Egy nemzet talpraállásának jele volt a megannyi Országzászló

A székesfehérvári Ereklyés Országzászló és Országzászló tér

3. rész

Számvetés egy korszakról

a történelmi alkotmányhoz hű korszakról 

„Hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különböző dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a kettőt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt!” (Czikó Árpád) 

Álljon itt a nemrégiben elhunyt Nemeskürty István tanár úr véleménye Horthy Miklósról (2008. január)! 

„Egy elvesztett I. világháború után, szétzüllött országot kellett rendbe tenni. Horthy Miklós elévülhetetlen érdeme, hogy az 1541-ben megszűnt Magyar Állam helyére visszaállította a magyar államot, mint magyar királyságot. A nemzetgyűlés először a magyar királyságot állította helyre, majd nem tarthatván igényt a már '16-ban megkoronázott királyra, azért, mert elhagyta az országot, és mert a győztes hatalmak ehhez nem is járultak volna hozzá. Ezért a nemzetgyűlési ősi hagyományok alapján a magyar királyság államfőjévé kormányzót tett, mint ahogy Hunyadi János is kormányzó volt, és Kossuth Lajos is kormányzó volt. Horthy Miklósnak arra kellett ügyelnie, hogy a kívántnál is kínosabban tartsa be azt, hogy az Országgyűlés által hozott és a mindenkori miniszterelnök által aláírt rendelkezéseket betartsa, és azokba ne beszéljen bele.

Korabeli felvételek a képre kattintva lejászhatók

Mindazok a törvények is, amelyeket ma joggal marasztalunk el, mint például a „zsidótörvényt”, vagy mint a háborúba való belépésünk, mindez az Országgyűlés, a kormány, és a mindenkori miniszterelnök hatásköre volt. A háborúba például úgy csöppentünk bele kétszer is Bárdosi László miniszterelnök vezényletével, hogy annak a kísérő körülményeiről a miniszterelnök a kormányzót nem is értesítette. Én ma is botrányosnak tartom és gyalázatnak azt a módot, ahogy bekeveredtünk a háborúba. Arról sem értesítette őt például Bárdosi, hogy Molotov külügyi népbiztos felajánlotta a magyar kormánynak, hogyha nem veszünk részt ebben a háborúban, akkor garantálja nekünk Erdélyt. De, hogy a hibáiról is beszéljünk, fenntartások és kritika nélkül bízott a hadseregben és annak vezető tábornokaiban, akikről még el sem akarta hinni, hogy számos magyar tábornok havi fizetést kap a nemzeti szocialista kormánytól. Ez hiba volt. 

– Az elvetélt kiugrási kísértet is emiatt volt, mármint Horthy vakon bízott a tiszti karban? 

– Ennek pont a fordítottja az igaz. '44 tavaszától kezdve, vagyis, amikor a nemzeti szocialista német állam lerohanta és megszállta Magyarországot, a kormányzó a kelleténél is jobban begombolkozott, hiszen mindenki tudta, még én is, aki akkor fiatalember voltam, hogy a kormányban a pénzügyminiszter Reményi Schneller Lajos a nácik ügynöke. A kiugrási kísérlet kudarcának egyik oka ez, hogy ebben nem volt annyi ember beavatva, akinek a tevékenységére szükség lett volna. 

– Horthy Miklós legnagyobb bűneként napjaink némely történésze, az úgynevezett zsidótörvények meghozatalát tekinti.

– Nem ő hozta meg ezeket, az Országgyűlés hozta meg. Nem szívesen beszélünk arról, hogy Magyarország lakossága rendkívüli módon a nemzeti szocialista propaganda hatása alá került. A parlamentnek igen jelentős százaléka nyilas képviselőkből tevődött össze. Akkor értettem meg, hogy Tisza Istvánnak az a makacssága, hogy mindenáron kapálózott az általános titkos választójog bevezetése ellen, mert az volt az elve, hogy az választhasson, aki tudja, hogy kit választ és miért; akkor értettem meg, hogy Tiszának igaza lehetett, ez amint bevezettük a titkos választójogot, az Országgyűlés nagy része nácivá vált. Így történhetett, hogy megszavazták a zsidótörvényt, megszavazta a felsőház is. Ha már megszületett az a törvény, államfőként nem tehetett mást, hogy tudomásul vette. Amikor megkezdődött a tényszerű üldözés, akkor ő mindent elkövetett, hogy ez megszűnjön, megtette honvédelmi miniszternek Nagybaczoni Nagy Vilmost, akinek első dolga volt kimenni a frontra és tájékozódni a zsidó munkaszolgálatosok ügyében, és segített is. Amikor értesült arról, hogy a budapesti zsidóságot a nácik el akarják hurcolni, akkor parancsot adott egyik ritka módon hozzá hűséges hívének, hogy akadályozza ezt meg, és megakadályozta Koszorús Ferenc tábornok. 

– A pártállami történetírás rendületlenül Horthy fasizmust emleget. Némely történész is.

