2010. augusztus 27., péntek

Búcsú Pétertől

Simon Péter (qpepe)
1989. 09. 11. – 2010. 08. 21.


Hat nap után …

Péter! Te! Simon!
Nem hallod, nem érzed?
Hiányzol nagyon, nagyon!

Emlékszel?
Hogy szavaltad ott, hogy

„Magyar, ébredj fel,
Mert ébredned kell!
Hisz' nincs az a sír,
Melyből ne kelnél fel!”

S most Te leszel ”… temetve,
Hisz' fátyol hullt szemedre,
Melytől nem látod,
Mit látnod kellene! …”

Emlékszel,
Hogy hogy’ szavaltad ott?

Péter! Te! Simon!
Fiamnak, s fiamként
Hiányzol, Péter! Nagyon!

Ferenc, 2010. augusztus 27-én éjjel (hat nap után)

Simon Péter: Magyar, Ébredj fel! Elhangzott: a szabadbattyáni fórumon, 2009. tavaszán

Magyar, ébredj fel,
Mert ébredned kell!
Hisz' nincs az a sír,
Melyből ne kelnél fel!
Most is el vagy temetve,
Hisz' fátyol hullt szemedre,
Melytől nem látod,
Mit látnod kellene!

Hát állj fel,
És nézz ki a fátyol mögül,
Csak te vagy ott egyedül,
Hisz' olyan népek vesznek körül,
Kikbe ugyanaz a vágy tömörül;
Minden napon és éjen át:
Mikor vesszük el a magyarok teljes országát?
Századokon át,
Te védted Európát,
A tatártól és a töröktől egyaránt!

És miért!?
Míg védted a hátukat,
Ők felszabdalták országodat,
Majd elfoglalták trónodat!
És ez sem volt elég,
Elvitték mindenét
Árpád unokáinak,
Kik most csak a sír alatt vacognak,
És nem tesznek azért, hogy napfényt lássanak.

Hát ébredj fel!
Hisz ébredned kell!
Ne lássák elkorcsosult néped,
Hanem mutasd meg, milyen vagy, ha tényleg,
Tényleg összefogsz!
S nem a zsarnoksághoz szoksz,
Mire nevelnek.
Nem szabadna így temetned őseid,
Kik szabadságodért haltak kínt!
Nem így gondolták országukat,
Mikor még ők védték hazájukat!

Simon Péter: Mondd csak Szél, én hallgatom! Elhangzott: Székesfehérvárott, a Trianon megemlékezésen, 2009. június 4-én

Mondd csak Szél, én hallgatom!
Úgy mondd, mintha csak fiadon
Ragadnának meg a szavak,
Miket felé hordanak
Mély sóhajid.

Mondd csak Szél, én hallgatom!
Nem lehet, hogy ily' napon,
Ne akadna kiáltásid, oly' emberre,
Ki utolsó hallásáig, helyébe
Ne maradna!

Mondd csak Szél, én hallgatom!
Leszek most én, s mondhatom
Minden szavad rám talál,
S nem süket fülekre száll!
Fogadom!

Mondd csak Szél, én hallgatom!
Nem lesz jó, hisz' tudhatom,
Mit nékem mond'ni fogsz,
S míg hozzám szoksz, mégis
Tudni akarom!

Mondd csak Szél, én hallgatom!
Hogy' szólanak "nagy" Nyugaton
Erről a honról, hol én lakom,
S miért én az életem is adom,
Ha kéri azt!

Mondd csak Szél, én hallgatom!
Te ott voltál, s én nem hagyom,
Hogy azt ne mondd el,
Mit tudnom kell,
Mondd hát el!

Ordíts Szél, én maradok,
Amíg tartasz, kitartok,
Ha te fáradsz, megrogyok,
De mondd csak el, mit
Tudni akarok!

Süvíts szél, én ragaszkodok
A válaszhoz, mit várhatok,
Ha kis hazám már feloldozást,
Se szép szót, se bocsánatot
Nem kaphatott!

Suttogd Szél, én hallgatok,
S a könnyeket, miket dagasztott
A keserűség az éveken át,
Mert nem lelte fénysugarát, csonka
Hazám, letörlöm.

Suttogj Szél, én hallgatom,
Mily1 szavakat rebegsz ajkadon,
Felét se értem, mert nem hiszem,
Hogy igaz lehet, mit mondasz nékem,
Csak bámulom.

Jöjj hát Szél, túl Alpokon
Üvöltve ébresztőt az alvókon!
Ha fel már őket nem kelti
A hazugság, de se a remény.
S szabadság!

Hát pusztíts Szél, ott Nyugaton
Hol megfogalmazódott "trianon",
Hol elvágták az ütőerét,
S szaggatták csak szerteszét
Magyarhont!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése