Vetített előadás Dr. Szalai Miklós halimbai esperes életéről Dékán Péter gyógynövény kutató jóvoltából a 703. Hétvezér Estén

"A halimbai esperes nyomában" vetítés és előadás Dr. Szalai Miklós halimbai esperes életéről, gyógynövények alkalmazásáról.  

Ha kedd, akkor Hétvezér Est…

Vendégünk a 703. Hétvezér Est előadója: Dékán Péter a veszprémi gyógynövény és életmód klub vezetője, akinek a közreműködésével és a Szaléziánum támogatásával készülhetett el az a dokumentumfilm, amely bemutatja Dr. Szalai Miklós halimbai esperes életét, gyógynövények alkalmazását. A félórás kisfilm visszaemlékezik Szalai Miklós esperesre, egykori halimbai plébánosra, a Bakony virágos növényeinek gyűjtőjére. A „halimbai füves pap” gyógyító erejű teái, hihetetlen munkabírása legendás, erre emlékeznek egykori munkatársai és az emlékét ápoló település vezetője, valamint a Szaléziánum igazgatónője, és a dokumentumfilm producere.

Halimba elsősorban bauxitbányája miatt került be a köztudatba, amely mára már bezárt az itteni bauxitbányászat már a múlt emléke. A település fő látványossága mégsem az egykori bányákhoz, hanem a csaknem fél évszázadon át a községben tevékenykedő gyógyfüves paphoz, dr. Szalai Miklóshoz kapcsolódik. Szalai Miklóst halimbai esperesként az egész ország ismerte, nevéhez fűződik a Halimbárium gyógyteacsalád megszületése.

 

Az esperes emlékházában és gyógynövénykertjében megtudjuk, hogy a papnak, akit 1947-ben helyeztek az Ajkától 13 kilométerre lévő községbe, régi vágya vált valóra: mindig szeretett volna olyan helyen élni, ahol szabadidejét a gyógynövényeknek szentelheti. „A békési születésű esperes érkezése előtt Lesencetomajon, Murakeresztúron, Ácsteszéren, Bakonyszombathelyen is szolgált, a gyógyfüvek és a népi gyógyászat iránti érdeklődését pedig még a középiskolából hozta magával. A budapesti piarista gimnáziumban végzett, ahol a füvek gyógyhatására természetrajztanára hívta fel a figyelmét. Az esperes autodidakta módon fejlesztette növényekkel kapcsolatos tudását, papi szolgálata mellett rengeteg időt töltött szakkönyvek társaságában.

Halimbából a patikába. Amikor az esperes a településre került, alaposan föltérképezte a vidéket, 1949 és 1973 között herbáriumot is készített: 1139 fajt gyűjtött össze 1406 lapon. A növények azonosítását Jávorka Sándor és Csapody István ma is használatos határozójának segítségével, tudományos alapossággal végezte, és kivívta ezzel a kor botanikusainak elismerését. A gyűjteményt Boros Ádám egyetemi tanár, a budapesti Gyógynövénykutató Intézet igazgatója, a kor egyik leghíresebb botanikusa is ellenőrizte. Felkérték, hogy gyűjteményének legérdekesebb darabjairól készítsen cikket a Botanikai Közlemények folyóiratba.

A környék évtizedekkel ezelőtt dokumentált biodiverzitását máig megőrizte. A település alpolgármestere, Kovácsné Véber Eszter szerint, aki eredetileg biológia szakos tanár, a környék elképesztően változatos növényzete a terület geológiai és formai sokszínűségének köszönhető. Egészen pontosan annak, hogy a Kisalföld és a Bakony találkozásánál fekvő községet félkörben veszik körül pici dombok és völgyek.

