Sokan kérdezték, hogy a Fénylánc alkalmával milyen ünnepségnek, milyen szertartásnak van helye és ideje? Szívem szerint minden közösségre rábíznám, azzal a kikötéssel, hogy semmi olyan ne legyen, ami elválassza az embereket, ami sérti őket vallásukban, emberségükben.
Mi a következő módon képzeltük el a miénket: A szertartásnak közösségi (mindenki által énekelt vagy mondott részei) és egyéni, (a szertartás vezetője által elmondott) részei is lesznek, mint a templomban. Nagyon fontos hogy a résztvevők a tűz körül körben helyezkedjenek el, az se baj, ha megfogják egymás kezét a tűzgyújtáskor...
Mi a „Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok…” népdallal kezdjük még a tűzgyújtás előtt, mert sokan ismerik, és minden sora idevág. A tűz meggyújtása alatt a Miatyánkot imádkozzuk, hiszen az egész Fénylánc egy hatalmas, közös ima.
Megköszönjük az elmúlt évet: azt, hogy magyarnak születtünk, azt, hogy ebben a mesés tájban élhetünk, azt hogy a nehéz, emberpróbáló időben is sikerült egymásra találnunk… Ez a szertartás vezetőjének feladata.
A következő 3 perces imacsendben mindenki magába merülve fogalmazza meg, amit az Újesztendőre kér. Az imacsend végén együtt énekeljük el a „Feljött immár az a csillag, keljenek fel kik alusznak!” kezdetű népdalt.
Ezután azokra a kérésekre kerül sor, amit a közösség önmaga, a nemzet, és a világ számára kér. A szertartás vezetője itt nagyon észnél legyen, mert „Kérj és megadatik…”!
Közösen elénekeljük az „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a Föld tart!”-ot, mert ez is egy mindenki által vállalható közös kérés az Istenhez.
Egy kis asztalkán (oltár, Úrasztala) elhelyezett kenyérből vesz mindenki, a vörösbor körbe jár egy kehelyben (értse mindenki úgy, ahogy akarja).
Innentől kötetlen a szertartás, népdalok, beszélgetések minden belefér, ami összeköt.
6 órakor azok is meggyújtják a tüzeket, akikhez még idén nem ért el a Fénylánc, vagy aki még egyedül van. Ekkor mindenhol, az otthonokban és a Fénylánc minden pontján együtt elénekeljük a Himnuszt, és nemzeti imánk újra összeköti nemzetünket…
A további szertartás ismét kötetlen, sok helyen virrasztanak, megvárják a napfelkeltét, ahány ház, annyi szokás. Mi a szétszéledés előtt az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdallal búcsúzunk a tájtól és egymástól de csak azért, mert olyan népdalunk nincs, hogy „Jövőre veled ugyanitt…” :).
Mindenkit arra kérünk, hogy vigyen magával a többiek számára étel- és ital komatálat, meleg holmit, szükség esetén tüzelőt. Mindent hagyjon rendbe maga után, ne szemeteljen, és lehetőleg egy csapat másnap világosban ellenőrizze a szertartás helyszínét.
Áldott Adventet és mielőbbi feltámadást!
Géczy Gábor
Levelező lista:
fenylanc2009@googlegroups.com
