFA) budapesti székházában (2013. április 23.) kerestük az együttműködésre és a törvényesség helyreállítására szolgáló megoldást. Hiszen senki nem gondozta a titkoltan (még az illetékes jegyző által sem ismert) 0122/6 hrsz.-ú leválasztott területet. A felperes csak a „tavaszi vetés” után, az április 23.-i látogatásunk napjától keresett bérlőket Válon, Tabajdon és Martonvásárott, … mindenütt, csak nem Kajászón, s küldöttségünket sem fogadta. Miután nem talált bérlőt, újra jogkerülő megoldást választott. Nem vitatta a vetés miatti érték jogos gazdáját (ki műveljen, ki arasson?), nem figyelmeztetett minket, hogy kötelességét teljesítve gondoskodik (végre!) a terület megműveléséről. 2013. május 2-3-án legyilkolta az élő, kihajtott vetésünket és olyat feltételezett a kajászói gazdákról, amit ebben az országban emberemlékezet óta a felperesen kívül senki nem tett. Azt feltételezte, hogy én, vagy társaim kárt akarnánk okozni az ő művelésében. Ezért egy kétes (NAV vizsgálat és büntető eljárás alatt álló) társaságot bízott meg igen magas díjjal, hogy őrizze a kajászóiaktól a földet, amit addig – a felperesen kívül – senki sem veszélyeztetett. 

Ezzel a TÖBBMILLIÓS költséggel kíván inkább kártérítési perben tönkretenni, ha mást még nem is, de engem. Egyet azok közül, akik szót mertek emelni, sőt, be is bizonyították, hogy folyamatosan jogkerülő, törvényszegő szerződéseket köt az érintett területeken a bérlőivel!

Ezek világos és egyértelmű tények, nem feltételezések, nem is rágalmak. A tanúvallomások és a történések is ezt bizonyították. Mindezeket a felperes még azzal is tetézi, hogy továbbra is megtévesztő nyilatkozatokat, állításokat tesz, azaz a Bíróságot is megtéveszti (bizonyított tény: ld. CD melléklet!). S az is tény, hogy a felperes egyetlen egyszer sem tett kísérletet arra, hogy a törvénytelenséget nyíltan, erőszakmentesen, párbeszéddel, jogi úton, törvényes keretek között rendezze, ehelyett saját magatartását kívánta ezzel a perrel éppen rám bizonyítani. Én soha, senkire és semmire nem voltam és nem is leszek veszélyes. Társaimmal csak értéket teremtettünk, miközben tiltakoztunk a törvénytelenségek ellen, míg a tavaszi vetésig a felperes még bérlőt sem keresett.
Következésképpen a felperes keresete teljességgel és már bizonyítottan abszurd és alaptalan!

A felperes keresetének abszurd voltáról: 

A földművelés, így a vetés sem csak a vetőmag földbe juttatását jelenti csupán, hanem a talaj gyomtalanítását, előkészítését és utómunkálatait is. Az október 14.-i tárgyaláson a felperes újonnan megbízott jogi képviselője arra tett kísérletet, hogy úgy tüntesse fel (a 2013. április 23.-ig sem tisztázott sorsú, gazdátlanul gazosodó területen) általunk végzett gyomtalanítást, talaj előkészítést és egy részén a vetést, mintha nem a törvényesség helyreállítása és egyedi megbízási szerződés (lehetőleg kajászói gazdákkal) lett volna a jótékony beavatkozásaink célja, hanem – úgymond „szokástól idegen” – ötletszerű garázdálkodás egy véletlenszerűen talált, parlagon hagyott, műveletlen területen. Még a feltételezést is elutasítom.

