A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Eagles. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Eagles. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 3., péntek

Nosztalgia: azok a sasok sem voltak, nem lesznek ripacsok

Megállt az idő, mikor szárnyaltak a SASOK. No nem azért, mert a nevük Eagles volt, hanem azért, mert ők a mai napig - nem éppen a versben, de - a lelkekben szárnyalók.

https://www.youtube.com/watch?v=PUevY8GHLiwhttps://www.youtube.com/watch?v=TYWO4LLundk
A képekre kattintva - Eagles: Hotel California (ma is, mint anno)

Nem lehet mindig a napi gondokkal foglalkozni. Időnként nagyon is szükséges arra az időre visszaemlékezni,  mikor egy ilyen dalra nem az elfajult magamutogató féregtársadalom kezdett még betegségében vonaglani, magamutogatásával büszkélkedni az aszfalton, hanem az egészséges szerelem, a le nem írható érzés vágya trónolt még a hangfalakon, s tízezrek ajkáról egyszerre tört fel megannyi féltve őrzött titok, s a kérdés ki vagyok, hova is tartozom? Ők nem voltak, s nem is lesznek vonagló imitátorok, s nem is lettek magamutogató ripacsok! Maradtak örökifjú szárnyaló  sasok! A dalban még mindig fiatalok, útkeresők, s mint mi mind, magabiztosan meggondolatlanok. 

S, hogy miről szólt a dal? Hát miről másról?! Ugyanarról, mint a "Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról". Pl. egy elemzés a sokkból. Persze, hogy mi sem hittük, hogy beléptünk azon az egyirányú ajtón.

Ferenc (az öreghegyi)