A székesfehérvári
Ereklyés Országzászló és Országzászló tér
1. rész
Jövőnk a múltban gyökeredzik
1. rész
Jövőnk a múltban gyökeredzik
A Fejér Megyei
Hírlap 2015. október 31.-i számában a rendszerváltás utáni Székesfehérvár
politikai, városképi és legújabb kori történelmének egy érzékeny fejezetét – immár
sokadszorra – feszegető írás jelent meg, sajnos az objektivitást messze mellőző,
lesújtó és nem közéleti, hanem politikai tartalommal.
Babits Mihály: Áldás a
magyarra
1938. nov. 2-6.
Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.
Máskor is hevert már elkötött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal. De mihelyt fölengedt fojtó köteléke, futni kezdett a vér elapadt erébe. Visszakapta ami soha el nem veszett. Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.
Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze. Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság, de leghatalmasabb mégis az igazság. Útja, mint a Dunánk és csillagok útja: nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.
Él a nagy Isten és semmise megy kárba.
Magyarok se lettünk pusztulni hiába, hanem példát adni valamennyi népnek, mily görbék s biztosak pályái az égnek. Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga, hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.
Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten. Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok. Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, és jön az igazság, közelebb, közelebb... |
Alig egy hónap elteltével pedig a Hóman
Bálintnak éppen a 130. születésnapján állítandó szobor miatt kellett olyan
véleményeket olvasnunk, melyek a legkevésbé sem állnák ki a tényszerű
történelmi kritikai elemzés követelményeit, s nem csupán a „fehérvári
közembert”, s emlékeit sértették megalapozatlanul és méltatlanul, hanem a
Trianoni-döntés utáni korszakban talpra álló és hitük megerősítéseként
Országzászló tereket alkotó magyarságot és köztiszteletben álló vezetőit is.
Kötelességünknek érezzük lehántani
városunk e szép emlékű teréről és a nemzeti együttérzés e kivételes, ám
méltatlanul helyre nem állított emlékműjéről, a hajdani fehérvári Ereklyés
Országzászlóról az elmúlt „kommunista” propaganda által ráaggatott, ám máig le
nem vetkőzött rágalmakat. Szerencsére a tér neve helyreállt, megmaradt. Így
máig hirdeti, hogy miért is hozták létre
akkor, mikor a nemzet nem tudta és akarta elfogadni, megérteni, ami fáj. Elfelejteni mesterségesen
leválasztott országrészeit, testének
részeit, testvérei honát? Nem. A
félárbocon tartott Ereklyés Országzászlóval ki merte mondani költőjének
szavait: „Nem, nem, soha! (…) Magyar
rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! soha Árpád honát!”
A második világháború kitöréséig, az
első, 1928-ban Budapesten felállított Ereklyés Országzászló mintájára 15 év
alatt minden hazafias településen létesült Országzászló Emlékmű, számuk több
mint kétezerre tehető. Magától értetődően Szent István városa, Székesfehérvár
is megteremtette az emlékezés terét, országzászlót állított és avatott 1936.
május 24-én. Közeledik a 80. évforduló, az sem kevés.
Az
1920. évi tragédia után kibontakozó országzászló mozgalom történelmi
indokait, máig ható üzenetét csak a legnagyobbak, a lélek és a szavak nagymesterei
tudták és tudják kifejezni, halhatatlanul szavakba önteni.
Mielőtt következő
cikkünk a megyei lapban megjelenik, nem is kívánunk mást, mint Babits Mihály 1938-ban
papírra vetett szavait megidézni, hogy miért is fontos számunkra az
Országzászló térről és az Ereklyés Országzászlót állító korszak polgárságáról,
a poraiból felemelkedő magyar nemzetről cikksorozatot, ezáltal nyílt
beszélgetést kezdeményezni! Reményeink szerint innen folytatjuk hamarosan, ha
megengedik.
Dr. Boór Ferenc (az
öreghegyi) és Keresztes Imre (a felsővárosi), a Fejér Szövetség tagjai
Továbbította a
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése