Drága Obrusánszky Borbála is beleesett abba az öreg hibába?!

Mitől lesz az ember finnugrista, avagy újabban ázsio-szkítianista? Attól, hogy abba az öreg hibába esik, hogy függővé válik. Saját művének vagy kutatási területeinek eredményei homályosítják el a valóságra és mások véleményére - eredendően még kíváncsi - szemeit. Azaz saját eredményeit a másokénál már sokkalta, de sokkalta jobban szereti, sőt, az igazságnál is jobban szereti. Ezt az öreg hibát is izmusként jegyzik és áldozatait nárcisztikusoknak nevezik.

Egy ilyen "öreg hiba" napvilágra kerülése miatt közösségünk egy pártoló tagjának tollából jelent meg ez az írás a honlapján Válasz egy elfogult írásra hivatkozással, amit most vágatlanul teljes terjedelmében itt is közzéteszünk. Hadd legyen olvasható itt is, hiszen a gyanú - a kutatási eredményei alapján általunk is nagyra becsült - Obrusánszky Borbála tollából akár illethet minket is, mióta (már jó régóta: gyakorlatilag megalakulásunktól fogva) egyik jelmondatunk éppen Magyar Adorján mondata is. Itt olvasható felül ezen "tudománytalannak" kiáltott sugallat, mint egyik nem titkoltan őstörténeti írásokat is tartalmazó rovatunk címe (s ez is nyersen, vágatlanul): "nem jöttünk mi sehonnan sem".

Obrusánszky Borbála írását olvasva az az érzésünk is támadhat, hogy mi olyat vallunk, amit nem megengedett vallanunk, azaz amiért ejnye és bejnye járna, s fejünkre homokot szórni volna feladatunk. Azaz minden - főként tudományos címmel nem megáldottként - sorainkba álló, sőt "konferenciákon" sem, csupán a földön járó párának nyomban ki kellene kérnie magának, hogy azok, kik e közösségbe hívnak, azaz mi, senkitől sem sugallva, csupán mindenkit meghallgatva a magunk meggyőződéséből hisszük és valljuk, hogy leszármazottai vagyunk a Kárpát-medence minden időkben őshonos őslakosságának, akik ide nem jöttek, de születtek, s itt is éltek és haltak, azaz azelőtt is, akkor is és azután is itt maradtak, mikor ezek, meg emezek hont foglaltak. Leginkább annak és nem másnak, avagy még másabbaknak. Lássuk hát az írást!

Néhány észrevétel Obrusánszky Borbála: Az ”őshonosság” buktatói című írásához

Olvasható a Barikad.hu c. honlapon: http://www.barikad.hu/az_%E2%80%9D%C5%91shonoss%C3%A1g%E2%80%9D_buktat%C3%B3i-20110707

A szóban forgó írás bevezetőjében azt olvashatjuk, hogy a finnugorizmus az utolsó óráit éli. Jó lenne, ha így lenne, de nagyon valószínű, hogy ennek az elméletnek a hirdetői (nem feltétlenül hívei) még jó ideig keserítik a mi életünket.

A következő mondat így szól:
“A bukás utáni időre néhány szervezet már készenlétbe helyezett egy új, áltudományos gondolatmenetet, miszerint mi, magyarok őshonos vagyunk a Kárpát-medencében.”

Nem tudom miféle szervezetek lennének ezek, nincs tudomásom ilyenekről. Éppen ezért nem is hiszem, hogy effélék koholmánya lenne a magyarság őshonos voltának elmélete, amit egyébként magam is hiszek. Elég csak arra utalnom, hogy - többek között - Marjalaki Kiss Lajos, Király György és Magyar Adorján már közel száz éve megírták, hogy ez az igazság, szó sincs tehát arról, hogy ez valami “új gondolatmenet” lenne. Idézhetném Werbőczyt is, aki szerint a nemesek ősei Szkítiából nyomultak Pannóniába, amelyet most változtatott néven, az itt lakó magyaroktól Magyarországnak neveznek, tehát még 1500 környékén is világosan tudták, hogy voltak Szkítiából benyomuló hunok-hungárusok, és voltak már akkor is itt lakó magyarok. Itt jegyzem meg, hogy Árpád hungárusait a X. században senki sem nevezte magyaroknak, bár ezt a szót történészeink gyakran behelyettesítik a forrásokból idézett szövegekbe, hogy a hungárus szó fel ne tűnjön. (Sokszor persze jóindulattal, hogy az olvasó könnyebben megértse a mondanivalót, de valójában ezeknek az apró torzításoknak a sorozata eredményezi a magyar történelem meghamisítását. Ez az, ami tényleg tudománytalan.)

Ez a nyilvánvalóan rosszindulatú vízió, miszerint a szerző nézeteitől eltérő “áltudományos” véleményeket ismeretlen szervezetek “helyezték készenlétbe”, rendkívül káros, és semmivel sem különb a finnugristák vagdalkozásainál. Rendkívül káros, mert egyrészt nincs igaza, másrészt pedig, megint egyszer megosztja a nemzeti oldalt, mint afféle turáni átok. Meg kellene értenie Obrusánszky Borbálának is, hogy a magyarság őshonos volta nem mond ellent a honfoglalók szkíta-hun voltának, (amit egyedül a finnugristák tagadnak,) így a kettő nem is zárja ki egymást. Itt bizony a honfoglalás idején is éltek emberek, akik ugyanúgy a későbbi magyarság részévé váltak, mint a honfoglalók. Ez egyszerűen letagadhatatlan.
 

A szerző gyakorlatilag átveszi a finnugrista módszereket, amikor ledorongolja az őshonosság híveit: “Ne is várjunk csodát, hiszen az íróasztal mögött gyártott ötletek kitalálói semmilyen szakirányú végzettséggel nem rendelkeznek és még arra sem vették a fáradtságot, hogy összehasonlító vizsgálatot végezzenek a külföldi múzeumokban, egyetemi előadásokat hallgassanak végig a világ nagy intézményeiben, vagy akár kikérjék a szakemberek véleményét.”

Álljunk meg egy szóra! Ezek szerint igaza csak a szakirányú végzettséggel rendelkezőknek lehet? (Ami természetesen nem árt.) Mi van akkor a finnugristákkal? Nekik aztán megvan minden szakirányú végzettségük, - ezek szerint tehát nekik van igazuk? Avagy: akad-e egyetlen finnugrista, aki Obrusánszky Borbálának ad igazat, mondjuk a szkíta-hun eredet kérdésében? Nem akad? Akkor hogy is van ez?

Másrészt például Magyar Adorján egyáltalán nem íróasztal mellett gyártotta az elméleteket, rengeteget kutatott pl. Erdélyben, és több nyelvet ismert, nem is akármilyen szinten. Írásaiban egyértelműen bebizonyítja a magyar nyelv rokonságát minden közismert nyelvvel.

Ellentétben a finnugristákkal, és pl. Obrusánszky Borbálával, akik elismerik ugyan a számukra szimpatikus nyelvekkel való rokonságot, de a többiről, mint mondjuk a latinról, ógörögről, németről, angolról mélyen hallgatnak. Pedig hát a ház, - hogy csak egy példát említsek, - ugyanaz a szó, mint a haus és a house, bárki bármit állítson is. (megjegyzés Boór Ferenctől: nem beszélve arról, hogy a curvus-curve-kurve-krivoj (kurvusz-körv-kurve-krivoj) az körív, a hortus-garden-garten-gorod-gradina (hortusz-gárden-gárten-gorod-grádiná) az kert és a lake-loch (lék-lohh) meg lik-luk-lok-lak és sorolhatnánk napestig nyelvészeti diplomák nélkül is). Így tehát a magyar nyelv rokona szinte minden eurázsiai nyelvnek, és erre a szkíta-hun eredet ugyanúgy nem ad magyarázatot, mint a finnugrizmus.