– Kétségtelen, hogy Olaszországgal szívélyes viszonyt ápoltunk, vagy ő ápolt velünk, hiszen a győztesek közé tartozott. Kétségtelen az is, hogy Mussolini egy fasiszta államot szervezett. Ez a szó azonban, hogy fasizmus Dél-Olaszországban a legszélsőbb baloldal jelszava volt. Az olasz közvélemény sokáig úgy gondolta, hogy végre a nemzetük érdekeit is képviselő baloldal jut hatalomra. Egy kis időbe telt, amíg ki­derült, hogy ez nem így van, de hogy Horthy Miklósnál ilyen fasizmusról szó sem volt, az biztos.” 

Aki még ennél is többet szeretne megtudni arról, hogy hogyan látta ezt a korszakot Nemeskürty István, az olvassa el Horthy Miklósról és koráról Búcsúpillantás címmel 1995-ban megjelent művét.

Visszatérve Horthy Miklós kormányzói működésére, tegyük fel a kérdést, az ő ideje alatt mekkorát változott, fejlődött Magyarország. Álljon itt Czikó Árpád – Számvetés címmel a világhálón több helyen is idézett – Németországból küldött tényszerű írása erről a korszakról! 

„Tizenhét év. 
Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az 1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized. Épp ennyi, tizenhét évünk adódott – hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült. 

- Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1.639.479 fővel növekedett.

- Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.

- Új kórházat, 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.

- 2628 km elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján.

- Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!

- Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.

- Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.

- Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat.

- Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbetegek.

- Budapest (gyógy) fürdővárossá vált.

- Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Duna-ágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.

- Filléres vonatok szolgálták a hétvégi kikapcsolódást. A közszolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.

- Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.

- Politikai téren önállóságra törekedtünk.

- Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust. 

No persze nem az 1990-2007 közötti tizenhét évről szólnak ezek az adatok, hanem egy másik időszakról. Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot, vagyis az 1920 és 1937 közötti, a még újvilágháborútól mentes korszakról szól az írás.

Adataim pontosak. A Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó). A milliószámra előforduló munkásmozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet.

Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is. Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén – a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője – 275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, bár az írásom megjelenésig ez még változhat gyurcsányilag. Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó – mondhatja az iskolázott olvasó – de az elnyomó értelmiség (tanítónő) kivételezett helyzetben volt, a szegény munkások pedig folyamatosan nyomorogtak. No, jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba, és az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést. 

Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt, s felépített gyári sportpályán tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig – óh, borzalom! – a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról. Természetesen – mai szóval – „vesztesei” is voltak e kornak. Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség-akciók, a tehetségmentő szolgálatok .... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság – épp a közepén! Hogyne lettek volna „vesztesek”! Hisz az egész Magyarország vesztes volt! 

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különböző dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a kettőt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi más eset: az valóban náci típusú rendszer volt! Később, és idegen hatalom katonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben, fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: a nemzeti szocializmus ikertestvére, a nemzetellenes szocializmus!)

Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erőszakolt helyettesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiát, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélő a neve: értékkonzervatív. 

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság vagy gonosz indulat - valószínűleg mind a kettő! Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlátozása. Akkor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól 50 %), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és a nemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatosságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500 Ft-os utalvánnyal vásárolt szavazat.

Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz Árpádra, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető! 

És még valami: a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mikor lemondatták, mint mikor kormányzóvá választották!

Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt. Csak azt kérem: adjátok tovább!”

Czikó Árpád levelének olvasása után nem vitatható: 

Aki ma összemossa a fasizmust Horthy nevével, vagy tudatlan, vagy rosszindulatú, avagy mindkettő. A történelmietlen és minden alapot nélkülöző rágalmazások, mint látjuk, nem állják meg a helyüket. Az a törekvés, hogy az Országzászló tér és az Ereklyés Országzászló ismét eredeti szépségében helyreállítva Fehérvár dísze és büszkesége legyen, nemhogy természetes, de nagyon is fontos és szükségszerű.

Minden Országzászló minden magyar számára a kárpát-medencei egészséges Magyarország iránti soha el nem évülő vágyat, igazságot, a soha el nem vitatható jogot fejezi ki. Az Országzászló történelmi emlékezetet hirdető és fenntartó mementó, hogy a nemzet- és országegyesítés ügye nem évülhet el soha. Ezért kell helyreállítani az eredeti Ereklyés Országzászlót itt, Szent István városában, Székesfehérvárott és Magyarország újkori fővárosában, Budapesten, s minden egyes városban, ahol csak volt.

Összeállította (alapvetően Nemeskürty István nyilatkozata és Czikó Árpád írása alapján)
Keresztes Imre (a felsővárosi)
2. rész: 95 éve Budapest szoborcsoportot és májusban lesz 80 éve, hogy Fehérvár Ereklyés Országzászlót avatott
3. rész: Nem Hóman Bálintról, önbecslésünkről szólt és szól a fehérvári történet