Üzenet a Hét Vezérnek a kétszázadik előtt két héttel

a képre kattintva meghallgatható

2011. novemberének második napján írtam ezt még Nektek, hogy ... Fejér testvérek, készüljetek, félnek. Mondhatnám, ha hinném, hogy semmi sem változott, hisz akkor is, mint most is, ők épp' ugyanazok! Fejérek, testvérek! Hogy ezt túléltétek? Addig éppen százszor vándoroltunk kedden a Hétvezér Sörkerttől a Civilek Házáig Fehérvár elhagyott és poros utcáin, rőt házak udvarán, vagy épp egy kis teraszon, s ha kell, dohos pince mélyén hagyva nyomot. Akkor is, ha éppen egy féreg rágott léket, vagy fúrt lyukat szálfa árbocokon. A szelet is kifogták a bomlott vitorlákból, hogy ne is vitorlázzék, ki se paripát-fegyvert, de helyet sem kapott. Honfi-, sors-, bajtársam, bajban bősz testvérem százkilencvenhétszer, -nyolcszor és -kilencszer. Ím, már százból sem egy, de kettő lesz hamarost, midőn a Hét vezér egy királyi kúthoz is jutott. 200 gyertyát teszünk a csillagos égre, ha tudjuk is, látjuk is, hogy ...

... a percemberkék félnek!

Ferenc (az öreghegyi)

A percemberkék félnek

Fejérek készüljetek, mert az idő közeleg!

Na nem. Nem holnap, sem holnapután, de hamarabb,

mint bárki gondolná. A fekély már nő, kénytelen,

csak azután fakad, s a toronyban is magyarabb

lehet a társalgás ama percemberkék után,

kiket hang és jaj szavak nélkül sodor el végleg

egy egészen más - nem színes -, de fejér megoldás.

Fejérek készüljetek! A percemberkék félnek.