Továbbá: Schliemannak semmiféle régészeti végzettsége nem volt, mégis megtalálta és feltárta Tróját. Grotefend sem volt nyelvész, mégis ő fejtette meg a híres behistuni feliratot. Hol tartana ma a világ nélkülük?

Menjünk tovább:
“A történettudományban vagy régészetben valamennyire jártas olvasónak ezeket az iratokat olvasva azonnal feltűnhet, hogy a szerzők folyamatosan elferdítik a tényeket, a magyar történelmet pedig ugyanúgy kedvük szerint alakítgatják, mint a finnugristák, fittyet hányva az ősi magyar hagyományra. Ne is csodálkozzunk a járatlanságon, hiszen a „szerzők” híján vannak alapvető történeti-régészeti ismereteknek: vagy nem olvasták, vagy nem akarják figyelembe venni a magyar történeti krónikákban leírtakat és mellőzik nagy királyaink rendeleteit és törvényeit, ahol szintén többször említik őseink, a szkíták nevét és sok hagyomány eredetét oda vezetik vissza.”

Hogy ki ferdíti el a tényeket, és ki hagyja figyelmen kívül a krónikákat, arra ezúttal is mutatok néhány példát.

A szerző “Genetikai szemfényvesztés” bekezdéscím alatt azt állítja, hogy Ornella Semino a magyarokban 60 %-ban vélte kimutatni az M178-as Y-kromoszómás jelzőt, és erre hivatkoznak az őshonosság hívei is. Ez nem igaz, ilyet senki sem állított. (Illetve csak az OB által idézett, vele egy véleményen lévő szerző, – szintén alaptalanul.) Az M178 éppenhogy az Ural környékén élő “finnugornak” mondott népek jellemzője, ami a magyarokból gyakorlatilag hiányzik. A szemfényvesztés tehát valós, csak nem úgy, ahogy azt OB állítja.

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy Semino nem egyedül dolgozott, hanem 16 másik genetikussal, és hogy az európai népek összehasonlító genetikai vizsgálatait azóta többször, többen is megismételték, mindig hasonló eredményekkel. Még az MTA szegedi kutatói is, tessék csak utánanézni a Magyar Tudományban! Érdemes megnézni az eupedia.com c. honlapon az európai népek genetikai összetételét ábrázoló térképet, az világosan megmutatja a lényeget! Az, hogy a mi “tortánk” nagyon hasonlít lengyelekére és az ukránokéra, (ezért kétségtelenül rokonai vagyunk egymásnak,) valóban magyarázható lenne azzal, hogy ők is a szkíták-szarmaták utódai. (De tényleg azok? És akkor mitől “szlávok”?) Na, de mi van akkor az osztrákokkal, szlovákokkal, csehekkel, horvátokkal, akik szintúgy hasonlítanak ránk? Ők is a szkíták utódai? Vagy ők azért olyanok amilyenek, mert germánok meg szlávok, mi meg azért vagyunk ugyanolyanok, mert szkíták, törökök, uram bocsá’ finnugorok vagyunk? Itt is egyértelműen a tények jelentős részének a figyelmen kívül hagyásáról van szó.
 

Mit mondanak a krónikák?

OB szerint ezek egyértelműen kimondják, hogy mi csakis a szkíta-hun-hungárus honfoglalók utódai vagyunk. Ez sem igaz. Krónikáinkban benne vannak az őstelepes földművelők is, csak egy kicsit figyelmesebben kell olvasni őket!

Anonymusnál pl. ezt olvashatjuk: (A sok példa közül csak kettő a Gesta Hungarorumból.)
„..Mikor így gyökeret vertek, (Árpádék) akkor az ott lakók intelmeire közös elhatározással kiküldték erős csapat élén Böngér fiát Borsot a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére. Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett...”
„..Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben.”

