Mi is annyira gazdagok vagyunk, hogy földet és vizet adhatunk?!
Mi annyira békések vagyunk, hogy ősapáink, saját magunk és unokáink közvagyonának sorsához sincs már egyetlen keresetlen szavunk? Itt tartunk?
Róna Péter írását olvassa mostanában minden magyar - talán mert Róna szava nem állhat messze attól, amit egy józan magyar is gondol manapság - azon gondolkodik, hogy mit is kell tenni. Hogyan is kell unokáinkért a mai helyzetben kiállni, felelősséget vállalni. Talán azért, mert a nyers és egyszerű igazság már messziről is látszik. A pénzvilág "tündöklik" minden likból, hol a tartozás az egyetlen, ami értékálló? A munka, a tisztesség pedig már "fabatkát" sem ér?
Lehetséges, hogy a görög „mentőcsomag” is egy hatalmas
privatizációról szól, amiben a vízművek, a villamos energia és kikötők szerepelnek az eladásra váró tételek között… ugyanúgy, mint pl. Dél-Amerikában évtizedekkel ezelőtt?!
Sőt! Olaszországban is lesznek
privatizációs folyamatok, és ezt már le is írták? A valutaalap és az IMF
levélben szólította volna fel Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt, hogy
Olaszország nevezze meg, hogy évenként miként tud 5 milliárd euró állami vagyont,
ingatlant eladni, amely összeget teljes mértékben adósságtörlesztésre
fordít?