1. A felperes (tértivevényes leveleinkből is) pontosan tudta, hogy a tavaszi vetést nem egy ember követte el, hanem Kajászó Gazdatanácsa, amelyről nem kívánt tudomást venni annak ellenére sem, hogy a Gazdatanács már előző évben jelezte a jegyzőnél megalakulását, mint helyi gazdálkodók közössége és folyamatosan értesítette a felperest a törvénytelen állapotokról. Engem perel. Ezen az alapon Kajászó Gazdatanácsa, a Gazdatanácsok Szövetsége, a Fejér Szövetség bármelyik, vagy akár minden tagját is perelhetné. Amennyiben a keresetét helyben hagyná a Bíróság, teljes bizonyossággal meg is tehetné, hiszen jómagam egy pillanatra sem voltam veszélyesebb, mint az említett szervezetek bármely tagja. Kijelentette valaki, hogy nem bántja? Felperes egyetlen nyilatkozatomra sem tudott hivatkozni, amely alapot adott volna az őrzés szükségességére, ezt semmivel sem tudta igazolni, csupán arra alapozza keresetét, hogy az egyébként semmilyen kárt sem okozó és senkit sem akadályozó tavaszi vetésben részt vettem. További munkát okafogyottá tette a vetés megsemmisítésével. Világosan kiderült, hogy sem ezt, sem mást nem akadályoztam. Személyem, mint alperes, téves.

2.  A felperes egyetlen bizonyítékát sem tudta a mai napig felmutatni annak, hogy Kajászó Gazdatanácsának tevékenysége (közreműködésemmel) anyagi kárt okozott volna. Sőt, előterjesztésében is megállapítja, hogy az őszi szántással nem történt károkozás. Ezzel azt is elismeri, hogy a vetéssel sem – hiszen az nem lehet anyagi kár, hogy a frissen kihajtott vetést kitárcsázni (amint május 2-án a felperes megbízásából tették) könnyebb, olcsóbb, mint a területet gyomtalanítani, vetésre előkészíteni – és nem is akadályoztunk senkit a föld művelésében, hiszen

a.       a kérdéses terület parlagon, gazdátlanul gazosodott, senki sem művelte már,

b.      a felperes senkit (minket, jegyzőt, NFA megyei irodát, agrárkamarát, nyilvánosságot, …) sem tájékoztatott a már nyilvánvaló törvénytelenség „fű alatti”, az elvárható nyilvánosságot és eljárást mellőző, jogkerülő feloldásáról (semmis szerződés módosítása).

3.   A felperes azzal, hogy április 23-án nyilatkozott először a megosztásról és kezdett lóhalálában bérlőket keresni, de addig hagyta a területet gyomosodni, egyértelműen bizonyította, hogy szó sincs arról, hogy bármilyen módon is földhasználatot gyakorolt volna a területen. Az pedig már teljes képtelenség (arcátlanul, ám bizonyítottan hamis állítás), hogy Kiss Árpád nem földhasználóként művelte volna a területet legalább 2012. november 16.-ig, ameddig a szántást befejezte, hiszen ekkor kért birtokvédelmet (azt csak földhasználati jogot gyakorló kérhet) és a teljes, osztatlan 0122/1 hrsz.-ú területre kérte. A per során világosan kiderült, hogy a felperes továbbra is hamis nyilatkozatokat tesz, mikor azt állítja, hogy már 2012. november 1-től az NFA lett volna a földhasználó egy akkor még szándékában sem létező megosztással leválasztott területen. Sebestyén Róbert tanúvallomásában megismételte ezt a keresetben is szereplő állítást, azaz az is bizonyított, hogy a felperes folyamatosan megtéveszti a Bíróságot is. A 2014. június 3.-i tárgyaláson Dr. Boór Ferenc által előadott írásbeli és szóbeli tanúvallomás, a benyújtott CD felvétel és a földhasználati dokumentumok is bizonyítják a felperes megtévesztő nyilatkozatait.

4.  A felperes azt sem tudta igazolni, hogy az őrző-védő szolgálat szükségszerű birtokvédelmi intézkedés lett volna, hiszen miután a Gazdatanács által végzett vetést kitárcsáztatta, okafogyottá vált még annak a feltételezése is, hogy rálépnék vagy rálépne bárki közülünk a területre. Nem is tudta ennek kísérletét sem bizonyítani. Ezután a birtokvédelmi eljárás is szükségtelen volt ellenem. E PER TÁRGYA pedig nem birtokháborítás, hanem egy minden előzménytől eltekintő és minden levéltől, hírtől, párbeszédtől elzárkózó hivatali magatartás okozta

TELJESEN abszurd felperesi döntés következtében ALKALMAZOTT ÉS SEMMITŐL ÉS SENKITŐL SEM őrző-védő szolgálat KIMAGASLÓAN NAGY ÖSSZEGŰ SZÁMLÁJÁRA ALAPOZOTT KÁRTÉRÍTÉS!

