Hadd szóljon az, ki a testvérekhez testvérként szól

Márton Csaba szívünkből szólt, mintha mi írtuk volna testvérvárosunk magyarjainak a székesfehérvári Maroshegy határából látva a messzi Hargitát, sóhajtva ezt a néhány sort, hogy a csíkiak, a székelyek is tudják, hogy országuk, városuk, népük, akárcsak a mienk és mieink egyetlen Hazába való!

Szólhatok

Határon túli magyarok!
Ha megengeditek,
szólhatok? 
Tudom,
azt hiszitek
egyedül maradtatok.
Becsukta szemét a világ,
és ti,
már nem hiányoztok.

Félrevezethető nép házát, s hazáját veszti

A HAZA a magyarok HÁZA, ... HOZZÁ HŐN ragaszkodnak,

melyet hol "HUN" HONNAK, "HON" meg HUNNAK is mondanak,
s mire mindig MAGYAR ANYA iránti nagy tisztelettel gondolnak!

Mi, magyarok, legalábbis azok, 'kik szeretnek magyarul gondolkodni és a nyilvánvaló pénzügyi és gazdasági hátrányokat is vállalva nem hajbókolnak a "praktikusan" leegyszerűsítő, mindent számszerűsítő, ezáltal elsekélyesítő szemléletnek, szóval mi, "nacionalisták", azaz honszerető, nemzeti érzelműek szeretjük a párhuzamokat.

90. Hétvezér Esthez előzetesen, avagy HUN a HON?

... avagy "Nem jöttünk mi sehonnan sem"!