Benne vannak tehát a krónikáinkban az őslakók? Igen, benne vannak. Megint egyszer azt találtuk tehát, hogy Obrusánszky Borbála figyelmen kívül hagyta a tények neki nem tetsző részét. S hogy ezek az itt lakók az avarok, netán a hunok utódai lennének? Szó sincs róla, ezek a földművelők itt éltek már az avarok, hunok és a szkíták alatt is, egészen pontosan az újkőkortól kezdve. Ezt bizonyítják a régészeti leletek. Nézzük hát ezeket!

Ha valaki benéz a Magyar Nemzeti Múzeum honlapjára, ott a Magyar föld népeinek története c. kiállítás ismertetőjében többek között azt olvashatja, hogy az Alföld település-sűrűsége már az újkőkorban (tehát mondjuk 7000 éve) elérte a mai szintet. Tessék utánanézni! Itt az ekésszántásos földműveléssel foglalkozó emberek már ekkor 25-30 m-es házakban éltek, kiégetett kerámiákat készítettek, szántottak vetettek, szaporodtak és terjeszkedtek. Előbb csak a medencén belül, majd kívül is, Belgiumig, és az Uralig. Házakban éltek tehát, nem jurtákban, nem is földbe vájt gödrökben, mint ahogy azt sokan szeretnék elhitetni velünk. Mutatok egy rekonstrukciót a polgári M3 Archeoparkból:

Az ilyen házak nyomait a régészek minden korból megtalálják, egészen a XX. századig. Sőt! A tákosi református templom – Európa egyetlen paticstemploma – ma is áll!

Régészeti körökben közismert, hogy Magyarország kivételesen gazdag régészeti leletekben. Olyannyira, hogy ezeknek a tömege világrekord számba megy. Megint csak egy példa: az M7-es autópálya építése során Zamárdi és Ordacsehi között (30 km) másfél millió leletet találtak, és ezek a leletek az újkőkortól kezdve minden közbeeső korból egészen a mai napig reprezentálják az itt folyamatosan jelenlévő népességet. Nem hiányzik egyetlen időszak sem! Ugyan hogy is lehetett volna üres a Kárpát-medence bármikor, ha egész Európában itt kerül elő a legtöbb lelet, és nincs egyetlen időszak sem amelyből ne kerülnének tömegével elő?
 

A másik fontos dolog amit a leletekkel kapcsolatban ma már tudni illik, az az, hogy az itteni leletek rendre öregebbek a máshol találtaknál. És ugye, ami itt volt előbb, azt nem lehetett később máshonnan idehozni. Megint csak egy idézet, ami ezt bizonyítja: Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének egyik vezetője nyilatkozta a következőket: “Többek között például kiderült, hogy a réz- és aranyművesség első virágzó időszakában, a korai rézkorban nem úgy törént, ahogy korábban gondolták, hogy na természetesen ez is Anatóliából, Kis-Ázsiából az Égeikumon és a Balkánon keresztül jutott át Európába. A fémanalízis ugyanis kimutatta, hogy a híres várnai aranytemető anyaga, ahol egy-egy sírban akár több kiló aranytárgy is előbukkant, az bizony nem keleti eredetű arany, hanem az erdélyi aranybányákból származik.” http://www.magyarszemle.hu/cikk/19990701_%E2%80%9Eoh_ido_futos_ido_1_resz
 

Továbbá: “Másrészt - s ez talán még fontosabb - korábban azt gondolták, hogy minden délkelet-európai civilizáció Mezopotámiából jött, és minél északnyugatabbról való egy lelet, annál későbbre datálható. Ez az elképzelés megdőlt, mert kiderült, hogy azok a leletek, amelyeket korábban például a Kr. e. III. évezred végi mezopotámiai tárgyakkal véltek egykorúnak, itt 1500 évvel előbb megjelentek.” http://www.otka.hu/otka-magazin/a-honap-kutatoja/2008-1/2008-marcius

Nem igaz tehát amit Obrusánszky Borbála állít, hogy a máshol talált leletek idősebbek az ittenieknél. Felmerül ezek után a kérdés, ki is az, aki nem veszi figyelembe a régészeti kutatások eredményeit? Az persze tény, hogy itt nem találtak eddig sem zikkuratokat, sem hatalmas kővárosokat. De vajon tényleg csak ezek lennének a kultúra fokmérői?

Visszatérve a honfoglalásra, a régészeti leletek segítségével ma már azt is megtudhatjuk, hogy milyen lehetett az őslakók és a honfoglalók aránya? A História c. folyóirat 1996. évi II. száma – tekintettel a honfoglalás 1100. évfordulójára – Jobbágyok és nemesek ősei bekezdéscím alatt azt írja, hogy akárhogy csűrik, csavarják a tényeket, az itteniek legalább tízszer annyian voltak, mint a honfoglalók:

Igaz, itt is “későavar” népességről beszélnek, de ezek a földművelő falusiak sohasem voltak avarok, amint azt már korábban tisztáztuk. Az uralkodó avar-hunok létszámát a bizánci források mindössze húszezer főben adják meg. Tessék ennek is utánanézni! (Ld., pl. Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai!)

A karosi honfoglaláskori temetőket feltáró régész, Révész László nyilatkozta nemrégiben, hogy a X. és a XI. századból összesen 27 000 sírt tártak fel eddig, és ebből mindössze 1000 a honfoglaló. Ha a XI. századot figyelmen kívül hagyjuk, (mert hát a temetkezési szokások is megváltoztak ekkor,) akkor is csak azt mondhatjuk, hogy az arány 13500 az 1000-hez. Tehát nagyjából tényleg az, amit a História 96-ban már megadott. Vegyük hát figyelembe végre a régészet eredményeit!

Visszatérve a genetikai kutatásokra, feltűnő, hogy a mai magyarságban nem találják meg Árpád népének (genetikai) hagyatékát, márpedig ennek léteznie kell. Ugyanakkor egyszerűen nincs olyan marker, amire azt mondhatnák, hogy ezt bizony a honfoglalók hozták ide.

Mindebből egyetlenegy logikus következtetés adódik, mégpedig az, hogy ugyanolyan mutatókkal rendelkeztek, mint az itt élők. Ekkor pedig egyáltalán nem abszurd a Tárih-i Üngürüsz azon kijelentése, hogy Hunor népe itt a saját nyelvén beszélő népet talált, és Magyar Adorjánnak még abban is igaza lehet, hogy Árpád honfoglalói nem mások, mint az innen korábban elszármazott ősök visszatérő utódai. Mindez magyarázatot ad arra is, hogy az itt élők miért fogadták békével a honfoglalókat. (Ld. Anonymust fentebb!)

Ebben a rövid összeállításban igyekeztem elkerülni a más véleményen lévők minősítgetését, és Obrusánszky Borbálát sem állt szándékomban megbántani. Olyan kevesen állunk a nemzeti oldalon, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. Véleményünknek nem követelhetünk kizárólagosságot, mert senki sem tévedhetetlen. Összefogásra, összegzésre van tehát szükség, hogy egymást erősítve felülkerekedjünk végre valódi ellenfeleinken.
 

Semmi kifogásom nincs az ellen, hogy ha valaki mindezek után is kizárólag a honfoglalók utódjának tartja magát, szíve joga. Én azonban úgy hiszem, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy én annak a kereszténység révén szolgasorsra jutott parasztságnak vagyok az ivadéka, amelyik már a szkíták előtt is itt élt. Annál is inkább, mert a szkíta-hun eredetű nemességet ezer éven át irtották a helyükre kívánkozók, így mára alig maradt belőlük néhány, mutatóba.
 

2011. 07. 09
Tóth Imre

Kiegészítette és ideszerkesztette:

Boór Ferenc (az öreghegyi)