5.     A felperes javaslata alapján megidézett tanúk nem bizonyítottak mást, mint ami tudható volt, hogy a kajászói gazdák, Gazdatanács tagok az NFA-val kötött egyedi megbízási szerződéssel szeretnék törvényesen művelni a törvénytelen pályázati szerződés beismeréseként bérlő nélkül maradt területet. Ez a szándék nem bűn. Ezt a felperes mindennapi gyakorlata és az is igazolta, hogy bérlőket keresett, holott nem kellett volna keresse máshol, mint azok között, akik felhívták a figyelmet a törvénytelen bérleti szerződésre a területen és már másodszor (tavasszal tavaszi vetéssel) figyelmeztették a felperest mulasztásos kötelezettségeire.

6.  Minden elhangzott tanúvallomás egybehangzóan igazolta, hogy semmilyen ellenséges szándék, és senkit, a tanúkat sem fenyegető magatartás nem volt részünkről, részemről. A felperes jogi képviselője viszont azt a látszatot kívánta kelteni, s a tanúk szájába adni, mintha itt nem egy hosszú ideje vitatott, 2012 őszén már figyelmeztetésként művelésbe vett területről, hanem egy véletlenszerűen, valahol-akárhol parlagon hagyott területről lenne szó, ahol minden előzménytől függetlenül, csak úgy garázdálkodni kezdtünk. Nevetséges.

7.  Hangsúlyozom, mert az ok-okozati tényezőktől nem lehet eltekinteni, hogy a tavaszi vetéshez vezető folyamatos törvénytelenséget az NFA csak fellépésünk következtében ismerte el először azzal, hogy megosztotta a területet, majd hogy műveltetni kezdte! Tudom, hogy az, hogy a törvénytelenség jogkövetkezményeit figyelmen kívül hagyta, a törvénytelenséget a 0122/5 hrsz.-ú területen továbbra is fenntartja a felperes, nem tárgya e pernek. Azonban az igen, hogy a bérleti szerződésre jelentkező kajászói gazdákat nemhogy nem is vette számításba, de még velük, velünk szóba sem állva azt a látszatot kívánta minden áron fenntartani, mintha törvénytelen megoldást és nem éppen a törvényesség helyreállítását szorgalmaztuk volna azzal, hogy saját költségen, kárt senkinek nem okozva, a művelést nem akadályozva hívtuk fel a figyelmet a máig fennálló és a vetéskor még nem beismert, de már nyilvánvaló törvénytelenségre. Az első hivatalos hír a megosztásról a 2013. április 23.-i NFA nyilatkozat volt, már a vetés után. Továbbra is fenntartom, hogy mindezeken túl a felperes e per tárgyához is tartozó (lásd d.,e. pontokat!) szabálytalanságok, törvénytelenségek sorozatát követi el és tartja fenn:

a.       azzal, hogy Kiss Árpád szerződését törvényi felhatalmazás nélkül, a pályázati eredmény megsemmisítését előíró rendelkezéseket megszegve felbontotta, majd rögtön újat kötött más terület nagysággal, helyrajzi számmal (holott a szerződés semmis),

b.      azzal, hogy erről senkit nem tájékoztatott, még a jegyzőt sem (kötelezettség szegés),

c.       azzal, hogy a közvéleményt és a bíróságot is megtévesztő nyilatkozatokat tesz, mintha törvényesen járna el, holott egy a megosztással már beismerten semmis szerződést módosítva a további pályáztatásból – hamis nyilatkozat aláírása miatt – kizárandó Kiss Árpáddal érvényes pályázat nélkül, úgymond pályázati nyertesként kötött 20 évre szerződést (más területre sem tehetné a törvény szerint – halmozott törvénysértés),

d.      azzal, hogy a saját földhasználati jogát a 122/6-os hrsz.-ú területen megalapozatlanul, egészen 2012. november 1.-ig dátumoztatta vissza a földhasználati lapokon, miközben abban az időben egyértelműen ő is Kiss Árpádot, és Kiss Árpád is saját magát tekintette földhasználónak,

e.       Bölcskei Lajos tanúvallomása is bizonyította, hogy az NFA jegyzőkönyvében a kajászói gazdák fenyegető magatartására vonatkozó bejegyzés is csupán az NFA feltételezéseire és nem az ő saját, személyes tapasztalataira, vallomására alapozott (a Gazdatanácsok Szövetségének nincs és soha sem volt elnöke, a titkára a tanúként meghallgatott Dr. Boór Ferenc, azaz a hölgytelefonáló bárki lehetett, de mint kiderült, semmiképpen sem a kajászói gazdák egyike).

Tisztelt Bíróság!

A fentiek nem hagynak kétséget afelől, amit a két utóbbi tárgyaláson elhangzott tanúmeghallgatások is bizonyítottak. A felperes pályázati törvénytelensége, valamint az azt még tetéző törvénytelen szerződésmódosítás és (a 0124/1 és a megosztás utáni 0122/5 hrsz.-ú területeken fenntartott) törvénytelen földhasználat miatt nem állt szóba azokkal a kajászói gazdákkal, akiket mindenképpen megilletett volna legalább a megbízási szerződéses művelés arra az évre, amelyben hanyagság és egyéb okok miatt még áprilisban sem volt művelője a földnek.

Az NFA volt elnöke, Sebestyén Róbert mindezen törvénytelenségre és hanyagságra a Nemzeti Földalapról szóló törvényre hivatkozva azt közölte, hogy „haszonbérleti szerződés volt hatályban”.

Tisztában vagyok azzal, hogy a kétes elbírálású pályáztatás után kötött szerződés semmisségének megállapítása, valamint az ezt elfedni kívánó megosztási és szerződés módosítási manőverek nem képezik e per tárgyát, azonban magyarázatul szolgálnak arra, hogy miért juttatna meglehetős jövedelemhez egy feleslegesen megrendelt és el nem végzett munkáért egy Kft-t az NFA – tervei szerint – az én kontómra, aki Kajászó Gazdatanács tagjaival és a támogatókkal közösen fellépve nyilvánosságra hoztuk a fentieket és a felperes hamis állításai ellenére is úgy gondoljuk, hogy a törvénytelenül művelt és főként a meg nem művelt föld használata is a kajászói gazdákat illeti meg.

A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy az a gyanú is megalapozott, hogy az őrző-védő szolgálat nem valós munkát számlázott és az összeg nagyságrendje önmagában is jóval meghaladja a piaci értéket. Erre vonatkozóan több kajászói lakos is jelezte, hogy tanúvallomást tenne, hogy az őrző-védő szolgálat tagjai nem a területen, hanem a helyi kocsmában töltötték a szolgálati idejük nagy részét, s hogy nem voltak annyian jelen Kajászón, mint ahány ember munkáját számlázták. A szolgálat munkatársainak szavahihetősége amiatt is kérdőjeles, hogy rendőri intézkedésről, fegyveres konfliktusról számoltak be idézett jegyzőkönyvekben, miközben semmit sem bizonyítottak. 

Végezetül az ellenkeresetem ügyében a következőket adom elő: 

Okkal és megalapozottan állítom, hogy a felperes célja e perrel, keresettel – az ítélettől függetlenül is, ám engem elmarasztaló ítélet lehetőségével – nem volt más, minthogy előre megfontolt szándékkal – engem társaim közül önkényesen kiemelve – ideje korán megfélemlítő példát statuáljon és megtorlásával társaimat és mindazokat, akik szót emelnének törvénytelenségei ellen, visszatartsa. Tette ezt megtorlásként az általa elkövetett és fenntartott – a jótékony (!) földműveléseink miatt tovább már el nem kendőzhető – törvénysértései és hanyag gazda módjára kezelt, parlagon hagyott birtok állapot nyilvánosságra kerülése, szélesebb sajtónyilvánosság és közvélemény elé tárása miatt. S, annak ellenére tette ezt a felperes, hogy a PTK vonatkozó paragrafusa kifejezetten éppen ezt tiltja. 

PTK 190. § (1) A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is elháríthatja.

A birtokvédelemnek kétféle eszköze van, az egyik a megengedett önhatalom, a másik a birtokvédelmi eljárás, amely közigazgatási hatósági, illetve bírói úton érvényesíthető.

A törvény megengedi a birtokos részére a birtoka ellen irányuló támadás elhárítását. Egyetlen korlátozást állít fel: az önhatalom csak a birtok megvédéséhez szükséges mértékben gyakorolható. A szükséges mértéket két oldalról lehet vizsgálni. Egyrészt a birtokos cselekménye csak addig terjedhet, ameddig az a tényleges birtok megvédését célozza.

Magatartása nem alakulhat át megtorlássá, mert ebben az esetben már ő is jogellenes cselekményt követ el. A birtokos a birtoka megvédése érdekében nem okozhat a birtoksértőnek aránytalanul nagyobb kárt (hátrányt), mint amilyen őt a birtokháborítás következtében érte.

Nem kívánom agyonragozni a tényt, hogy a felperest semmilyen kár nem érte (a kár nulla), sőt, csakis haszna keletkezett (gyomtalanított, vetésre szakszerűen előkészített terület, egészséges, azonnal hajtásnak indult, eredményes vetés). Kártérítési igényét az önhatalmúan vállalt, abszurd megoldást és költségeket jelentő – úgymond: birtokvédelmi – kifizetéseire alapozta. A jogszabály arra nem ad felhatalmazást, hogy elképzelt, feltételezett, esetleges jövőbeni károkkal arányosan követelhessen a birtokos kártérítést vagy okozhasson kárt (vetésgyilkossággal vagy az ellen védekezendő). 

A felperes szándéka és tettei nem bizonyítékai annak, hogy más is ugyanazt tenné. 

Az önhatalom csak akkor megengedett, ha a birtok megvédéséhez szükséges mértéken nem terjed túl – írja a jogszabály. A felperes pedig ahelyett, hogy fogadta volna küldöttségünket, és azon túl, hogy a birtokvédelmi eljárást már elindította ellenem az akkor még általam, s a jegyző számára sem ismert földterületre (a megosztásról hivatalosan én is csak ekkor értesültem), több milliós költséget vállalva őrző-védőket rendelt egy képzelt veszély ellen. Avagy inkább azért, hogy később önhatalmúlag, a jogvitát elkerülő megoldással, egy nem helyi vállalkozóval az általunk létrehozott értéket, az élő vetést megsemmisíttethesse (benne az általam vállalt, mintegy egymilliós értékkel)? Állítom, hogy a felperes nem a birtokát védte, hiszen arról a birtokvédelmi eljárással már elegendő mértékben intézkedett, hanem (a szándékos károkozását) a vetés legyilkolását fedezte, azaz azt, amit mezőgazdász elképzelhetetlennek tart, tehát ami joggal felháboríthatott volna bárkit, ha akaratán kívül tanúja lett volna a műveletnek, s joggal tiltakozhatott volna, hogy ne tegye.

Tette ezt annak ellenére, hogy a jogszabály kifejezetten és egyértelműen tiltja ezt, hiszen azt írja elő, hogy a birtoksértőnek okozott hátránynak kizárólag a birtokháborítás elhárítása érdekében és a veszélyeztetett érdekkel arányosnak kellett volna lennie.

A kártérítés jogrendszere kimondja, hogy annak közvetlen tárgya maga a kár megtérítése, amelyet a károsult követelhet a károkozótól. Ehhez meg kell vizsgálni, hogy kinek keletkezett kára. Jelen perben nyilvánvaló, hogy a felperesnek semmilyen kára nem keletkezett. Nekem, viszont igen. 

