Végvári szellemiség ifj. Tompó László tolmácsolásában a 405. Hétvezér Estén

Fejér Szövetség Sajtószolgálat

A népszavazás margójára - az elszakított testvéreknél majd' kétszeres részvétel üzenete

Felvétel a képre kattintva hallható

Éppen időben hazaértünk Délvidékről, elszakított testvéreinknél tett hétvégi látogatásunkból, hogy mindőnk a saját körzetében vegye ki részét a népszavazásból éppen úgy, ahogy izomlázig részesülhettünk a délvidéki szüreti munkákból. Csodálatos élmény volt a hajdani királyi borvidéken, a Szerémségben testvéreinkkel szüretelni, a tőkék közt hajladozva együtt élni, átélni, hogy valaha egy volt és magyar a Duna mindkét partján a Délvidék. Sietve búcsúztunk vasárnap késő reggel, hiszen ők is, mint mi is természetesnek vettük, amint a teremtő munkával, úgy a válasszal sem maradhatunk adósok, ha kérnek, vagy kérdeznek, s elfogadnak minket.

Alig ocsúdva fel a Szerémség és Bácska káprázatos légköréből, megdöbbenéssel hallottuk már a hazai híreket, hogy a népszavazási részvétel az elcsatolt országrészeken, a hajdani végeken majd kétszerese volt az itthoniakhoz, a csonkolt Magyarország lakosaihoz képest, amelyek közül is kitűnt a budapesti lakosság lealacsonyítóan alacsony részvétele. Tanulságul egy üzenet 1924-ből mindőnknek, amelyet - úgy tűnik - többször kellene felidéznünk a magyarországi lakosság részére.

Kajászó kiállt, majd kiáltott - Továbbítsátok: holnap ki áll ott?!

TOVÁBBÍTSÁTOK MINDEN GAZDATANÁCS TAGNAK ÉS MINDEN ÉRDEKLŐDŐ GAZDÁNAK, GAZDÁLKODÓNAK ÉS MINDEN HONFITÁRSUNKNAK, AKI A VIDÉK ÚJRAÉLESZTÉSÉT A SZÍVÉN VISELI!

MOST JÖJJÖN MIND, AKI MEGTEHETI! NE KÉPVISELTESD CSUPÁN MAGAD, ALAPÍTS!

Reményik Sándor: Keserű szívvel

93 éves remény, de ... Jó volna már

Remény Reményik Sándortól ...

versben tőle, s versben róla Szőke István Attilától

Jó volna már...

Jó volna már örök dolgokra nézni

És feledni a földi kínt, s a bajt,
És nem nézni a sírt, csak a virágot,
Amely a holtak porából kihajt.
A repkényt nézni csak, nem a romot,
Amelyre felfut, s elfoly' csendesen,
Nem nézni a gyilkos tűzoszlopot,
Csak az Istent, ki benne megjelen'.
Jó volna már a márciusi földbe
Elásni mélyen minden fegyverem,
S az avar alól kizsendülő fűre
Letenni fáradt, zavaros fejem,