Abától Székesfehérvárig ívelt a Lámpás Emberek társaságában töltött idő. Benedek fiam iskolájában, az abai Atilla Király Gimnáziumban
Szülői napot tartottunk, másnap a székesfehérvári Vásártéren,
hagyományos Botond Napi Magyarok Vásárára került sor. A két eseményt
összekötötte Maurer Oszkár szerémségi (Délvidék) borász bemutatkozása.
Az Atilla Király Gimnázium életiskola.
Bár a tananyag ismeretét ugyanúgy megköveteli, mint bármely másik
tanintézet, mégis egészen más szemlélettel tekint az oktatás, nevelés
feladataira, mint az iskolák túlnyomó többsége. Maga a hely is
különleges, van tér, van levegő, van élet ebben az iskolában! A
szemlélet és a hely varázsa kihozza a diákokból az alkotóerőt, legyen
szó a tananyag elsajátításáról, vagy az életnek mindig értelmet adó
alkotásról!
Fiam osztálya kályhát épített a
tantermében! Hatalmas energiák szabadultak fel, rakták a samottot,
hordták az agyagot, maguk készítették a beépített kályhacsempét, Mátyás
címerével, visegrádi sablon alapján. A kályha lassan elkészül, már csak
meszelni kell, nyáron szárad, az első hűvös őszi napon nemcsak a
tantermet, hanem a diákok lelkét is átmelegíti majd. Ha egyszer fiam
gyermeke is itt tanul, büszkén gondolhat arra, hogy ez a kályha édesapja
életének egy darabját őrzi…
Miközben főtt a gulyás, leültünk a
kollégium aulájában és beszélgettünk, szinte kötetlenül. A felröppent
gondolatok vezérfonala az önellátás volt. Sok szülő próbálkozik saját
maga előállítani étkeik alapanyagát, mi magunk is megtettük az első
botladozó lépéseket: hitvesem sajtot készít, kenyeret süt; Csókakőn
gyümölcsfákat ültettünk. Hallhattuk, sokan előttünk járnak, állatokat
tartanak, tudják, az udvaron kapirgáló tyúk húsa, tojása értékes, nem
szennyezett; mások saját tehenet tartva készítenek sajtokat, maguk
füstölik. Sajttálból ízlelgettünk, varázslatos, régi ízek olvadtak
nyelvünkön. Ezek az emberek semmi újat nem találtak ki, csak rájöttek
arra, hogy fel kell adnunk egy darabot komfortzónánkból, nem sokat,
mindössze két generációt visszalépve, elővarázsolhatjuk eleink tudását,
akik nagyrészt önellátók voltak. Kényelmesebb a hipermarketben telerakni
a kocsit, mint takarmányozni, fejni, trágyázni, vesződni a sajttal,
vagy kenyeret dagasztani, de az alkotás öröme és az asztalra kerülő
étkek ízei kárpótolnak!
Esti dal az abai tábortűznél a képre kattintva hallható |
A vacsora végére megérkezett a Gimnázium
diákcsapatának egy része, éppen néptáncversenyről jöttek, előkerültek a
hegedűk, az ifjak táncra perdültek, úgy ropták, mintha nem egy fárasztó
nap végén járnánk. Közben fellobbant a tűz, ahogyan a Nap lement,
felsejlett a telihold, a tavaszi meleget hűvösség váltotta fel.
Fölöttünk, mint kupola ragyogott a csillagos égbolt, pattogott a tűz, a
diákok hegedűk kíséretében dalra fakadtak. Leírhatatlanul jó érzés volt!
Valahogy így:
Közben Maurer Oszkár elkezdte szerémségi borainak bemutatását. Szerémség történelmi borvidék,
sőt, a Római Birodalom uralkodása idején is műveltek itt szőlőt,
készítettek bort. Nagyon nagy a csábítás, hogy Oszkár borai kapcsán
belemenjek a részletekbe, talán majd máskor. A borvidék klimatikus
adottságai, talajviszonyai és kitettsége kiváló, ám ahogyan a trianoni
diktátum annyi mindent tönkretett, csodálatos borvidékünket sem kímélte.