Felperes követelése költségtérítés, amely felperes állítása szerint – nagy nyilvánosság bevonásával és társ-tettesként – elkövetett birtokháborítás megakadályozása tárgyában merült fel.

Amennyiben felperes nem előre megfontolt zsarolás és félelemkeltés szándékával kívánt volna engem (alperest) vagy társaimat megakadályozni további „jótékony figyelmeztetésként” elkövetett birtokháborítástól, és nem azzal a céllal, hogy az általa elkövetett törvénysértéseket tovább leplezze:

1.)    akkor nem zárkózott volna el a személyes és postai úton történt megkeresések elől, és nem csupán az őszi szántás után vizsgálta volna meg az általunk megnevezett törvénytelenséget;

2.)    akkor önhatalmú fellépését – az állítása szerint ismételten várható birtokháborítás ellen – körültekintően, elvárható gondossággal tette volna, azaz tartósan, alacsony költséggel és nagy hatékonysággal védte volna birtokát (pl. tájékoztatás), nem egy leplezett szerződésmódosítás után parlagon hagyott földterület vitatható hatékonyságú és szereposztású és kimagaslóan magas költségű őrzésével. Felperes a birtokvédelem módszereit és költségeit nem mérlegelte, mert azt azzal a céllal rendelte meg, hogy azt mással, megfélemlítő eljárásban fizettesse ki;

3.)    akkor azután, hogy a terület műveltetését elkezdte, visszavonta volna az őrző-védő szolgálatot. Hiszen azok a körülmények, amelyekre a felperes a vélelmezetten ismétlődő birtokháborítás veszélyét alapozza, amellyel felperes keresetében az őrző-védő szolgálat igénybevételét indokolja, máig nem változtak, tehát akár máig fenn tarthatta volna az őrző-védő szolgálatot, hiszen továbbra sem kérdezte meg, hogy mik a szándékaim. Nem kérdezte társaimtól sem (azokat is perelni fogja?). Nem kérdezte, mert megírtuk nem egy beadványban. A törvénytelenséget nem kívánta és kívánja továbbra sem megszüntetni. Valójában ezzel is azt bizonyította, hogy abszurd a kártérítési igénye, s hogy az általunk végzett vetés megsemmisítése is azt szolgálta csupán, hogy a vita ne az ő törvénytelenségéről szóljon tovább a nyilvánosság előtt, hanem inkább az NFA több milliós kártérítési igénye által fenyegetett helyzetben lévő gazdák, pontosabban egy önkényesen kiválasztott gazda védekezéséről. A felperes okozta kár nem csupán anyagi jellegű. Annál jóval több és hatása rám, mint gazdálkodóra nézve jóval súlyosabb és nagyságrendekkel meghaladja a kártérítési összeget.

A történtek ismeretében megállapítható, hogy a birtokháborítást maga a felperes idézte elő magatartásával, az általa elkövetett és fenntartott sorozatos jogsértéssel. Ezek a törvénysértések rajtam kívül sújtják azokat a kajászói gazdaembereket is, akik a mai napig nem kaptak és jelen állapotok között még további 18 évig (a 20-ból) nem is remélhetnek semmilyen jogorvoslatot. 

Tisztelettel kérem a decemberi tárgyaláson és a döntésben a fenti észrevételeimet is figyelembe venni és amennyiben a helyes döntéshez szükségesnek ítéltetik, a jogi képviselőm által már megnevezett, az alábbi mellékletben is megnevezett tanúkat a december 4.-i tárgyaláson meghallgatni! 

Kelt: Kajászón, 2014. október 20-án

                                              Tisztelettel:

                                                                                           Böcsödi Gergely

Melléklet: Tanúk listája

1. ifj.Csapó István   2472 Kajászó Köztársaság u. 38/A
2. Mester Károly     2472  Kajászó  Rákóczi u. 41.
3. Kovács Szabolcs  2472 Kajászó  Rákóczi u. 158.

Fejér Szövetség Sajtószolgálat