A fehervarkorut.hu cikke

Székesfehérvárott járt Benis Miklós, a Magyarok Szövetsége... Most írhatnám a pontok helyére, hogy alapítója, de mégsem. Mert arra a kérdésre, hogy mikor alapították, s kik, e szövetséget, a cikk címe az irányadó. A ma szövetkezők csak felvették a magyar történelem hajnalán elgurult (mára meg már-már elveszni látszott) fonalat. A tavalyi Kurultájjal kezdődött minden. (Hogy a Kurultáj hol kezdődött, az egy másik legenda.) A bösztör-pusztai magyar-madjar találkozó fergeteges fogadtatása mindenkit megdöbbentett, s megmutatta, hogy van igény az emberekben: láttatni és átélni, hogy kik vagyunk, mit tudunk, s hogy igenis, összetartozunk! Megmutatta, hogy nincs holt hagyomány, csak szunnyadó. Hogy az élet él, és élni akar. Ez a teremtés lényege.


A Magyarok Szövetségének egyesületi bejegyzése hamarosan megtörténik. De - ahogy Benis Miklós elmondta - nincs klasszikus értelemben vett tagság, s bár már egy esztendeje folyik a gyakorlati munka, nincsenek tisztségviselők, nincsenek választott vezetők - csak feladatok. Nem szednek tagdíjat. S főként, nem kívánnak pártként működni - bár hajlandók minden jó szándékú és őszinte, tisztességes politikussal szövetkezni a közösségi célok érdekében. Éppen ezt tartják a legfontosabbnak. Mert ez hiányzik a mai Magyarországról és abból a magyarságból, melynek ösztönös, ősi, elemi és alapvető önszerveződési, önfenntartási létformáit, melyek átsegítették minden vészen és viharon, Mária Terézia óta tudatosan irtották és építették le - amik közül nyomokban legtovább a székelységben maradtak fenn elemek. Mint például a tizedes rendszer, amelyben tíz család egymásra figyelve, egymásról gondoskodva, összefogva, a másikért is felelősséget vállalva nézett szembe a mindennapokkal.

Önszerveződés. Önfenntartás. Túlélésünk kulcsszavai. Az önfenntartás feltételeitől mára megfosztottak bennünket. Önszerveződés... Most nincs, de már dolgoznak rajta.

Alaptörvényünk egy tákolmány. A vesztes háború után erőltették ránk 1949-ben, s azóta csak foltszabászkodást, toldozgatást végeztek rajta. Szép álom teljesülhetne, ha egy nemzetgyűlés mondhatná ki, közfelkiáltással, a magyar alkotmány alapjait a mostani fércmű helyett -, de már annak is örülhetnénk, ha a Parlamentben történne valami ez ügyben. Bizonyosan csapnivaló a választási rendszerünk. Elég, ha megnézzük közállapotainkat, hogy hova jutottunk, és mégis, és mégse, semminek nincs felelőse! A képviselők nem választóikat képviselik, hanem pártjaikat. Nem az országgyűlésbe őket delegálóknak felelnek, hanem "főnökeiknek". Vissza nem hívhatók. El nem számoltathatók. A képünkbe nevethetnek. És meg is teszik. A politikai élet szennye, mocska faltól-falig ér, a padlótól a padlásig hullámzik.

Benis Miklósék szerint lehet ezen változtatni. S kell is. A legkisebb szintekről elindulva. Ha megteremtődnek azok a kis közösségek, melyek helyben figyelnek egymásra, melyek nem csak magukért felelnek, hanem társaikért is - s akik elvárják, hogy azok, akik őket kívánják képviselni a politikai szinteken, "szerződjenek", állapodjanak meg velük, hogy mit szeretnének elérni, s hogy mi történhet, ha semmibe veszik e megállapodásokat.

A hét vezér által megkötött szövetség azóta is működik. Mindenki a tagja, legfeljebb a hozzáállása más. Van, aki tesz érte. Van, aki ellene. S vannak szimpatizálók, szemlélődők. A Magyarok Szövetségének dolga, hogy előre haladjon a történet, hogy megteremtődjön a társadalmi összefogás. Hogy megszülethessen a következő nemzedék, még, ha sokaknak ez nem is teszik. Az országot csak úgy lehet talpra állítani, ha az emberek a döntést a kezükbe veszik. A politikai elit leszerepelt. Másodszor éljük meg, hogy egy bűnöző ül a miniszterelnöki székben. Nagy a baj.

A választásokon résztvevők, a politikai aktivitást mutatók mellett van egy óriási, csendes, mozdulatlan tömeg, aki nem áll sehova. Velük mi van? Kinek számítanak? Őket kell megmozdítani.

A Magyarok Szövetsége folyamatosan építi fel magát az országszerte alakuló kis közösségeken keresztül. E szerveződés egyik legfontosabb és leglátványosabb eleme a Magyarok Vására, mely az ország számos pontján került és kerül megrendezésre. (Májusban Székesfehérvárott is igen kedvező fogadtatásra talált - szerk.) Ez sokkal több lehet annál, mint hogy kézművestermékeket állítunk ki és népzenét hallgatunk, hagyományőrző produkciókat látunk. Valódi piaccá válhat, ahol az őstermelők portékái, terményei kerülhetnek a vásárlók kosaraiba, s valódi gazdálkodás kezdődik a csodálatos adottságú magyar földön.

Kivetették a természetből a magyart - holott a magyar kultúra, a magyar élet a természettel való szerves egységben alakult ki: az önmegújulásra képes élet ajándékát kaptuk a teremtőtől. Most pedig képtelenek vagyunk magunkat eltartani. Gyakorlatilag semmi sincs a kezünkben. Az országot kifosztották mindenéből. Aranyágát, a mezőgazdaságot, tönkretették. Most a vízkincsünk látszik veszélyben forogni. S hallom Benistől is, amit mostanában másoktól: rosszabb állapotban az ország, mint Trianon csonkolása után...

A Magyarok szövetsége nem akarja utcára vinni az embereket. Azt sem akarja megmondani, mit tegyenek. Azt szeretné elérni, hogy gondolkodjanak, s tegyenek önmagukért. Augusztus 21-23 között Bösztörpusztán megrendezik a Magyarok országos gyűlését és vásárát. S hogy ez megvalósulhat - pénz híján - a sok-sok segítő kéznek, szándéknak és adakozásnak köszönhető. Arra a "szigetre" várnak mindenkit, aki el akar hozni magából egy darab Magyarországot, meg akarja mutatni (vagy látni), hogy kik vagyunk, mit tudunk. Jövőre ismét megrendeznék a Kurultájt a huszonhárom testvérnép képviselőinek meghívásával.

2009-06-05

Ha többet szeretne tudni a Magyarok Szövetségéről, ezeken a helyeken tájékozódhat:

http://www.karpathaza.net

http://msz-fejer.blogspot.com