Az esperes gyógynövényekkel kapcsolatos tudásának akkor vette legnagyobb hasznát, amikor a háború utáni években nem volt a faluban orvos, a betegek pedig gyalog jártak Ajkára doktorhoz. Sokaknak egészségbiztosítása sem volt, így gyógynövényekből készült teákkal, egyéb házi szerekkel kezelgették. A plébános saját receptúrái alapján készült teakeverékei megbízhatónak bizonyultak kisebb bajaikra: derékfájásukra, ízületi betegségükre, gyomor- és epepanaszaikra. Az emlékházban több doboznyi olyan levél is látható, amelyben gyógyult betegek hálálkodnak az esperesnek. A szomszédos településekről is egyre többen keresték fel kisebb-nagyobb bajokkal. Az esperes a növényes könyvek mellett orvosegyetemi tankönyveket is beszerzett, a betegségek okát és tüneteit általuk próbálta jobban megismerni.

Teakeverékeket csak az enyhébb betegségekre, megfázásra, gyomorrontásra adott, a súlyosabb kórokat pedig csak orvosi diagnózis alapján kezelte, mégsem kerülhette el, hogy kuruzslással vádolják meg. A hagyomány szerint egy Halimbára küldött professzor – aki vizsgálódni érkezett – nemhogy elmarasztalta volna, hanem jó barátságba került vele azután, hogy a tőle kapott gyomortea meggyógyította gyomorfekélyét. Néhány év múlva ismét feljelentették, eltiltották tevékenységétől, de a tiltást hamar feloldották, mert a párttag nagyüzemi vezetők gyomorfekély-teája hamar elfogyott.

Az esperes teáinak összetételét évről évre finomította, a betegeket pedig megkérte, hogy számoljanak be a hatásról. A tapasztalatokat összegezve egyre jobb keverékeket állított elő. A hatvanas évektől már a falu lakóit bízta meg a füvek begyűjtésével, szárításával és aprításával. Amikor 1962-ben nyugdíjba vonult, minden idejét a gyógynövényeknek szentelte: keverékeihez évente körülbelül 200–250 nagy papírzsáknyi szárított füvet használt fel, a teát levélben kérőknek napi 70–120 félliteres csomagot küldött el, míg a személyesen érkezők 15–25 csomagot vittek el tőle.

A füvespap hagyatéka. 
Halimba halálában is legismertebb polgára dr. Szalai Miklós esperes, a füves pap. Hosszú, dolgos élete volt, hiszen 1902-ben született és 88 éves korában halt meg. Halimbai szolgálata során nemcsak a környék szépsége, hanem gyógynövényekben való rendkívüli gazdagsága is felkeltette a helyét. Gyűjtötte, később gyűjtötte ezeket a növényeket, összegyűjtött mindent, amit a hatásukról tudni lehetett: elsősorban a felhasználó nagyobb emberektől, füvesasszonyoktól, a „tudást” őrző férfiaktól, de a számára elérhető „szakirodalomból” is.

Dr. Szalai Miklós a néhai halimbai plébános, a „füves pap” megfigyelte, hogy a száraz, napsütéses napokon szedett növények illóolaj-tartalma nagyobb. Hogy a hatóanyagok „tömörsége” évtől, időszaktól és a szedés helyétől függően is más. Így a hozzá forduló ezreknek személyre szabottan készített-készíttetett keveréket. Nem grammokban, stabil receptekben gondolkodott, és ezt nem is titkolta. Kiválóan együttműködött a helyi körorvossal, és soha nem mondta, hogy helyettesítené az orvostudományt, pótolná az orvosok munkáját. Inkább megelőzésről, az egészség fenntartásáról, a mindenféle bajok korrigálásáról, kiegészítő terápiákról beszélt. Azt is hozzátette, hogy a testmozgás, a friss levegőn végzett fizikai munka, a mértékletes de változatos táplálkozás, a lelki egészség fenntartása mennyire fontos. És mindebből lettek a bajok – de ezekről kicsit később. Gyógyfüveket a gyógyulásért – minden rászorulónak. A gyógyfüves esperes tisztes jövedelemre is szert tett kemény munkájából és egyre nagyobb hírnevéből. Ennek nagy részét a falujára fordította, de maradt annyi, hogy megvásároljon és gondosan helyreállítson egy házat a templomtól nem messze, ahol nyugdíjas éveiben maga is lakott, de jutott hely a „manufaktúrának”, amely sok helybéli asszonynak adott munkát, a kertben pedig amolyan bemutató-kísérletező füveskertet is létre hozott. A ház és a kert ma sűrűn látogatott látványosság. Ápolt örökség: A gyógytea keverékek bekerültek az állami kereskedelmi forgalomba. A Herbária kereskedelmi vállalatnak mindig szüksége van volt húzó, vevővonzó termékekre, és a Halimbárium névre keresztelt termékcsalád nagyon is megfelel ennek a követelménynek. Igazi siker lett.

Egykori dolgozószobája

Rengeteget levelezett Szalai Miklós, egyénileg válaszolt a hozzá fordulóknak, naponta tucatjával. Így aztán egyetlen igazi, nagy összefoglaló műre futotta az idejéből, erejéből. Ez volt a halimbai füveskönyv. Fűben, fában orvosság volt a címe, ahogy azt Paracelsus már kimondta. A tudásából alighanem többre is futotta volna. Hiszen tudta, hogy a gyógynövényeket az őskortól használta az ember, az egyiptomi, a görög és a római gyógyító kultúrában is fontos szerepük volt, majd a középkorban a kolostorok őrizték és fejlődtek tovább a tudást, és hozták el napjainkig (sörben, szörpben, gyógylikőrökben, kivonatokban is, nem csak teakeverékekben). Kié a tudás? Szalai esperes füveskönyvét a Mezőgazdasági Kiadó felvállalta, 1973-ban húszezer példányban ki is nyomtatták, majd be is zúzták. Mert szerepeltek benne olyan kifejezések, mint „népi gyógyászat”, mert nem tudottre lebontott hatóanyagokat megnevezni, milligrammokban mérhető pontos receptúrákat határoz meg. Egyes „tudós emberek” egyszerűen kuruzslónak nyilvánították.

Az 1973-as kiadás címlapja

Takács Ferenc botanikus, tanár, Szalai esperes nagy tisztelője, munkásságának avatott ismerője a halimbai önkormányzat és általában mindazok, akik a füvespap örököseinek jóváhagyott engedélyével ötezer példányban újra kiadta a füveskönyvet. Elvileg ez kapható az emlékhelyen, de az antikváriumokban Dr. Természet kiadásából van a legtöbb, meg a másik kettőből is akad néhány. Valódi szedett gyógynövényt meg egyre kevesebbet és kevesebb helyen lehet kapni, a kivonatok, sűrítmények, mindenféle étrend kiegészítők divatja jött el, hiszen ebben van az üzlet. Ettől még a fűben-fában ott van az orvosság, csak nehezebb hozzáférni. A mindenféle természetgyógyászat meg természetes szerek divatja pedig inkább marketingfogás, mint valós piaci állapot. Amúgy meg úgy is fel lehet fogni a dolgot: a teremtett világban ott vannak a bajok is, meg azok orvosságai is. Amióta akaratunk van, dönteni lett képességünk, dönthetünk is. És talán az sem véletlen, hogy a testi-lelki jót szolgált olyan sok a papi ember.

Tiszta szívvel ajánljuk mindőnk és egyben rendszeres látogatóink figyelmébe az előadást és a Hétvezér Esték programját, azaz szeretettel várunk minden régi és új érdeklődőt 

2025. év Őszhó - Mindszent - Magvető - október havának 07. napján (kedden) 18:00 órától a Királykút Emlékházban

(Székesfehérvár, Mikszáth Kálmán u. 25.)

Dékán Péter: " A halimbai esperes nyomában" vetítés és előadás, Dr. Szalai Miklós halimbai esperes életéről, gyógynövények alkalmazásáról. 

című előadására.

A Hétvezér Est Rendezősége nevében:
Fejér Szövetség Sajtószolgálata