Maurer Oszkár felvette a kesztyűt, az ősi dűlőkben, hatalmas
erőfeszítések árán, újraindította a szőlőművelést. Igyekezett megőrizni a
fajtaszerkezetet, ősi magyar szőlőfajtákat telepített, vagy
ültetvényeket óv meg, készül bor 1925-ben telepített kövidnika szőlőből
is! Ittunk néhány kiváló fehérbort, Mátyásra utaló Corvina nevű vörös
házasítást, majd egy szamorodnit. Jól tudjuk, az “aszú” szó hallatán
először Tokaj ugrik be mindenkinek, ám Aradhegyalján, szerencsés években
Móron is ellepi a fürtöket a Botrytis nevű gomba, amely segítségével a
bogyóban koncentrálódik annak cukra, egészen különleges édes borok
készülhetnek így. Most ízlelőbimbóinkkal érezhettük, hogy Szerémségben
is készül aszú! Sőt, Tokajnál annyival tágabb a horizont, hogy
Szerémségben és Aradhegyalján a kadarka is képes aszúsodni, így jó
évjáratokban akár aszú vörösborok is kerülhetnek asztalunkra!
A kóstolt borok azonban csak kísérték Maurer Oszkár
szavait. Megértve gondolatait, számos dolog helyére került. Szó esett
rég- és közelmúltról, anyanyelvünkről, hitről, akaratról, magyarságról. A
tűz körül ülve ittuk szavait, határon túlról, kisebbségben élve,
magyarnak megmaradva minden, az élet legapróbb dolgai is átértékelődnek,
bárki leszűrhette magában, akármennyi gond, baj gyötör itt bennünket,
szavunk sem lehet! Túl az iszonyatos délszláv vérengzésen, újjáalkotva
egy történelmi magyar borvidéket, emberként, magyarként, hittel élve és
gondolkodva nincs okunk félni! Mindössze itt és most nekünk is helyt
kell állnunk, ismerjük fel, miért járjuk utunkat, mi a küldetésünk!
Az alábbi képsorozat bemutatja milyen az
Életiskola, a készülő kályhát, az épületeket, az egyik jurtáját,
kemencéjét, a diákok alkotásainak egy részét (megtekinthetők a http://amipilvaxunk.eu/?p=8022 oldalon)
Másnap a Botond Napi Magyarok Vásárán
folytatódott találkozásunk Lámpás Emberekkel. Sikerült hagyományt
teremteni, ezúttal hetedik alkalommal került sor arra a mustrára,
amelyen kézművesek kínálhatják portékájukat, táncosok, zenészek
léphetnek színpadra, hagyományőrzők tarthatnak bemutatókat, előadások
tágíthatják horizontunkat. Sajátos, remek hangulatú összejövetelek ezek,
a jurtában ismét meghallgattam Maurer Oszkár bemutatkozását, borainak
és szavainak itt is komoly sikerük volt a hallgatóság körében.
Az Atilla Király Gimnáziumban szokássá
vált, hogy az öt évfolyam minden évben egy-egy elszakított országrészbe
indul osztálykirándulásra. Idén a tizenegyedikesek voltak Délvidéken,
útba ejtették Maurer Oszkár pincészetét is. Tervbe vettem, hogy mi is
felkeressük, mindenkinek csak ajánlani tudom! Lámpás Emberek –
választottam a címet, talán nem tévedtem. A Fény elkísér utunkon.
Képek a vásárról a plakátra kattintva Székesfehérvár városi honlapján megtekinthetők |
forrás: http://amipilvaxunk.eu/?p=8022
Továbbította a
Fejér Szövetség Sajtószolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése